Milliárdokat önt a kormány a hazai divatba, de a NER 16. évében sem látszik, hogyan lesz Budapest a Kelet Párizsa

Rogán Antal feleségének több tízmillió forintos Birkin táskái, Matolcsy Ádám és feleségének első osztályú kiegészítői, Várkonyi Andrea milliós Dolce & Gabbana nadrágja és Orbán Ráhel 2,8 milliós karkötője – az év első felében minden eddiginél több szó esett luxusról és divatról a hazai közbeszédben, így az is felfigyelt a divatra, akit egyébként egyáltalán nem érdekel. A világhírű francia, olasz, amerikai high fashion márkák méregdrága darabjait viselni egyértelműen státuszt jelez, de Magyarországnak saját, állami divatügynöksége és Nemzeti Divatipari Stratégia 2030 néven hivatalos stratégiája is van, ami ráadásul épp idén, a NER tizenhatodik évében ér a félidejéhez, a célja pedig pont az, hogy ráirányítsa a figyelmet a hazai tervezők munkáira.

A kormány a hét éve megalakult Magyar Divat és Design Ügynökségen (MDDÜ) keresztül eddig összesen 11 milliárd forintot öntött a hazai kreatíviparba, ami az ügynökséget irányító Jakab Zsófia miniszteri biztos szerint a magyar GDP közel 3 százalékát adja. Utánajártunk, mire mentek a hazai tervezők az állami divatügynökség programjaival.

Hogyan lesz Budapest a Kelet Párizsa?

A 2020–2030 közötti időszakra meghirdetett stratégiát 2021 júliusában fogadta el a kormány. A stratégia célja a hazai divat teljes megújítása, felelőse pedig a miniszterelnök legidősebb lányának, Orbán Ráhelnek barátnője. A Magyar Divat és Design Ügynökséget irányító Jakab Zsófia, aki tavaly óta kreatívipari miniszteri biztosként látja el feladatait, öt évvel ezelőtt egy interjúban azt mondta, „régiós szinten mi fogjuk betölteni azt a meghatározó szerepkört, amit tőlünk nyugatabbra Párizs jelent”. (A kreatívipar persze nem csak a divatot fedi, idetartozik mindenféle egyéni kreativitáson, tehetségen, szellemi tulajdonon alapuló tevékenység, például a dizájn, a film, a zene vagy az építészet.)

Jakab eredeti víziója az volt, hogy Budapest kelet-közép-európai divatcentrummá váljon azáltal, hogy az állami divatügynökség olyan programokat szervez, ahol sok feltörekvő, fiatalabb márka vehet részt. A koncepció alapja viszont szerintük sokkal több, mint a divat: a nemzeti divatügyi stratégia szerint ugyanis a divat a kultúra részeként erősíti az országimázst, fejlesztésének turisztikai vonzereje is van, ez pedig számokban is jól kimutatható módon hozzájárul majd a hazai gazdasági növekedéshez is.

A stratégia szerint tehát ha van menő magyar divat, dizájn és kreatívipar, az Magyarország turisztikai vonzerejét is növeli, így az állami szerepvállalás indokolt, megéri rá költeni.

A kormány látszólag hisz is ebben, különben Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter nem nevezte volna ki miniszteri biztossá Jakab Zsófiát, aki azóta a Magyar Formatervezési Tanáccsal (MFT) kapcsolatos feladatok ellátásáért is felel. Tartottak kreatívipari fórumot is, ahol a miniszter arról beszélt: a kormány célja, hogy Magyarország gazdasági fejlettsége 2030-ra elérje az uniós átlag 90 százalékát. Ebben szerinte az olyan „dinamikusan bővülő és fejlődő ágazatok, mint a kreatívipar, kulcsszerepet játszanak”. Nagy Márton szerint ez egyenesen a jövő ágazata, a gazdasági növekedés egyik motorja lehet, ezt azzal magyarázta, hogy az idetartozó területek bruttó hozzáadott értéke 2010 és 2022 között megduplázódott.

Mire költötték a pénzt?

