A 68 éves János egy sámlin egyensúlyozva festette a főváros közelében található családi házának kerítését tavaly májusban, amikor egy rossz lépés után leesett róla. A jobb lábszára az esés utáni napokban kétszeresére dagadt. Mivel nem múltak a panaszai, és a családjában előfordultak visszérbetegségek, úgy döntött, hogy felkeresi egy érsebész magánrendelését, ahol kiderült, hogy trombózisa van. Mélyvénás trombózisnál vérrög keletkezik a vénákban, életveszélyes szövődményei is lehetnek, ezért különösen fontos, hogy idejében felismerjék és kezeljék.
Az orvos azt mondta, azonnali műtétre van szüksége, ezért János kocsiba ült a lányával. Délután hat óra körül ért a Dél-budai Centrumkórház Szent Imre Egyetemi Oktatókórház sürgősségi osztályára, ahová a lakhelye szerint tartozik. Arra azonban nem számított, hogy a saját kempingágyán alszik majd a kórházi folyosón, és másnapig kell várnia, mire ellátják.
„Borzasztó sokan voltak, a földön is ültek, feküdtek betegek” – mesélte a Szent Imre sürgősségi osztályán szerzett tapasztalatait. Este 11 óra körül hívták be, de ekkor még nem vizsgálták meg, csak a panaszait mondta el egy kórházi dolgozónak. Később azt mondták neki, „az osztályon nincs hely, most fognak csinálni”.
Nem volt ugyanis szabad ágy, pedig nagyon szeretett volna lefeküdni, hogy kicsit enyhüljön a feszítő érzés a lábában. Engedélyt kért az orvostól, hogy saját ülőalkalmatosságot vigyenek be, majd a lánya hozott neki otthonról egy kempingágyat. Hajnali három óra körül vizsgálták meg először, amit újabb várakozás követett.
Reggel kapott egy betegágyat, azon tolták át egy másik helyiségbe. Azt mondták, nem állhat fel, mosdóba sem engedték kimenni, egy műanyag kacsába kellett vizelnie a betegekkel teli folyosón. Nem sokkal később azonban kiderült, hogy nem is tudják felvenni a kórházba.
A nap, amikor Jánosnak nem jutott hely a Szent Imre kórház túlzsúfolt sürgősségi osztályán, nem egyszeri alkalom volt az intézményben. Az osztály vészes túlterheltsége mindennapos. A Direkt36-nak a kórház több dolgozója is elmondta, hogy a sürgősségi osztályon gyakran előfordul, hogy 20-25 fekvőbeteg várakozik egyszerre, mert nincs elég ágy a többi osztályon, ahol elláthatnák őket.
„A pótágy pótágyának a pótágyán is fekszenek betegek” – fogalmazott egy orvos, aki ismeri a sürgősségi osztály működését. Egy másik orvos szerint arra is van példa, hogy egy-két napot is eltöltenek a betegek a sürgősségi fektető részlegén, mert nincs szabad ágy, így nem tudják elhelyezni őket az osztályokon. Ráadásul nemrég több szakorvos is felmondott a sürgősségi osztályon, ezért belgyógyászokkal próbálják meg pótolni a kiesőket.
Ez a helyzet annak ellenére alakult ki a kórházban, hogy hivatalosan 541 aktív fekvőbetegágyuk van. A valóságban azonban ebből átlagosan 70 üres, vagyis nem gyógyítanak rajtuk betegeket. A Direkt36 munkatársai is tanúi voltak annak, hogy több osztályon is bezárt kórtermek sorakoznak az üres folyosókon. Elsősorban a szakdolgozóhiány miatt ugyanis az elmúlt években jelentősen csökkentették a fekvőbetegágyak számát. Tehát miközben a sürgősségin rengeteg a beteg, a kórház más részei konganak az ürességtől.
Mindez újabb tünete a magyar egészségügy spontán leépülésének, amely az elmúlt években látványosan felgyorsult: a működő fekvőbetegágyak száma egyre nagyobb ütemben csökken. Jellemző, hogy nemcsak ott csuknak be kórtermeket – hivatalos kifejezéssel „tartósan szüneteltetnek ágyakat” –, ahol kevés a beteg, hanem sokszor ott is, ahonnan elfogynak az egészségügyi dolgozók.
