Mit bizonyít a bizonyítvány?

Az emberi motiváció egyik kulcstényezője a siker vagy éppen annak hiánya, amit kudarcként élünk meg. Az iskolai motivációt a tanulás területén elért sikerek és kudarcok befolyásolják, amelyeknek mutatója lehet a félévi és persze az év végi értékelés.

Az egyiken már túl vannak a diákok – és persze a szüleik is –, azon, ami még nem esik olyan súllyal a latba, mint az év végi jegyeket összesítő bizonyítvány. Persze a félévi értesítő is fontos állomás, nem csoda, hogy reménykedve, izgatottan, néha szorongva várják. Ez a pár jegy vagy aláhúzott jelző meghatározó élmény sok gyerek életében, de a tanárok számára is lényeges, hiszen bizonyos mértékben visszajelzést ad az ő munkájuk sikerességéről is. Szóval miért ennyire fontos? Mit bizonyít a bizonyítvány?

A lefelé kerekítés csapdája

Az értékelés hozzájárul az önmagunkról kialakított képhez, ezért nem mindegy, hogyan viszonyulunk hozzá. A gyerekek esetében azért is tényező, mert tudják, hogy a jegyek a szüleik rájuk vonatkozó véleményét és velük való kapcsolatát is befolyásolhatják. Így azok számára, akiknek az önértékelésében, céljaik elérésében az iskola fontos szerepet játszik, a félévi bizonyítvány nagyobb jelentőséggel bír, mint azoknál, akik nem tartják fontosnak a tanulmányi eredményességet. Bár utóbbiak számára sem közömbös, hogy mi kerül a bizonyítványba.

A siker motiváló hatása egyértelmű. Szívesen foglalkozunk olyan dolgokkal, amelyekben eredményesek vagyunk, amelyek örömet és elégedettséget jelentenek a számunkra. Persze van, akit egy kisebb kudarc is motivál, míg egy másik embert kifejezetten elkeserít, és elveszi a kedvét a további erőfeszítéstől. A hazai pedagógiai gondolkodásban még mindig viszonylag erősen tartja magát az a nézet, hogy félévkor inkább lefelé kerekítik a jegyeket, hogy ezzel motiválják a diákokat jobb teljesítményre. Ez a stratégia azonban sokkal ritkábban válik be, mint ahogy a tanárok szeretnék. A diákok, akik minden erőfeszítés ellenére sem kapják meg a jobb jegyet, alapvetően csalódottak lesznek, haragot és igazságtalanságot élnek át. Ezenkívül a lefelé kerekítés legfontosabb üzenete az lesz számukra, hogy nem érdemes erőlködni, úgysem érik el a céljukat. Ráadásul az is megfogalmazódhat bennük, hogy a jegy nem a teljesítményükön, hanem a tanár jóindulatán múlik. Ez két szempontból aláássa a motivációt: egyrészt mert elválasztja a munkát az eredménytől, másrészt mert csökkenti a szorgalom, az erőfeszítés értékét.

A tanulási motiváció egyik első kutatója, Bernard Weiner rámutatott, hogy a siker és a kudarc motivációra gyakorolt hatása elsősorban attól függ, hogy az ember mivel magyarázza az elért eredményt. Ha úgy gondolja, hogy a teljesítmény valamilyen rajta kívül álló, számára kevésbé vagy nem befolyásolható tényezőn múlik, akkor elveszíti motivációját. Az iskolai értékelés nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy ha egy diák úgy gondolja, hogy a jegy alapvetően a tanár jóindulatától, a szerencsétől vagy az ő genetikai adottságaitól függ, akkor kevésbé lesz motivált javítani, mint ha úgy látja, hogy a jegy elsősorban saját erőfeszítéseit, a befektetett időt és munkát tükrözi. Ezt a gondolatmenetet viszi tovább a modern mindset elmélet, amely egy amerikai kutató, Carol Dweck munkájához kötődik. Kutatásaival bizonyította, hogy azok az emberek, akik képességeiket és teljesítményüket fejleszthetőnek tartják, még kudarc esetén is több erőfeszítést tesznek céljaik elérése érdekében, mint azok, akik úgy vélik, hogy a sikerességüket elsősorban adottságaiknak, öröklött tulajdonságaiknak köszönhetik.

Miért fontos?