Az MDDÜ eddig 11 milliárd forint állami támogatást kapott, megnéztük a nyilvánosan elérhető, 200 oldalas közzétételi listáját, hogy megtudjuk, mire ment el az összeg. Ebből az látszik, hogy a legtöbb pénzt kommunikációra, azon belül is elsősorban reklámozásra fordították.

Az állami divatügynökség 21 kommunikációs tárgyú szerződést kötött Rogán Antal minisztériumának kedvenc megbízottjaival, a közös csoportot alkotó New Land Mediával és Lounge Grouppal, valamint az állami tendereken szintén rendre taroló Mediator Grouppal. Ezek összesített értéke az elmúlt hat évben 7,4 milliárd forintot tett ki. Az MDDÜ Balásy Gyula csoportjával, a New Landdel és a Lounge-dzsal összesen 1,5 milliárd, a Mediatorral pedig 5,1 milliárd forint értékben kötött szerződést, ezek közül egy 1,5 milliárdos 2026 júliusáig él. Meglepő módon az állami divatügynökség egyik nagy büszkeségére, a budapesti divathétre (Budapest Central European Fashion Week, BCEFW) 2019-ből egy 155 millió forintos megbízást és egy 8,7 milliós tételt találtunk, utóbbit a Várkert Bazár kibérlésére fizették ki.

Az MDDÜ állítása szerint a hazai divatot az évente megrendezett budapesti divathétre húzza fel, ennek megrendezése a nagy költésnek csak a töredékét vitte el. A nagyobb tételek között viszont szerepel többek között az ügynökség Istenhegyi úti irodájának havi 3,1 milliós bérleti díja. Ezekhez képest szinte elenyészőnek tűnik a 2019-es milánói divathéten bérelt magyar pavilon bérleti díja, ami 30 ezer euróba, azaz nagyjából 12 millió forintba került.

Kiugró tétel még az Antenna Hungáriának kifizetett 363,5 és 399,5 milliós, tehát összesen 763 millió forintos összeg. A közzétételi listából az is kiderül, hogy több százmillió forint mehetett el autóbérlésre, utazásszervezésre, irodabérlésre és gyakornokok toborzására.

Nagy ívű elképzelés és mérhetetlenül nagy arrogancia

A 11 milliárd forint állami támogatás háromnegyed része tehát kommunikációra ment el. Az ügynökség összesen több mint húsz kommunikációs szolgáltatást rendelt meg, a keretmegállapodások nagy részét két, állami tendereket rendre elnyerő, politikai célú állami és kormányzati hirdetéseket megcsípő reklámügynökség szerezte meg.

Ezek a reklámok, hirdetések, tevékenységek jelenleg nem látszanak egyik ügynökség nyilvános felületén sem, pedig mindkettő büszkélkedik az eddigi munkáival az oldalán. Mindkét ügynökséget kerestük több formában is, és ugyan ígérték, hogy válaszolnak majd a kérdéseinkre, ez azonban hosszú idő eltelte után sem történt meg, így tőlük nem derül ki, pontosan melyik magyar márka, melyik hazai tervező népszerűsítésére mentek a milliárdok.

A reklámpiacot ismerő egyik forrásunk szerint egy 1,5 milliárdos tételből már lehet akár olyan reklámot is készíteni, amivel rangos nemzetközi reklámszakmai díjat lehetne nyerni. „Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha 100 egység egy reklám költségvetése, abból 15 egység a kreativitás és a produkció, az összes többi médiamegjelenésekre megy – mondta egy másik, szintén neve elhallgatását kérő forrásunk. – Ha a 1,5 milliárd forint mögött van 1,5 milliárd forintnyi médiamegjelenés objektív felületeken, azt gondolom, hogy ez egy reális dolog. Ebben az esetben én ilyet nem látok.”