A Direkt36 legújabb nyomozásából kiderül, hogy miközben a kormány politikai okokból nem hajt végre kórházbezárásokat, addig a színfalak mögött folyamatosan zsugorodnak ezek az intézmények.
A jelenség az állami adatbázison alapuló statisztikáink szerint Budapest kórházaiban a leglátványosabb. A kialakult helyzet a betegeknek és a dolgozóknak is rossz. A kórházi dolgozók munkáját nehezíti a szakemberhiány, míg a betegeknek sokszor várniuk kell az ellátásra, ha egyáltalán hozzájutnak. Ráadásul az intézmények egy része csak végső esetben jelenti be az ágyak szüneteltetését, így a valóságban annál is súlyosabb lehet a probléma, mint amit a hivatalos statisztikák mutatnak.
Részletes kérdésekkel kerestük a Dél-budai Centrumkórház – Szent Imre Egyetemi Oktatókórházat, a Belügyminisztériumot, és az Országos Kórházi Főigazgatóságot (Okfő) is, de egyikük sem reagált a Direkt36 megkeresésére.
Folyosónyi osztályok állnak üresen a Szent Imre kórházban
A XI. kerületi Szent Imre kórház felújított, rendezett épületeit parkos, fás zöldterület határolja. A főépülettől nem messze van a kórház C épülete, ahol belgyógyászati osztályok működnek. Szeptember eleji ottjártunkkor az első emelet látogatási időben is szinte teljesen kihalt volt, összesen tizenhat kórterem ajtaját zárva találtuk. A felsőbb emeleteken is több bezárt betegszobát láttunk.
„A C épület első emelete szinte teljesen üres” – erősítette meg egy, a belgyógyászati osztály működésére rálátó forrás. Szerinte kötelező nyitva tartani a kórtermek ajtaját, ha betegek fekszenek a szobában. Vagyis amelyik kórterem ajtaja zárva van, azt nem használják.
Pedig a belgyógyászat a Szent Imre legforgalmasabb és egyben legnagyobb osztálya, hivatalosan csaknem 200 fekvőbetegággyal.
Tavalyi adatok szerint a kórházban az ágyak 13 százaléka „tartósan szünetel”, ami magasabb az országos, 8,45 százalékos átlagnál. Azokat az ágyakat nevezik szünetelőnek, amelyeket fél évnél hosszabb ideje nem használnak betegek ellátására. A Szent Imrében kialakult magas arány különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy ez az intézmény Budapest egyik legsűrűbben lakott részét, a teljes Dél-Budát látja el.
A helyzet azonban ennél a statisztikánál is rosszabb. A Direkt36-nak több kórházi dolgozó is azt állította, hogy jelenleg a hivatalosnál jóval több ágy szünetel a kórházban: a szakdolgozóhiány kritikussá válása miatt számos osztályon csökkent az ágyszám. A kórházi dolgozók szerint rendszeresen előfordul például, hogy a belgyógyászati ügyeletet csak más osztályokon dolgozó ápolókkal tudják biztosítani.
„Az elrendelt túlóra nélkül az összes belgyógyászati osztályt be kéne zárni” – mondta egy ápoló. Ő havonta 15 napot dolgozik a saját osztályán 12 órás műszakokban, emellett 6-8 napra más osztályokra is beosztják. „El lehet képzelni, mennyire fárasztó és mennyi idő marad a családra” – mondta.
A pszichiátrián, amely a kórház B épületében található, tavaly az ágyak több mint 40 százaléka szünetelt, miközben a fennmaradó helyeken nagy volt a zsúfoltság. Ezt onnan lehet tudni, hogy a hivatalos statisztika szerint az úgynevezett ágykihasználás 107 százalék volt, ami túlterheltséget mutat. Egy, az osztály működésére rálátó forrás szerint ennek oka, hogy a pszichiátria zárt részlege három éve nem működik, és a nyílt osztályon is csökkent az ágyak száma. Az első emelet egyáltalán nem fogad betegeket, jelenleg csak a földszinten és a második emelet egy részén használják a kórtermeket. Ezt a Direkt36 helyszíni tapasztalatai is megerősítették.