A gyerekek számára különböző életkorban más-más mértékben van jelentősége a tanári értékelésnek. A legerősebb hatást a kisdiákok és a végzősök esetében tapasztaljuk. Az elsősök számára az iskolai eredmények főként azért fontosak, mert ebben a korban a tanító visszajelzése, értékelése meghatározza önmagukról kialakított képüket, elsősorban a jó tanuló–rossz tanuló dimenzió alapján. Ez a besorolás nagymértékben befolyásolja a későbbi tanulási motivációt, mivel az énkép egy olyan vezérlő eszköz, amelyhez később is igazodunk. A kisdiákoknak ezenkívül még nagyon fontos, hogy megfeleljenek a szülők elvárásainak is. Ahol a szülők túl magas elvárásokat támasztanak, ott a bizonyítvány és maga a tanulás is gyakran szorongás forrásává válik, míg az alacsony követelményeket támasztó szülő nem motiválja gyermekét.

A leghatékonyabb az a követelmény, amely a gyerek számára megfelelő erőfeszítéssel, de reálisan elérhető célokat jelöl ki.

A kutatások azt mutatják, hogy azok a feladatok a leginkább motiválók, amelyek esetében a siker valószínűsége meghaladja az 50, de nem éri el a 100 százalékot. Fontos tehát, hogy a szülő ismerje gyermeke képességeit, érdeklődését, beállítottságát, és ehhez mérten fogalmazzon meg teljesíthető elvárásokat.

Az idősebb diákok számára abban az esetben fontos a bizonyítvány, ha az osztály normájában jelentős szerepe van a tanulmányi sikerességnek. Ilyenkor a diákok közötti rangsor, amit a bizonyítvány is megerősít, nagymértékben kihat a kapcsolatokra és a diákok önbecsülésére. Fontos versengési területté alakul a tanári értékelés, ami lehet motiváló, ugyanakkor veszélyes az egyébként jól teljesítő, de nem a legjobbak közé tartozó diákok önbecsülésére nézve. Másrészt fontos a bizonyítvány, ha befolyásolja a továbbtanulási esélyeket. Ezek hiányában a jegyek önmagukban nem motiválják a diákokat, ami nem jelenti azt, hogy őket egyáltalán nem érinti mindez. Számukra a gyenge teljesítményt tükröző osztályzatok negatív énképük megerősítőjévé válnak, egyfajta bizonyítékává, hogy nem elég jók. Ennek pedig énképromboló és motivációcsökkentő hatása van, amit a diákok gyakran vagánysággal, agresszióval vagy érdektelenséggel kompenzálnak.

Hogyan reagáljunk a bizonyítványra?

A szülők és tanárok kommentárja gyakran lényegesebb, mint maga a jegy. Ez alakítja ugyanis a diákok szemléletét, mutat utat számukra a teljesítményük megítélésében, céljaik kijelölésében. A pedagógusok kezében a félévi bizonyítvány átadása kiemelt eszköz a motiváció fejlesztésében, ha szánnak elég időt az értékelésre. A szülők reakciója is rendkívül fontos. Sokan jutalmat vagy büntetést kapcsolnak a jegyekhez, remélve, hogy a kilátásba helyezett következmény motiválni fogja a gyereket. Ez eredményesnek is tűnhet, hiszen a külső motiváció is jobb, mint a semmilyen, ugyanakkor a belső motiváció ennek nyomán nem fejlődik, sőt csökkenhet is, ha a büntetés lebeg a gyerek szeme előtt. A pénz vagy játék ígérete sok esetben átmeneti lelkesedéshez vezet, a rosszabb teljesítmény után kapott büntetés pedig kifejezetten káros a szülő-gyerek kapcsolatra éppúgy, mint a tanulás iránti attitűdre.

A szülőnek fontos szerepük van mind a siker, mind a kudarc feldolgozásában. A gyereknek éreznie kell, hogy félelem nélkül beszélhet, és rendkívül lényeges, hogy meg is hallgassuk, ő mit gondol a bizonyítványáról. Engedjük meg neki, hogy megélje a bánatot, a csalódást vagy akár a dühöt is, de hasonlóképpen lehessen elégedett, boldog az eredményekkel. Csak a teljes elfogadás légkörében érdemes a teljesítmény lehetséges okairól beszélni. A szülő segítsen fókuszálni a megváltoztatható, az eredményt befolyásoló tényezőkre, mint például a gyakorlás, az idő- és energiabefektetés, a tanulási módszer, ezek következményeként pedig tűzzenek ki elérhető célokat.