Szerinte egyébként a fenti tételek nem számítanak kiugrónak a piacon, a gond nem is ezzel van. „A probléma sokkal inkább az, hogy volt egy nagy ívű elképzelés és egy mérhetetlenül nagy arrogancia. Ráadásul összeszedték az összes olyan önjelöltet, aki úgy érezte, van rálátása erre a piacra, közben az ingyenpénz megölte a versenyt.” Azt ő is elismeri, hogy a reklámköltés, a kommunikációs költés nem csak hirdetéseket jelenthet, ide-számolható akár az is, ha sztárvendégeket hívnak a budapesti divathétre vagy egyéb rendezvényekre.

Ha a reklámköltés eredménye nem látszik is, a divattervezőket felkaroló mentorprogram biztosan elindult, és persze folytatódtak a fővárosban rendezett divathetek is. Ahhoz, hogy megtudjuk, ezek mennyiben segítették a márkákat, megkerestük az élvonalbeli magyar tervezőket, megkérdeztük, ki és hogyan profitál a nemzeti divatstratégiából, ők milyen változást érzékelnek. Baldaszti Péterrel, a Nanushka társtulajdonos vezérigazgatójával személyesen beszélgettünk, Abodi Dórát, az Abodi tervezőjét és Zoób Katit emailben értük el. Számos hazai tervező vagy elutasította a megkeresést, vagy nem is reagált rá, néhányan pedig inkább névtelenséget kérve, háttérben mondták el tapasztalataikat.

„Amit csinálnak, az bullshit”

– mondta az egyik legsikeresebb magyar tervező, aki inkább távol marad az MDDÜ-től, mert feleslegesnek tartja a stratégiát és az ügynökséget is. „A kilencvenes évek óta nincs könnyűipari exportja Magyarországnak, nincs textilipar, a jelenlegi berendezkedés egyszerűen nem alkalmas arra, hogy az ország divathatalom legyen. Az, hogy néhány év alatt lehet pótolni a több évtizednyi hiányosságot, a valóságtól teljesen elrugaszkodott elképzelés, az MDDÜ pedig csak látszatintézkedéseket tesz. A budapesti divathét lehet, hogy jól hangzik egy párizsi vacsorán, de a valóságban nem ad hozzá semmit sem a tervezők, sem a magyar divat sikeréhez. Az a néhány megjelenés a sajtóban szintén nem sokat ér.”

Nagyon gyakori, hogy azok a külföldi programok, ahova az MDDÜ viszi a tervezőket, a legkevésbé sem hasznosak. „Hurcibáltak minket havonta olyan showroomokba és kiállításokra, amik semmilyen módon nem járultak hozzá ahhoz, hogy sikeres márkát építhessünk. Ellenben rengeteg pénzbe kerültek az ügynökségnek, így a magyar államnak is.” – mondta a Telexnek egy neve elhallgatását kérő tervező, aki egy ideig részt vett a programban.

A tervezőktől ráadásul százszázalékos hűséget várnak el. Szakmán belül ismert annak a magyar tervezőnek az esete, akit kiraktak a mentorprogramból, mert egy ellenzékinek titulált lap megkereste egy cikkel, ami egyébként meg sem jelent. „Ezzel mindenki számára világossá tették: alap, hogy a nem kormánypárti médiának nem nyilatkozunk”, mondta egy másik tervező.

Örvendetes, hogy ebbe már Budapest is be tudott kapcsolódni

Nem mindenki ilyen kritikus a programmal kapcsolatban. „A nemzetközi divatpiac komplex és sok összetevős egyenlet, a siker rengeteg tényezőn múlik, a hazai tervezőknek pedig minden stratégiai támogatás kiemelkedően fontos ebben az iparágban. Ez egy hosszú folyamat, amiben lépésenként lehet haladni, jó, hogy ráléptünk erre az útra” – állítja Zoób Kati többszörös díjnyertes divattervező, a Katti Zoób divatmárka létrehozója, jelenleg is a Magyar Formatervezési Tanács testületének tagja. Zoób cége korábban 811 millió forint támogatást kapott egy divatmúzeuma projektjére a Magyar Turisztikai Ügynökségtől, ezt a döntési folyamatot többen azért bírálták, mert az nem transzparens módon zajlott. A divattervező Veiszer Alindának tavaly erről azt mondta, még mindig nyomja az állami támogatás, nem is számított ilyen kritikákra. A Magyar Divat és Design Ügynökségre költött közpénz szerinte az országot népszerűsíti.

