A koronavírus-járvány kitörésekor hiánycikké váltak az orvosi arcmaszkok. A Kínával ápolt magas szintű és helyi, például testvérvárosi kapcsolatok segítették a gyorsabb és olcsóbb beszerzést.
A Defacto blog a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesülettel együttműködésben készül. Szerzői közgazdászok, szerkesztői Bárány Zsófia, Danis András, Lindner Attila, Prinz Dániel, Szűcs Ferenc és Zawadowski Ádám, a Közép-Európai Egyetem (CEU), a Stockholmi Egyetem, a University College London és a Világbank kutatói.
Öt éve, a koronavírus-járvány kitörésekor világszerte hiány alakult ki bizonyos termékekből. Többek között egy addig teljesen jelentéktelen termék, az orvosi arcmaszk beszerzése is kulcskérdéssé vált és verseny indult az országok között a maszkokért, amiknek legnagyobb részét Kínában gyártották.
Kutatásunkban a kínai vámhatóság részletes adatait használva vizsgáltuk, hogyan változott az orvosi arcmaszkok exportja a járvány kitörése után. Az első ábra azt mutatja, hogy hányszorosára nőtt a Kínából exportált maszkok mennyisége és ára a hasonló textiltermékekéhez képest. 2020 áprilisában megkétszereződött a maszkok exportja, de ez messze nem elégítette ki a világszerte megnőtt keresletet, ezért hiány alakult ki, az árak pedig meghatszorozódtak.
Mitől függött, melyik ország lakosai jutottak kínai maszkokhoz ezekben az első hónapokban? A második ábra két lehetséges magyarázatot mutat. A bal oldalon azt látjuk, hogy Kína lényegesen több maszkot exportált „baráti” országokba a nagy hiány idején.
A diplomáciai kapcsolatok közelségét azzal mértük, hogy milyen gyakran szavazott egy ország együtt Kínával az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) közgyűlésén 2017 és 2019 között. Magyarország például az esetek 61 százalékában szavazott együtt Kínával, míg az Egyesült Államok csak az esetek 24 százalékában. Ha egyedül ez határozta volna meg a maszkok elosztását, akkor az eredményeink alapján 2020 áprilisában Magyarországra másfélszer annyi maszk érkezett volna, mint az Egyesült Államokba, de ugyanannyit fizetett volna értük Magyarország, mint az Egyesült Államok.
A jobboldali ábra azt mutatja, hogy a helyi kapcsolatok is számítottak: az országok amelyek külképviseletet tartanak fenn egy kínai tartományban másfélszer annyi maszkhoz tudtak jutni az adott tartományból. Ezen kívül, 2020 áprilisában minden egyes testvérvárosi kapcsolat is kb. 1 százalékkal több maszkot eredményezett, 1 százalékkal alacsonyabb áron. A magyar városoknak és vármegyéknek átlagban egy testvérkapcsolatuk van minden kínai tartományban. A németek átlagban három, az oroszok négy, a japánok nyolc hasonló kapcsolatot tartanak fel, és ennek következtében nemcsak több maszkot tudtak vásárolni, de a maszkok alacsonyabb áron is érkeztek.
Mi következik ezekből az eredményekből? Egyrészt az, hogy sose jó ötlet egyetlen kereskedelmi partnertől függeni. De az is, hogy nemcsak a magas szintű politika számít a kereskedelemben, hanem a helyi szintű vagy akár a személyes kapcsolatok is.
Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!
