Az elmúlt években az Orbán-kormány tisztviselői igyekeztek jó színben feltüntetni a magyar egészségügyet. Takács Péter korábbi egészségügyi államtitkár például tavaly azt nyilatkozta a Fidesz-közeli Indexnek: „Jobb állapotban van a magyar egészségügy, mint amit a közbeszédben vagy a balliberális sajtóban megjelentek alapján feltételeznek róla. Ez a meggyőződésem, és ezt mutatják a tények is.”
Valójában azonban a kormányban is tisztában voltak azzal, hogy rossz a helyzet. Ezt onnan is tudhatták, hogy 10 évvel ezelőtt készült egy vizsgálat, amely megállapította, hogy a kórházak túlnyomó többsége már akkor sem teljesítette a biztonságos betegellátáshoz szükséges feltételeket.
A vizsgálatról szóló jelentést titkosították arra hivatkozva, hogy azok „döntés előkészítésére” szolgáltak, és az elmúlt években többszöri kérésre sem akarták kiadni. Most azonban a választások után a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNGYK) a rendelkezésünkre bocsátotta az anyagot.
A vizsgálatot a mai NNGYK elődje, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) folytatta le még 2015-ben.
Megnézték, hogy a kórházak mennyire felelnek meg annak a jogszabálynak, amely az ellátás minimumfeltételeit rögzíti. Ebben szakmánként szerepel, hogy milyen alapkövetelményeknek kell teljesülniük a betegek biztonságos ellátásához. Ide tartozik az eszközpark és a kórházi infrastruktúra, de az is, hogy minimum hány egészségügyi dolgozóra van szükség.
A Direkt36 által megszerzett 180 oldalas vizsgálati jelentés rendszerszintű problémákra világított rá a kórházi ellátásban:
- Egyetlen olyan kórház sem volt az országban, amely minden minimumfeltételnek maradéktalanul meg tudott felelni.
- A kórházak közel harmadában nem voltak biztosítottak a közegészségügyi feltételek. Gyakran előfordultak a betegellátás során használt textíliák minőségével, tisztaságával kapcsolatos problémák, de több helyen az elhanyagolt infrastruktúra is gondot jelentett. A higiéniai hiányosságok felelnek többek között a kórházi fertőzések terjedéséért is.
- A legnagyobb problémát már 2015-ben is az emberhiány jelentette: a szakorvosi és szakdolgozói létszám a szakmák több mint felénél nem érte el a működéshez szükséges minimumot.
- A kórházak felénél az alapvető tárgyi feltételek sem teljesültek: hiányzott például defibrillátor, lélegeztetőgép, újraélesztési eszközök, vagy éppen életmentő gyógyszerek.
- Voltak teljes megyék, ahol bizonyos szakmák egyáltalán nem voltak elérhetők, nem volt például egyetlen gyermek kardiológus sem.
- Volt, ahol úgy működött az ügyelet az intenzív osztályon, hogy a szakorvos nem is tartózkodott folyamatosan az osztályon.
Egy, az akkori egészségügyi kormányzatban dolgozó forrás szerint a felmérés eljutott a döntéshozókhoz, de egyenesen a fiókba került. Ennek az volt az oka, hogy túlzónak tartották a még 2003-ban rögzített minimumfeltételeket, ezért a vizsgálat lesújtó megállapításait sem vették komolyan. Politikai okokból azonban azóta sem dolgozták át a minimumfeltételeket, a jelentést pedig titkosították. Egészségügyi szakértők szerint ugyanakkor betartható és a betegek biztonságát szolgáló feltételekről van szó.
Az elmúlt években pedig csak tovább romlott a helyzet. A koronavírusjárvány évei után rengeteg szakember hagyta ott az egészségügyet, folyamatosan csökken az aktív ágyak száma, sorra zárnak be kórházi osztályok.
Takács Péter korábbi egészségügyi államtitkár máshogy látja a helyzetet. A politikus a Direkt36-nak úgy fogalmazott a tíz évvel ezelőtti vizsgálat eredményével kapcsolatban, hogy „2015-ben még nem tudtuk talpra állítani a magyar egészségügyet. Ez egy óriási feladat volt…Persze nem lettünk készen.”
Részletes kérdésekkel kerestük a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központot, a kórházakat fenntartó Országos Kórházi Főigazgatóságot és az Egészségügyi Minisztériumot is, de nem válaszoltak a Direkt36 megkeresésére.