A zárt osztály hiánya a forrás szerint a betegek szempontjából is problémás: ha ugyanis olyan beteget visz be a mentő, akit ezen a részlegen kellene elhelyezni, akkor vizsgálat után kénytelenek átküldeni egy másik kórházba, ahonnan később, ha elmúlt a közvetlen veszélyeztető állapot, visszaküldik a Szent Imre nyílt részlegére. Így előfordul, hogy ide-oda küldözgetik a betegeket.
Az aneszteziológia-intenzív terápiás osztályon, ahol súlyos vagy akár életveszélyes állapotú betegeket kezelnek, a 2024-es adatok szerint 17 ágyból 12 működött. Egy, az osztály működésére rálátó orvos szerint mivel nincs elég ápoló, a gyakorlatban csak 7-8-at tudtak használni. Nemrég tovább csökkent a működő ágyak száma, jelenleg a forrás szerint már csak hat ágyon fogadnak betegeket. Az intenzív osztályos nővéreknek így is fejenként három beteget kell ellátniuk, ami ezen a szakterületen rendkívüli munkaterhelést jelent nekik. (Nemzetközi ajánlások szerint – a beteg állapotától függően – az az ideális, ha egy ápolóra egy-két beteg jut.)
Az osztályon korábban többször is volt nagyobb felmondási hullám. 2015-ben nyolcból hat, az intenzív osztályon dolgozó aneszteziológus felmondott a „tarthatatlan munkakörülmények miatt”. Azt mondták, nem maradt elég ember az osztályon, hogy elvégezzék a feladatokat. 2021-ben, a Covid-járvány kellős közepén és az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény bevezetése után összesen 20-an mondtak fel az osztályon, a 444.hu cikke szerint azért, mert „nincs elég eszköz, nincs ember, nincs pénz”.
Három, a kórházban dolgozó orvos is egybehangzóan állította, hogy a helyzet azóta sem javult, az ellátás minősége egyre rosszabb, egyikük szerint már „kritikus szinten van”.
„Szakmai, anyagi, mindenféle szempontból érezhető a romlás”, különösen a koronavírus-járvány óta, erősítette meg egy másik, a Direkt36-nak nyilatkozó orvos. Mindez részben az egészségügyben általános forráshiány következménye, de több kórházi forrás szerint az is szerepet játszhat benne, hogy Bedros J. Róbert, a kórház jó kormányzati kapcsolatokkal bíró igazgatója az intézmény adósságának csökkentését tűzte ki az egyik legfontosabb céljának.
„A Szent Imrét hozzávetőlegesen 970 millió forintos adóssággal vettük át, és ezt másfél év alatt ledolgoztuk – a kórház dolgozóival együtt –, és azóta nullszaldós a kórház” – mondta hét évvel ezelőtt a Népszavának Bedros. A Magyar Államkincstár (MÁK) adatai szerint idén szeptemberben a kórháznak 1,006 milliárd forint adóssága volt, ezzel a középmezőnybe tartozik. (A lista elején szereplő Észak-Pesti Centrumkórház – Honvédkórház több mint 5,6 milliárdos tartozást görget maga előtt, az egyetemi klinikák nem szerepelnek a kimutatásban.)
A kórház igazgatójának 2023-ig kormányzati pozíciója is volt: miniszterelnöki megbízottként dolgozott, a végül meg nem épült új dél-budai szuperkórház építésének levezénylésével bízták meg.
A Szent Imre kórház nem válaszolt a Direkt36 megkeresésére.
A fővárosi kórházi ágyak tizede kihasználatlan
Nem a Szent Imre kórház az egyetlen egészségügyi intézmény, ahol egyre kevesebb ágyat használnak, hanem országos jelenségről van szó.
