Így tankolj az olasz vakációd alatt, hogy megspórold egy pizza árát

Eljött a nyári vakációk ideje, sokan választják célpontul – érthető módon – Olaszországot. Az ország északi részébe saját kocsival is el lehet jutni egy nap alatt, a távolabbi részekre utazók leginkább már a helyszínen bérelnek autót. Mindkét esetben előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor tankolni kell.

De mi ebben az olyan érdekes, tankolni mindenki tud, nem? Nos, nem.

Az olaszországi tankolás eltér a nálunk megszokottól, itthon ugye begurul az ember a kúton az egyik oszlophoz, kiválasztja a kívánt üzemanyagot, tankol amennyit akar, visszateszi a töltőpisztolyt, beballag a shopba, ahol bemondja az oszlop számát, fizet, majd elhajt.

Bár főleg északon, az autópályákon az otthoni módszer is előfordul, Olaszországban általában más a módszer. Apropó, autópálya: az országúton drágább az üzemanyag, mint a városokban, az autópályákon pedig még drágább. Sok kúton eleve nincsen shop, vagy ha van is, sokszor zárva van. Eleve sok helyen tartják a délutáni sziesztát, vagy más okból találjuk zárva a két négyzetméteres bódét, vagy a kávézóval egybekötött nagyobb épületet. Ha a 24 órás nonstop magyar shopokhoz szokott szemmel első pillantásra úgy tűnik, mintha zárva lenne az egész kút, ne aggódjunk, ez a normális állapot. Nyugodtan hajtsunk be, tankoljunk. De hogyan? Az ördög a részletekben lakik, ezért most elmondjuk, mit tegyen.

Semplicità, avagy mit tudunk tankolni?

Olaszországban nincs az az üzemanyag-kánaán, mint a magyar kutakon, ahol benzinből is 4-6 fajta, cégenként más elnevezésű adalékos csodából lehet választani, általában egy dolog van, a 95-ös. Dízelesek a Gasolio/Diesel feliratú gázolajból és a legtöbb helyen egy pluszos dízelből választhatnak.

Az üzemanyagok ára a kút bejáratánál messziről látszik, de nagyjából egy éve – a kutasok legnagyobb szomorúságára (és persze felháborodására) – egy kis táblán fel kell tüntetni az országban éppen aktuális átlagárakat is, hogy az autós könnyen meg tudja ítélni az adott kút árszintjét.

Behajtottunk, hova álljunk?

A kutakon az oszlopon kétféle feliratot láthatunk, az egyik általában a Self, a másik a Servito. A Self az önkiszolgáló, a Servitónál pedig az alkalmazott tankol helyettünk. Jó tudni, hogy az utóbbi esetben nem ússzuk meg pár száz forintnyi jattal a dolgot, a Servitónál számolt ár jóval magasabb, és az általában 20-30 eurócent körüli eltérés literenként értendő, így

egy 40 liternyi tankoláson már 10 eurónk mehet a levesbe, nem pedig pizzába, pedig ennyiből már az is kijönne.

Ezért válasszuk inkább a Self feliratú oszlopot.

Úristen, még nem is tankoltam, de már lehúztak 100 euróval!

Az olaszoknál a tankolás legegyszerűbb módja a kártyás fizetés, de a folyamat más sorrendben megy, mint nálunk. Először keressük meg a kicsit ATM-re hasonlító automatát, jobb helyeken minden oszlopnál van ilyen, kisebb forgalmú helyeken csak kutanként egy. Tegyük be a kártyánkat, és adjuk meg a hozzá tartozó PIN-kódot,

a rendszer ilyenkor 100 euró közeli összeget zárol a számlánkon, ami fizetésnek tűnik.

Sok turista ilyenkor kezd sikítani, és az olasz maffia édesanyját emlegetni. Pedig nem kell megijedni, tankolás után pár perccel már feloldják a zárolást, és már csak a tankolt üzemanyag árát vonják le. Ez az idő kutanként változik, nagy ritkán egy-két órát is igénybe vehet, szóval ne reklamáljunk, csak várjunk türelemmel, és élvezzük az életet. A PIN megadása után adjuk meg az oszlopunk számát, és mehetünk is vissza tankolni.

Ha esetleg kérdezi az automata, hogy kérünk-e blokkot, elégítsük ki kíváncsiságát egy SÌ-vel vagy NO-val. Ha van érintős lehetőség is, tegyük be inkább a kártyát, legalábbis a legtöbb turista által használt Revolut kártyát nem feltétlenül fogadják el a kutak bedugás nélkül. A tankolás ezután már a szokott módon folyik. Ha végeztünk, tegyük vissza a pisztolyt, és mehetünk is (vagy ha kértünk bizonylatot, előbb vissza az automatához).

A shopban nem is tudok fizetni?

Ha nyitva van a shop, és a kutas a kávézóban lebzselő öregek mellett ránk is fordít figyelmet – valamint épp jó kedvében találtuk –, megkérhetjük, hogy a tele tankunkat fizethessünk nála. Ilyenkor a tankolás előtt lenullázza az oszlopunkat, innentől a hazaihoz hasonlóan zajlik a folyamat. A kasszánál fizethetünk kártyával és készpénzzel is.

Ha minden kötél szakad, pénzt is dughatunk az automatába

A kutaknál az automatánál készpénzzel is fizethetünk, ilyenkor tankolás előtt ki kell választanunk, 5, 10, 20 eurót szánunk-e üzemanyagra. Bedugjuk a pénzt, megadjuk az oszlopunk számát, és mehetünk is tankolni. Ilyenkor a pisztolyból annyi lé csorog majd, amennyi a berakott pénzből futja.

A dolognak két hátulütője lehet, egyrészt így nem tudunk teletankolni, másrészt előfordulhat – és ez főleg a robogót bérlőkre igaz – nem tudunk annyit tankolni, mint amennyit bedobtunk. Ha így jártunk, az automata ad egy fecnit egy kóddal és a fel nem használt összeggel. Jó esetben ezt a nyitva tartó kutas visszaadja kápéban, de előfordulhat, hogy azt mondja, neki ehhez semmi köze. A kupont felhasználhatjuk a következő tankolásnál, vagy ha épp zárva volt a shop, visszamehetünk vele nyitvatartási időben. De lássuk be, ez a módszer turistaként nem túl ideális.

Mennyi az annyi?

Olaszországban az üzemanyag ára az európai élbolyba tartozik, jelenleg a benzin literje 1,70-1,80 euró körül mozog, a dízel valamivel olcsóbb. A magyar árakhoz képest így literenként száz forinttal többet kell fizetnünk, vagyis tankonként nagyjából ötezer forint pluszköltséggel számolhatnunk.