Málló vakolat, hiányzó vagy lejárt eszközök
„Nincs ma Magyarországon olyan aktív fekvőbeteg ellátást nyújtó szolgáltató, aki az általa működtetett valamennyi szakmában mind a közegészségügyi előírásokat, mind a tárgyi és személyi minimumfeltételeket biztosítani tudja” – olvasható a lesújtó összefoglaló mondat a 2015-ös országos felmérést összefoglaló dokumentumban. Vagyis a vizsgálat szerint egyetlen kórház sem felelt meg teljesen a biztonságos gyógyítás feltételeit rögzítő jogszabálynak.
Az ÁNTSZ 100 fekvőbeteg ellátást nyújtó kórház több mint 1700 osztályát vizsgálta. Az ebből készült jelentés szakmák szerint mutatta be a legfőbb problémákat, konkrét kórházakat azonban nem neveztek meg benne.
A közegészségügyi feltételek – például a járványügyi szabályok betartása és az alapvető higiénia – a vizsgált osztályok 19 százalékában nem teljesültek. Leggyakrabban az egészségügyi textíliák tisztasága és minősége nem volt megfelelő. A törölközőktől, ágyneműktől kezdve a műtéti lepedőig számos, kórházban használt textília tartozik ide.
Közel két tucat kórházi osztály – köztük szülészetek – esetében is megállapította a vizsgálat, hogy felújításra lenne szükség tisztátalan, penészes falak miatt. A stroke-ellátásban több helyen életmentő gyógyszerek hiányoztak.
Legtöbbször a közegészségügyi feltételek hiánya áll a kórházi fertőzések hátterében. Az elmúlt években cikksorozatban foglalkoztunk az egyre nagyobb problémát jelentő kórházi fertőzésekkel, nyomozásunkról dokumentumfilmet is készítettünk.
Nem csak a higiéniával volt azonban gond, sokszor a tárgyi feltételek sem voltak biztosítottak a kórházakban. Ez a betegek ellátásához szükséges eszközök meglétét jelenti.
„Nincs olyan szakma, ahol minden szolgáltató rendelkezne a rendeletben meghatározott valamennyi tárgyi feltétellel” – állapította meg a vizsgálat.
Leggyakoribb hiányosság a defibrillátor volt, ez 241 osztályon nem volt elérhető, ami az összes vizsgált osztály 14 százaléka. Ez az eszköz életmentő lehet, mivel az újraélesztést segíti. Kunetz Zsombor egészségügyi elemző szerint „nonszensz, hogy nincsenek életmentő eszközök olyan osztályokon, ahol egyébként szükség lenne rájuk.” Szerinte ugyanis újraélesztésnél már percek is számíthatnak, tehát nem biztos, hogy elég az, ha a kórházban másik osztályon akad defibrillátor.
Már 2015-ben több ezer szakorvos és ápoló hiányzott a rendszerből
Az ÁNTSZ vizsgálata szerint a kórházak nagy részében sem az orvosi, sem a szakdolgozói létszámra vonatkozó előírások nem teljesültek. „Ha ez nincs meg, az nagyon súlyos gond” – mondta Lantos Gabriella egészségügyi menedzser az adatokról.
A minimumlétszámhoz képest országosan 1565 teljes állásban dolgozó szakorvos hiányzott a vizsgált intézményekből, ez 20 százalékos hiányt jelentett akkor. Ráadásul sok orvos már akkor is részmunkaidőben dolgozott, így a valóságban ez a szám még magasabb lehetett. 53 szakmából mindössze tízben nem volt szakorvoshiány, vagyis a szakmák 80 százalékában nem teljesültek az orvosok létszámára vonatkozó feltételek.
A legkritikusabb helyzetben a csecsemő és gyermek fül-orr-gégészet volt, ahol a szakemberek több mint 75%-a hiányzott.
Több, gyermekeket ellátó szakmában nagyon magas volt a hiány. A gyermekkardiológiai osztály például két megyében úgy működött, hogy nem volt szakorvos, máshol mindössze egy orvos jutott az egész megyére. A szülészeteken az előírt minimumlétszám 40%-a nem volt meg, a sebészetekről pedig nagyjából minden harmadik orvos hiányzott.