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) évente megjelenő, kórházi ágyszámokra vonatkozó adatainak elemzése alapján egyértelmű, hogy az utóbbi néhány évben egyre több az olyan ágy, amit nem használnak a magyar kórházak. 2024-ben az összes kórházi ágy 8,45 százaléka nem működött, a budapesti kórházaknál ez az arány pedig még magasabb, 11,2 százalék volt a Direkt36 számításai szerint. A szünetelő kórházi ágyak száma az elmúlt években kezdett egyre meredekebben emelkedni.
A kórházak több mint felében volt tavaly ilyen ágy. Néhány példa: a Tapolcai Deák Jenő Kórházban teljesen megszűnt a gyógyító fekvőbeteg-ellátás. A Mosonmagyaróvári Karolina Kórházban tavaly az ágyak több mint fele szünetelt, hét osztályból három, a sebészet, az ortopédia-traumatológia, és az intenzív ellátás teljesen megszűnt. A marcali Szaploncay Manó Kórházban az ágyak 43 százalékát nem használták. De messze nemcsak kisvárosi kórházak érintettek, hanem fővárosi és megyei intézmények is. A nagy budapesti kórházak közül például a Szent János kórházban, a Jahn Ferencben és a Péterfy Sándor utcai kórházban is az ágyak több mint 10 százaléka szünetelt.
A Péterfy Sándor utcai kórházban különösen drámainak tűnik a helyzet az intézményen belül a legnagyobb egységnek számító belgyógyászati osztályon. Az 568 ágyas kórházban több mint 210 ágy ehhez az osztályhoz tartozik, több emeletet foglal el a kórházi tömbből, és az ellátási területe is népes: Budapest V., VI., VII. és VIII. kerületéből érkeznek ide betegek. Itt egy év alatt jelentősen megnőtt a tartósan szünetelő ágyak száma. Míg 2023-ban az osztályon 212 ágyból 39 nem működött, tavaly már 105. Ezzel párhuzamosan az ágykihasználás is emelkedett, 72 százalékról 94-re. Ez azt jelenti, hogy a megmaradt alig több mint száz ágyon egész évben szinte folyamatosan feküdtek betegek.
Egy, a belgyógyászati osztályon dolgozó orvos megerősítette a Direkt36-nak, hogy csökkentek az ágyszámok, bár ő nem érzékelt olyan jelentős zsugorodást, mint amit az adatok mutatnak. A bezárásokat a dolgozóknak azzal indokolták, hogy nincs elég ápoló, aki ellássa a betegeket – mondta az orvos. Szerinte azonban jelenleg a kevesebb ágy ellenére is előfordul az ő részlegén, hogy éjszakánként két nővérre jut 30 beteg.
Ideális esetben műszakonként hárman felügyelnek ennyi betegre, egy szakápoló és két segédápoló. Ha azonban csak ketten vannak, akkor előfordulhat, hogy a szakápolónak kell például fürdetnie is, ami egyébként a segédápoló feladata lenne. Az orvosokon is nagy a terhelés, mivel ez az egyik legforgalmasabb osztály a kórházban. Jellemzően több mint 10 beteget visz egy-egy orvos, emellett havonta átlagosan 4 ügyeletet vállalnak. A meglévő betegeiket ügyelet után sem hanyagolhatják el, így nem ritka, hogy a 24 órás műszak után még bent kell maradniuk. „Rendszeres, hogy ügyelet után napi 3 órát túlórázunk” – mondta.
A forrás részlegén négy kórtermet teljes egészében lezártak, de volt példa arra is, hogy maga a kórterem megmaradt, csak kivettek ágyakat. Ráadásul a csökkentett ágyszám mellett is gyakori az osztály túlterhelése. Korábban előfordult, hogy pótágyak kerültek mindenhova. Mióta kevesebb a működő ágy, kevésbé tapasztal ilyet, de továbbra is nagyon sok a beteg.
„Ugyanúgy gyomorgörccsel megyek be, hogy tudom-e hova tenni a betegeket” – fogalmazott az orvos. Bár a kollégáit és a munkáját szereti, úgy fogalmazott, hogy nincs olyan nap, amikor azon ne gondolkozna, hogy hazamegy és nem megy vissza többet.