Zoób szerint a divatipar ma már nem koncentrálódik egyetlen városra, Szöultól Koppenhágán át New Yorkig számtalan fontos pontja van. „Örvendetes, hogy ebbe már Budapest is be tudott kapcsolódni, például a Budapest Fashion Weekkel” – mondta. Zoób szerint egyre inkább látszanak a hazai tervezők külföldön, ehhez „elég csak azt megemlíteni, hogy egyre gyakrabban látni A listás sztárokat a vörös szőnyegen magyar tervezők kreációiban”.

Miért sikerült a Nanushkának és az Abodinak?

Hogy egy kis ország néhány éven belül kitermeljen egy globálisan is meghatározó márkát, sőt egy nemzetet kössön össze a divattal, egyáltalán nem lehetetlen. A dán Ganninak pont ez sikerült. Míg a 2010-es évek közepéig csak a beavatottak ismerték a játékos, egyedi, fenntartható és könnyen beazonosítható márkát, ma már Taylor Swifttől Bella Hadidon át hordják sztárok, és a jó árazásnak köszönhetően világszerte tömegek is. A Ganni sikere a koppenhágai divatheteknek is jó tett, feltette a dánokat a divattérképre.

Nekünk is vannak olyan márkáink, amelyek globálisan is látszanak. Niche vonalon ott van például a Pécsi Gloves, vagyis a Pécsi Kesztyű, amit Rihanna, Lady Gaga is viselt már, vagy az Abodi, amitől Will Smith fia egy vámpírkastély-kalapot választott, így jelent meg a Grammy-gálán. De Nanushkában fotózták nemrég A Fehér Lótusz sztárját, Aimee Lou Woodot is, Nicola Coughlan és Bella Hadid is viselt tőlük ruhákat.

A Nanushka az egyetlen világszinten ismert és elismert magyar márka a divatvilágban. A globális sikerhez hosszú távon ugyanis nem elég, ha a vörös szőnyegen feltűnik egy-egy tervezői darab. Az adott márkának rendszeresen be kell kerülnie a meghatározó divatlapokba, elérhetőnek kell lennie világszerte, akár olyan nagy online boltokban, mint a Farfetch (itthon a Nanushka mellett egy időre ez Zsigmond Dórának sikerült, ő főként férfiruhákat tervez és gyárt), lehetőleg a „flagship” bolt mellett más nagyvárosokban is kell, hogy legyenek üzletei. Egy ponton túl ugyanis már nemcsak a tervezői tehetségen, hanem a befektetett tőkén, a kitartáson, a szerencsén és az üzleti tervezésen is múlhat a siker. Az utóbbiban segítene az MDDÜ.

Baldaszti Péter, a Nanushka cégvezetője azt mondta a Telexnek, együttműködnek az MDDÜ-vel, „mivel a Nanushka identitása szempontjából Budapestnek nagyon fontos szerepe van”. Úgy szeretnék ezt hangsúlyosabbá tenni, hogy igyekeznek még több külföldi partnert idehozni a BCEFW bemutatók idejére.

Hozzátette azt is, hogy a BCEFW tanácsadó testületében ki szokták kérni a véleményét külföldről meghívott márkákról, a korábbi milánói rendezvénynél pedig igyekeztek megmozgatni a kapcsolatrendszerüket. „Így dolgozunk együtt: ők egy állami szereplő, az ő feladatuk az, hogy az összes vállalkozást megpróbálják felemelni ezen a piacon. Mi jóval nagyobbak vagyunk, mint azok, akikkel ők foglalkoznak. Tehát stratégiailag együttműködünk, de nekik nem az a feladatuk, hogy nekünk segítsenek.”