Az orvosokénál némileg kisebb volt a hiány szakdolgozókból, de így is országosan a 10 százalékuk hiányzott az előírt létszámhoz képest – ez háromezer ember jelent. Ennek közel harmada a sürgősségi ellátásból hiányzott, ahol hirtelen jelentkező, súlyos panaszokkal érkező betegeket is ellátnak. Ezeken az osztályokon több mint ezren hiányoztak.
Csecsemő és gyermekszívsebészeti osztály mindössze két kórházban volt elérhető, ugyanakkor az adatok szerint a szükséges létszám 100 százaléka hiányzott. Vagyis a szívsebészeti betegek ellátását más osztályok bevonásával vagy szervezeti összevonásokkal biztosították. Erre példa a dokumentumban említett szegedi eset, ahol a szívsebészeti beavatkozásra váró gyerekeket személyzet hiányában a felnőtt klinikán műtötték. Ezután pár napig a felnőttekkel együtt kezelték, majd a Gyermekklinikára szállították őket.
Több gyermekosztályon is előfordult, hogy jóval kevesebb volt az ápoló, mint amennyit a jogszabály a működéshez előírna.
Mindez azt jelenti, hogy a kormánynak legkésőbb ebből a tíz évvel ezelőtti vizsgálatból értesülnie kellett arról, hogy akkora emberhiány van, amely akár a biztonságos betegellátást is veszélyeztetheti. Erről azonban soha nem kommunikáltak nyíltan. Takács Péter korábbi egészségügyi államtitkár ugyan elismerte tavaly, hogy szakdolgozóhiány van, de azt állította, hogy orvosokból nincs hiány. Konkrét számokat pedig az Orbán-kormányok soha nem közöltek arról, hogy mennyi szakember hiányzik a rendszerből.
A szakemberhiány következményeit a betegek a saját bőrükön érezhetik: Lantos Gabriella szerint az orvoshiány hosszú várakozási időhöz, műtéti várólistákhoz vezet, a kevés szakdolgozó pedig a betegek gyógyulására is kihathat. Ha ugyanis az ápolók leterheltek, nincs, aki megadott időpontban átkötözze a sebet, és az könnyen elfertőződhet. Kunetz Zsombor pedig arról beszélt a Direkt36-nak, hogy ha nincs elég szakember, előfordulhat, hogy másik kórházba kell küldeni a betegeket, akik így jóval hosszabb idő alatt jutnak ellátáshoz.
A minimumfeltételek hiánya nemcsak a betegekre hat, a kórházi dolgozók munkáját is nehezíti. Egy egyetemi klinikán dolgozó sebész a Direkt36-nak arról beszélt, hogy egyre nagyobb a munkaterhelés, miközben a betegellátás körülményei sokat romlottak az elmúlt évtizedben. A kórházi infrastruktúra elavult, az ő szakterületén a szakemberhiány is egyre nagyobb problémát jelent. „Ezt a rendszert azok viszik előre, akik benne vannak, és akkor is dolgoznak, ha a feltételek nem jók. Akkor is, ha nincs légkondi, és meleg van, inkább csináljuk, mint hogy a beteg ne legyen ellátva” – mondta.
Területi egyenlőtlenségek, nem létező kórházi ágyak
A felmérés szerint az ország egyes pontjain nagy különbségek voltak a kórházi ellátásban. Míg Budapesten több esetben a szükségesnél több szakember állt rendelkezésre, a fővárostól távolabbi megyék orvos- és szakdolgozóhiánnyal küzdöttek.
Voltak olyan szakmák is, amelyek nem voltak elérhetők minden megyében: ortopédiai fekvőbeteg-ellátás például Nógrád és Pest megyében egyáltalán nem működött, az időseket ellátó geriátria pedig 19 megyéből 11-ben nem volt.
A felmérés során nem minden kórházban találták meg az engedély szerinti ágyakat. „Olyan ágyakra van engedély, ami fizikailag az intézményben egyáltalán nem működik” – olvasható a jelentésben. Ez arra utal, hogy a hivatalos ágyszám nem minden esetben tükrözte a tényleges kapacitást, vagyis voltak olyan intézmények, ahol a valóságban kevesebb ágyon látták el a betegeket.