A Péterfy Sándor utcai kórház nem válaszolt a Direkt36 kérdéseire.
A bezárás „már a végstádium”
Ha egy fekvőbetegágy a „tartósan szünetelő” kategóriába kerül, akkor az a Direkt36 által megkérdezett egészségpolitikai szakértők szerint lényegében annak a helynek végleges megszüntetését jelenti, a statisztikai elnevezés pedig csak leplezi ezt a folyamatot. Általában ilyenkor bizonyos kórtermeket lezárnak, vagyis kevesebb ágyon tudnak betegeket elhelyezni.
Egy, az egészségügyi irányítás működését ismerő forrás arról beszélt, hogy az intézményeken óriási a nyomás, hogy ne látsszon a szakemberhiány, és ezzel a módszerrel ezt valamennyire el lehet fedni, mert nem olyan látványos, mint egy-egy osztály vagy akár egy egész intézmény végleges bezárása lenne. Ugyanakkor szerinte ez a kisebbik rossz a betegeknek, mert így legalább nem kerülnek olyan helyre, ahol nincs, aki megfelelően ellássa őket.
„Az osztályok bezárása már a végstádium” – erősítette meg Lantos Gabriella egészségügyi menedzser is.
Az ágyszám csökkentésének valóban több oka is lehet. Előfordul, hogy tényleg nincs már szükség annyi ágyra, ahánnyal működik egy osztály. Ma már egyre több az olyan műtét, amikor nem szükséges napokig a kórházban maradni, hanem néhány órás megfigyelés után hazamehetnek a betegek.
Emellett Magyarországon nemzetközi összevetésben elég magas a kórházi ágyak száma, amelyek viszont nincsenek megfelelően kihasználva. Kunetz Zsombor egészségügyi elemző szerint ez annak a jele, hogy itthon túlságosan kórházcentrikus az ellátás, a legmagasabb szinten látják el a betegeket, miközben az alapellátás, szakellátás, egynapos ellátások kevésbé fejlettek.
Az ágyszámcsökkentésnek finanszírozási okai is lehetnek, a legtöbb osztály ugyanis nem működtethető nyereségesen, vagyis nem kap elegendő forrást a működési költségek fedezésére. Különösen igaz ez a szünetelő ágyak arányában is élmezőnyben járó pszichiátriára, ami 2023-ban a leginkább veszteségesen működő szakma volt Ivády Vilmos, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ munkatársának adatai alapján.
A Direkt36 kutatásaiból azonban az derült ki, hogy sok helyen a súlyosbodó szakemberhiány miatt nem tudnak elég ágyat működtetni a kórházak.
Ahogy a kórháziosztály-bezárásokról szóló korábbi cikksorozatunkból is kiderült, sok kórházban – különösen vidéken – egyetlen orvoson múlhat osztályok sorsa. A Direkt36 által megkérdezett egészségügyi szakértők szerint azonban a fővárosban, ahol az országos átlagnál magasabb a szünetelő ágyak aránya, nem az orvoshiány a legfőbb probléma, hanem az, hogy nincs elég szakdolgozó. Hiába van ugyanis orvos, ha nincs ápoló, aki műtét után ellássa a lábadozó betegeket, vagy felügyelje az osztályra felvett pácienseket.
Balogh Zoltán, a Magyar Szakdolgozói Kamara elnöke november elején egy kongresszuson arról beszélt, hogy nagyjából 14 ezer szakdolgozó hiányzik a felnőttellátásból. Szerinte az aneszteziológiai és intenzív terápiás területen olyan nagy a baj, hogy a szakápolóhiány miatt a jövőben akár intézmények válhatnak működésképtelenné.
Takács Péter egészségügyi államtitkár nemrég a 24.hu-nak adott interjúban 20 ezerre becsülte a hiányzó ápolók számát. „Ennek a fele Budapesten hiányzik körülbelül” – tette hozzá az államtitkár. Nemzetközi összevetésben valóban nem áll túl jól Magyarország a szakdolgozók számát tekintve: az OECD 2022-es adatai szerint hazánkban 5,7 ápoló jut ezer főre, míg az uniós átlag 8,4.