Ettől függetlenül vannak olyan lehetőségek, amiket az MDDÜ megteremt, és a Nanushkának is hasznosak. Baldaszti szerint nagyon fontos az ügynökség munkája, más országokban ennél sokkal nagyobb büdzsékből csinálják ugyanezt. „Persze, ha átszámítjuk forintra, vagy ha átlagfizetésekhez viszonyítjuk a költségvetést, az sok. Ha viszont megnézzük, hogy mennyi egy eseményt szervezni Párizsban piaci alapon, elég sokkoló számokat látunk. A nemzetközi szereplőkhöz képest sokkal kisebb költségvetéssel dolgoznak az MDDÜ-nél.”

Amikor a marketingre és kommunikációra elköltött, többmilliárdos összegekről kérdeztük, Baldaszti azt mondta, egy Nanushka méretű márka éves marketing-költségvetése körülbelül 5 millió euró, azaz mostani árfolyamon nagyjából 2 milliárd forint. „Valóban nagyon sok pénz ez, de nemzetközi szinten nem egy akkora összeg. Ennek a hatását szerintem nem csak közvetlenül abban lehet mérni, hogy hány sikeres márka van, mert az MDDÜ azt csak korlátozottan tudja befolyásolni, hogy hány sikeres márka lesz Magyarországon.” Baldaszti szerint a budapesti divathétnek sikerült megszilárdítania a magyar főváros regionális divatipari szerepét, közben viszont csalódást keltő látni azt, hogy a prágai luxuskínálat hol tart a budapestihez képest.

Baldaszti szerint Prágában jó példaként tekintenek a budapesti divathétre. „Pozsonyban, Prágában nincs hasonló esemény, és szerintem tőlünk keletebbre sem igazán. Van ugyan Mercedes-Benz Prague Fashion Week, de az sokkal kevésbé regionális jelentőségű esemény” – mondta.

Jót tenne a márkáknak, ha az elit itthon költené a pénzét

A Nanushka mellett ma a másik külföldről is látható magyar márka az Abodi. Az erdélyi születésű Abodi Dóra kreációinak Lady Gaga hozta el az elismerést 2013-ban, amikor a Saturday Night Live reklámfotóihoz a magyar tervező fülbevalóiban fotózták. Abodit arról kérdeztük, szerinte tervezői szemmel hol tart most a magyar nemzeti divatstratégia, lehet-e egyáltalán Budapest Kelet-Európa Párizsa, és ha igen, hogyan.

„Ez talán mindig is túlzó elképzelés volt, illetve sok kelet-európai és ázsiai város szeretné ezt a címet, nem biztos, hogy valami valamijének kell lennie Budapestnek”

– válaszolta Abodi Dóra. Szerinte mindig jó, ha más európai országokhoz hasonlóan felismerik az iparág potenciális jelentőségét, de hozzátette, hogy ma a szakma kifejezetten nehéz helyzetben van. Szerinte is két-három olyan hazai tervező van, aki ismert külföldön, de a nemzetközi szcéna minden szegmensét egyre inkább a nagy nemzetközi márkák, például a párizsi konglomerátumok tagjai uralják.

Mivel a nemzeti divatstratégia egyik pontjában az is szerepel, hogy az MDDÜ tudásátadással, kapcsolatmegosztással, illetve specifikus támogatási programokkal segíti a magyar tervezők külföldi megjelenését, arról is kérdeztük, hogy mekkora szerepe volt az ügynökségnek abban, hogy az Abodi világszinten ismert márkává vált.

„A márka 12 évvel ezelőtt bevont egy befektetőt (nem támogatást), azonban ezt a befektetést már lezártuk, így jelenleg egy mindenkitől független márka vagyunk, nincs befektetőnk. Két éve elnyertünk egy kisebb EU-s támogatást. Úgy vélem, hogy az ismertségünk a sokéves szakmai munkánknak, a márka unikális művészi világának köszönhető. Sem a befektetés, sem a támogatás nem volt kötelezettségmentes, és ezek kezelése is rengeteg erőforrást elvett az érdemi munkától. Visszatekintve úgy érzem, hogy ezek a divatipar szempontjából elenyésző volumene okán inkább csak az esély illúzióját hordozták” – válaszolta Abodi. Szerinte az esélyt főleg saját megszállott szakmai elkötelezettségéből és pár hozzá közel álló embertől kapta, akik a legelejétől ott állnak mellette.