A vizsgálat szerint a folyamatos ellátás biztosításával is voltak problémák. Előfordult, hogy úgy működött az ügyelet, hogy a szakorvos nem is volt a kórházban folyamatosan, csak behívták, ha szükség volt rá. Máshol csak összevont ügyelet volt, ami azt jelenti, hogy nem volt szakorvos folyamatosan az osztályon. Győr-Moson-Sopron és Vas megye kórházaiban az intenzív ellátás is így működött. Ezen az osztályon súlyos, akár életveszélyes állapotú betegeket kezelnek.
Nehéz a rendelet betartása
A szakmai minimumfeltételeket összegző, ma is hatályos jogszabály 2003-ban lépett életbe. A szabályozás célja eredetileg az volt, hogy egységes színvonalat garantáljon a betegellátásban.
Már a 2015-ös országos felmérés előtt tudható volt, hogy sok kórház nem tud megfelelni a jogszabályban foglalt feltételeknek. Paller Judit akkori országos tisztifőorvos például 2012-ben egy szakmai konferencián arról beszélt, hogy Magyarországon egyetlen kórház sem felel meg teljesen a minimumfeltételeknek. A tisztifőorvos felhívta a figyelmet arra, hogy a rendelet módosítására lenne szükség.
„Nem az a lényeg, hogy ennek bármi áron mindenki megfeleljen, de ahol gyógyítanak, ott biztonságban lehessen a beteg” – mondta a Medicalonline-nak adott interjúban. Azt is hozzátette, hogy módosításig nem függesztik fel a rendelet hatályát, viszont egyelőre nem ellenőrzik a feltételek teljesülését, hogy ne lehetetlenüljön el a betegellátás.
2015-ben az újonnan kinevezett egészségügyi államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán öt pont megvalósítását ígérte az egészségügyben. Ezek egyike az új minimumfeltételek kidolgozása volt. Azt ígérték, hogy az új rendelet ellenőrizhető és betartható lesz.
Egy abban az időben az egészségügyi kormányzatban dolgozó forrás úgy fogalmazott, hogy a rendelet átdolgozása ugyan megkezdődött, több szakmánál is kidolgozták az új feltételrendszert, amely a korábbi szabályozással ellentétben nem arra helyezte a hangsúlyt, hogy hány ágy vagy orvos jut egy osztályra, hanem hogy rendelkezésre áll-e megfelelő gyakorlat egy-egy tevékenység biztonságos elvégzéséhez. Végül azonban politikai okokból megakadt a megvalósítás. „Azt a politikai harcot senki nem akarta felvállalni, hogyha elkezdenek csökkenni minimumfeltételekben rögzített számok, akkor az ellenzék és mindenki arra hivatkozott volna, hogy veszélyeztetik a betegeket” – mondta az akkori terveket ismerő forrás a Direkt36-nak. Szerinte ugyanis könnyen az a vád érhette volna az egészségügyi kormányzatot, hogy csak azért módosítanak a szabályokon, mert a kórházak nem tudják teljesíteni a korábbi, szigorúbb feltételeket.
Az államtitkár 2016-ban, amikor a 2003-as előírások teljesülését vizsgáló ÁNTSZ-felmérés egy-két megállapítása terjedni kezdett a sajtóban, azt mondta, eltúlzottnak tartja az adatokat és hozzátette, hogy a rendeletet meghaladta az idő.
Az akkori egészségügyi kormányzásra rálátó forrás szerint a felmérés eredményei eljutottak a döntéshozókhoz, ám ezt érdemi intézkedés nem követte,
a vizsgálatot „betették a fiókba”. Azt mondta, a minimumfeltételeket meghatározó rendelet koncepcióját eleve hibásnak tartották, úgy vélték, hogy számos, a gyógyítás szempontjából fontos tényezőt figyelmen kívül hagy. Emiatt magát a felmérést is „komolytalannak” tartották.
A forrás szerint az egészségügyben többen maximumrendeletként emlegették a szabályozást, mert túlzónak tartották az előírásait. 2016-ban Velkey György, a Magyar Kórházszövetség korábbi elnöke is arról beszélt egy interjúban, hogy a szabályozás nagyon egyenetlen.
Takács Péter korábbi egészségügyi államtitkár is ezen az állásponton van. A Direkt36-nak Takács – aki jelenleg ellenzéki parlamenti képviselő – úgy fogalmazott, hogy „az egy hiba volt, hogy nem minimum, hanem optimumrendeletet írt a szakma”, vagyis nem a minőségi betegellátáshoz alapvetően szükséges feltételeket gyűjtötték össze, hanem „kvázi kívánságlistát írtak.”
