Keményen bünteti a munkaerőpiac azokat, akik valamilyen krónikus betegséggel élnek
A Defacto blog a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesülettel együttműködésben készül. Szerzői közgazdászok, szerkesztői Bárány Zsófia, Danis András, Prinz Dániel, Szűcs Ferenc és Zawadowski Ádám, a Közép-Európai Egyetem (CEU), a Stockholmi Egyetem, és a Világbank kutatói.
Magyarországon a 16 éven felüliek 46 százaléka számolt be arról, hogy valamilyen krónikus betegséggel él. Ez a szám már önmagában is figyelemre méltó, de a várható élettartam növekedésével és a nyugdíjkorhatár emelkedésével a munkaerőpiac szempontjából egyre fontosabb kérdés lesz: hogyan hat a krónikus betegség a munkavállalásra és a keresetekre?
Tanulmányunkban ennek a kérdésnek jártunk utána magyar munkapiaci és egészségügyi adatok segítségével. A krónikus betegségekkel élőket gyógyszerszedési szokásaik alapján azonosítottuk. Módszerünk nemcsak azt vette figyelembe, hogy ki milyen betegségben szenved – például szív- és érrendszeri betegségek, mentális betegségek vagy rák – hanem azt is, hogy ezek a betegségek milyen gyakran vezetnek kórházi kezeléshez vagy a beteg halálához. Elemzésünkben az számít krónikus betegnek, aki ez alapján a lakosság legbetegebb 10 százalékában van. A módszer persze nem tökéletes – hiszen vannak beteg emberek, akik nem szednek gyógyszert –, de lehetőséget biztosít arra, hogy a teljes populációt vizsgálni tudjuk.
Nem meglepő módon, a krónikus betegség előfordulása növekszik az életkorral, de nem csak az idősek érintettek: a 30 éves dolgozók 4-8 százaléka is krónikus betegnek számít módszerünk alapján. A krónikus betegséggel élők közül sokkal kevesebben dolgoznak, mint az egészséges társaik közül.
Az első ábra azt mutatja, hogy a különböző korú férfiak és nők hány százaléka dolgozik annak függvényében, hogy krónikus betegséggel élnek (zöld vonal) vagy sem (lila vonal). A férfiaknál átlagosan 7, a nőknél 14 százalékponttal kevesebben dolgoznak a krónikus betegséggel élők közül mint a nem beteg emberek közül. Ez a különbség az életkor előrehaladtával tovább nő: az 50 év feletti nőknél meghaladja a 20 százalékpontot.
És mi van azokkal, akik dolgoznak? Sajnos a munkaidővel kiigazított bérek terén is jelentős hátrányt szenvednek (2. ábra). A krónikus beteg férfiak átlagosan 5,8 százalékkal, a nők pedig 23 százalékkal keresnek kevesebbet, mint egészséges munkatársaik. Ez a különbség persze adódhat abból is, hogy a krónikus betegek és más dolgozók egyéb tulajdonságaikban – például iskolázottságuk szempontjából – is eltérnek egymástól. Éppen ezért azt is megvizsgáltuk, hogy mennyivel csökken valakinek a bére hozzá egyéb szempontból hasonló egészséges kollégáihoz képest, miután megbetegszik. Azt találtuk, hogy pár évvel a betegség kezdete után a férfiak bére 4, a nőké 1,5 százalékkal volt alacsonyabb, mint a hasonló dolgozóké, akik nem betegszenek meg.
Tanulmányunkban azt is megmutatjuk, hogy a krónikus betegséggel élők bérhátrányának egy része abból származik, hogy az ilyen dolgozók alacsonyabb bért fizető cégeknél vállalnak munkát. Ennek egyik oka az lehet, hogy a magas bért fizető cégekben gyakran erősebb a teljesítményösztönzés és kisebb a részmunkaidős állások aránya is, márpedig egy krónikus beteg esetleg kevesebbet vagy csak lassabban tud dolgozni.
Eredményeink rámutatnak arra, hogy a krónikus betegséggel élők, különösen a nők, sok szempontból hátrányban vannak a munkaerőpiacon. Eredményeink alapján az ilyen betegségek megelőzése és korai felismerése jelentős egyéni és társadalmi hasznokkal is jár. A betegeket segítő szakpolitikák esetében fontos, hogy hatékonyan segítsék a krónikus betegséggel élő embereket abban, hogy jobb kereseti lehetőséggel járó pozíciókban is tudjanak dolgozni.
Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!