Sorban állnak a betegek, mégis sorakoznak az üres ágyak
A bezárt kórtermekben sorakozó üres ágyak a betegek számára akkor jelentenek igazán problémát, ha várniuk kell az ellátásra, mert nincs elég működő kórházi ágy, ahol kezelhetnék őket.
Ezért megkerestük azokat a kórházi osztályokat az országban, ahol nagyon sok a beteg, mégis sok a nem működő ágy. Ehhez a NEAK részletes hazai ágykihasználási adatait vettük alapul. Ez a mutató lényegében azt méri, hogy egy kórház mennyire hatékonyan használja az erőforrásait, mivel azt mutatja meg, hogy a működő kórházi ágyak közül mennyit foglaltak el ténylegesen a betegek. Bár osztályonként eltér, hogy mennyi az ideális ágykihasználás, azt feltételeztük, hogy a 80 százalék feletti kihasználtság arra utal, hogy az adott osztályon sok a beteg, és szűkösek a kapacitások.
A 2024-es adatokban 16 olyan osztályt találtunk, ahol miközben az ágykihasználási arány 80 százalék feletti volt, az ágyak legalább 25 százaléka nem működött.
A fenti listán szereplő 16 osztály több mint fele nagy budapesti intézményben működött, a másik fele pedig egy-egy megye ellátásáért felelős kórházban, vagyis olyan helyeken, amelyeknek az ellátás csúcsának kellene lenniük. Mindössze egy kisebb vidéki kórház szerepel a listán, a mosonmagyaróvári kórház belgyógyászata.
Főként a belgyógyászatokat és a pszichiátriákat érintette a probléma. A Direkt36 által megkérdezett egészségügyi szakértők ezeknek az osztályoknak a túlterhelését azzal magyarázzák, hogy túl kevés a hely a szociális intézményekben, ezért sokan akkor is a kórházban maradnak, ha már nem lenne rá szükség.
A Budapesti Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézet belgyógyászatáról egy év alatt tűnt el több mint 40 ágy, miközben az ágykihasználás 138 százalékra emelkedett.
Az Észak-budai Szent János Centrumkórház kardiológiai osztályán tavaly csak minden második ágyat használták fekvőbeteg-ellátásra, pedig az ágykihasználás 126 százalékos volt. A kórház 2023 végén jelezte a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központnak, hogy az osztály fekvőbetegágyait kénytelen csökkenteni „a minimumfeltételek részleges és átmeneti hiánya miatt”.
A Pécsi Tudományegyetem szemészetén tavaly az ágyak több mint fele szünetelt, eközben az ágykihasználás meghaladta a 200 százalékot.
A kórházakat hiába kerestük kérdéseinkkel, megkeresésünkre nem válaszoltak.
Az ágyak szüneteltetése és a betegek torlódása az adatok alapján tehát országos jelenség. Nem csupán elvont adminisztrációs problémáról van szó, hanem a betegek gördülékeny ellátását is megnehezíti. A budapesti Szent Imre kórházban hosszasan várakozó János – akiről cikkünk elején írtunk – ellátását végül nem is vállalták az intézményben.
Jánost végül a lánya vitte tovább a Szent Imréből a Semmelweis Egyetem (SE) sürgősségi osztályára, ahonnan nagyjából egy óra várakozás után az SE Belgyógyászati Klinikájára küldték tovább. A belgyógyászaton pár napig bent tartották, János szerint itt a műtét nem is került szóba, csupán vérhígítót írtak fel neki. Ez szerepel a zárójelentésben is, amelyet János a Direkt36-nak is megmutatott.
Később visszament a magánorvosához, aki nem értette, miért nem került sor a beavatkozásra. Azóta gyakran fáj a lába, folyamatosan dagad, kompressziós zoknit kell hordania.
Ha szeretnéd követni a Direkt36 további cikkeit, iratkozz fel a nyomozásainkról szóló értesítésekre.