Az elmúlt 20 évben többször módosították a szabályokat, teljesen új minimumrendelet azonban a mai napig nem született. Takács államtitkársága idején, az elmúlt négy évben sem nyúltak a minimumfeltételekhez. „Volt fontosabb dolgunk” – mondta a Direkt36-nak.
A Direkt36 által megkérdezett egészségügyi szakértők ugyanakkor ma is reálisnak értékelik a minimumfeltételeket. Lantos Gabriella és Kunetz Zsombor is arról beszéltek, hogy ezek a feltételek betarthatóak lennének, és a betegbiztonság garanciáit is jelentik. Szerintük inkább az a probléma, hogy ezeket a feltételeket lazán kezelik, ráadásul a Fidesz-kormány több szakma esetében felpuhította a szakorvosok és ápolók számára vonatkozó követelményeket. Például a sürgősségi ellátásban és az intenzív ellátásban is módosítottak az elvárt létszámon.
Emellett arról is beszéltek, hogy nem igazán vannak ellenőrzések, amelyek során kiderülne, hogy a kórházak hogyan teljesítik az előírásokat. Ez az NNGYK feladata, és a hatóság minden évben közzé is tesz egy tervet arról, hogy milyen ellenőrzések várhatóak. Az elmúlt évek ellenőrzési tervei alapján fekvőbeteg osztályoknál a 2015-ös országos felméréshez hasonló, több szakmát lefedő ellenőrzést ugyanakkor nem végzett az NNGYK.
Takács Péter a Direkt36-nak megerősítette, hogy a 2015-öshöz hasonló országos kórházi vizsgálat az ő államtitkársága alatt, vagyis az elmúlt négy évben nem készült.
Lantos Gabriella úgy fogalmazott, hogy „ha az állam betartaná a saját törvényeit, akkor azokat a helyeket, ahol nem teljesülnek a feltételek, be kellene zárni.” Ez azonban nem történt meg, a szakértő szerint azért, mert „úgysem engedte volna a politika, hogy kórházat bezárjanak.”
Ezzel arra utalt, hogy a kórházbezárás olyan politikai szitokszóvá vált a Fidesz-kormányok ideje alatt, hogy még kétharmados többség birtokában sem próbálkoztak átfogó reformmal.
A 2015-ös felmérésben feltárt problémák az azóta eltelt időben sem szűntek meg, sőt: az elmúlt években csak tovább romlott az egészségügy helyzete. A KSH adatai szerint 2024-ben több ezer álláshely volt betöltetlen az egészségügyben. A szakemberhiány azonban ennél a valóságban jóval nagyobb lehet. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) becslései szerint például több tízezer szakdolgozó hiányzik az ellátásból.
Az elvándorlás a Covid-járvány óta felgyorsult, és a hálapénz megszüntetése is gyorsított rajta. Ahogy az kórháziosztály-bezárásokról szóló korábbi cikksorozatunkból is kiderült, az egészségügyben a mai napig súlyos problémát jelent a szakemberhiány. 2020 óta az osztálybezárások harmada azért történt, mert nem volt elég orvos vagy ápoló, illetve hiányoztak orvosi eszközök. Számos kórházban – különösen vidéken – pedig egyetlen orvoson múlhat osztályok sorsa. A kórházak emellett sokszor teljes kórtermeket zárnak be, azaz „tartósan szüneteltetnek” ágyakat, mert nincs elég szakember, aki ellássa a betegeket.
A minimumfeltételekkel a nemrég megalakult Tisza-kormány is foglalkozott. A szakdolgozói kamara májusban több mint 50 oldalas dokumentumban mutatta be az egészségügyi ellátás problémáit, és megoldási javaslatokat is megfogalmaztak. Szerintük a fekvőbeteg ellátásában a személyi minimumfeltételek nem valósulnak meg, „a túlterhelés a betegbiztonságot veszélyezteti és kiégés szempontjából is kiemelt jelentőségű”. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a Facebook oldalán megerősítette, hogy reális minimumfeltételekre lenne szükség. „A betegbiztonság ott kezdődik, hogy van elég, megfelelően képzett és megbecsült szakdolgozó a beteg mellett” – tette hozzá a miniszter.
Ha szeretnéd követni a Direkt36 további cikkeit, iratkozz fel a nyomozásainkról szóló értesítésekre.