A tervező szerint a hazai támogató kereskedelmi szektor minden komoly divattal bíró országban a tervezők sikerének alapja. „Ez nálunk hiányzik” – mondta. Szerinte erősebb és hozzáértő üzleti támogató környezetre van szükség, ennek hiányában – vagy ezt kiegészítve – pedig több kiszámítható, szakmai alapú, jelentősebb léptékű és adott brandre szabható támogatási programra, erősebb nemzetközi fókuszra lenne szükség, szakmailag és hozzáállásban egyaránt.

„Az biztos jót tenne a brandeknek, ha a mindenkori vezető arcok és a hozzájuk kapcsolódó gazdasági elit nem francia, olasz meg amerikai márkáknál vásárolna, hanem itthon költené a pénzét a hazai márkákra, a hazai ipart büszkén képviselve, támogatva vásárlással. Úgy vélem, hogy a köztisztviselőket megillető ruhapénzt is hazai márkáknál kellene elkölteni. Amennyiben előadóművészekről beszélünk, ott pedig a produkcióknak és filmstúdióknak nagyobb hangsúlyt és büdzsét kellene fordítaniuk a művészek publikus imázsára” – mondta Abodi Dóra.

A budapesti divathét önmagában nem megoldás

Megkerestük az állami divatügynökséget is, hogy megtudjuk, szerintük közelít-e Budapest ahhoz, hogy Kelet-Európa Párizsa legyen, és ha igen, miből látható ez. Azt írták, a nemzeti divatipari stratégia célja, hogy Budapest 2030-ra Közép-Európa meghatározó divatközpontjává váljon, szerintük ebbe az irányba számos területen történt előrelépés, példaként a budapesti divathetet említik.

„Az egyik legmarkánsabb mutató a Budapest Central European Fashion Week fejlődése, amely jól tükrözi a hazai divatipar erősödését. 2018 óta több mint 150 magyar és régiós márka mutatkozott be a rendezvényen, melynek szezononkénti látogatottsága eléri az 5000–6000 főt. Az elmúlt években 27 országból érkeztek újságírók és szakmai szereplők az eseményre, melynek révén több mint 250 sajtómegjelenés született a nemzetközi médiában. Emellett a hazai sajtóban is több mint 1600 cikk volt olvasható az eseményről”, írták. Az MDDÜ szerint ezek a megjelenések elsősorban a márkákat helyezték előtérbe, szerintük a BCEFW valós piaci láthatóságot és piacra lépési lehetőséget teremtett a tervezőknek. Szerintük az esemény erős szereplővé tette Budapestet az európai divattérképen, és stabil szakmai kapcsolódási ponttá is vált az újságírók, a forgalmazók, a szakmai szereplők és a régiós tervezők között.

Az ügynökség és a divathét szerepéről kérdeztük Molnár Anikó divatszerkesztőt, stylistot is, aki szerint a divathét akár működhetne is, mert valóban részt vesznek rajta influenszerek és ismertebb divatszerkesztők. „De sajnos

kétséges, hogy valóban érdekli-e őket, mi történik a térség divatéletében, inkább csak posztokat gyártanak az eseményről – néha még Budapest nevét is rosszul feltüntetve – és a szervezők által birtokolt hotelekben szórakoznak ingyen.”

Szerinte arra sincs látható bizonyíték, hogy a tervezők vagy a magyar divatszakma komolyabban profitálna a divathetekből. A divatbemutatók leginkább a meghívottaknak lehetnek hasznosak. Ha nagyobb, ismertebb márkákról van szó, mint, mondjuk, a Chanel vagy a Jacquemus, a meghívottakat nem kell rábeszélni a jelenlétre, az a szerencsés, aki bekerül. Ugyan sokkal kevésbé van jelentősége ma egy ilyen eseménynek, mint, mondjuk, 10-20 éve, ezek továbbra is izgalmas rendezvények, celebekkel, érdekes víziókkal és helyszínekkel.

Az olyan országoknak azonban, amelyek szeretnének felkerülni a divattérképre, komoly csomagot kell összeállítaniuk a meghíváshoz. Fedezniük kell a repülőjegyet, ötcsillagos szállodát, kiváló éttermeket és egyéb programokat, ajándékokat is kell biztosítaniuk a résztvevőknek. Ezek a résztvevők azonban nem a legbefolyásosabb szereplők, hanem inkább a B vonal, tehát nem a Vogue USA-val, vagy a francia, angol kiadással kezdenek, hanem egy kevésbé fontos szereplővel, abban reménykedve, hogy az anyalapnál is ráharapnak az eseményre. Az is előfordul, hogy a divattérképre törekvő rendezők fizetnek az influenszereknek a részvételért. Magyarországon például itt járt Bryanboy és egy rendezvényen Anna Dello Russo is – azt nem tudjuk, hogy ezek fizetett megjelenések voltak-e. Ami viszont biztos, akiknek ez megéri, azok kétségkívül azok a szakemberek, akiket pár napig elképesztő összegekért kényeztetnek a meghívóik, a budapesti divathét esetében állami költségvetésből.

Sok pénzbe került, és semmi értelme nem volt

A nekünk nyilatkozó tervezők nagy része azt mondta, „Jakab Zsófia tényleg elhiszi, hogy ez működni fog”, de nincsen kiforrott stratégia, egyelőre senki nem tud akkorát durrantani, hogy nemzetközi szinten érdekes legyen. „Ráadásul az is kérdéses, hogy mely tervezőket és milyen alapon emelnek ki ennyire, képviselnek-e egy olyan egyedi identitást, ami külföldre exportálható” – tette hozzá egyikük.

Iparági szereplők szerint tehát nem az akarat hiányzik, inkább a hozzáértés. Az MDDÜ tevékenysége egyikük szerint leginkább úgy jellemezhető,

mintha „megkérnének egy orvost, hogy bármennyi pénzért tegye rendbe a térség gyermekorvosi ügyeletét, lássa el, ő pedig arról készítene terveket, melyik Disney-hercegnő legyen a sebtapaszokon, és csak ezzel foglalkozna, semmi mással”.

A rálátók szerint a magyar divatmárkák közül sok olyan is a fennmaradásért küzd, ami részt vett az MDDÜ mentorprogramjában. Hiába kaptak ugyanis egyszeri tőkelöketet, a pénzzel nem feltétlenül gazdálkodhattak szabadon, a szerződés, amit alá kellett írniuk, rendkívül szigorú volt. Többen egyes márkák megszűnését is jósolják: van, aki szerint a beígért felemelkedés helyett valójában csak rosszabb lett az elmúlt években a magyar divatmárkák helyzete. „Sok pénzbe került, és semmi értelme nem volt, legalábbis nekünk nem” – mondta a divatstratégiáról egy mentorált.

A hazai tervezők kreációit forgalmazó vállalatok pénzügyi eredményei alapján az látszik, hogy a cégek nem igazán hasítanak. Az Optenben nyilvánosan elérhető pénzügyi beszámolóik alapján az előző évben csökkent Tomcsányi Dóra cége, a MyGarden Kft. nettó árbevétele (73-ról 58 millió forintra), adózott eredménye pedig mindössze 1,2 millió volt. Nem változott a Daige-é sem, a Nanushka pedig 2023-ban 6,9 milliárd forintos nettó árbevétel mellett mínusz 3,3 milliárd adózott eredményt hozott össze. Mérsékelt pozitív változás a Nubu mögött álló Mono Concept Kft.-nél látható, a cég 167 millió forintos árbevétel mellett 8,8 millió forintos profitot produkált.

Egymástól független iparági szereplőkkel beszélgetve nagyjából egybehangzó az a vélemény, hogy a magyar divat akkor lenne fenntartható, ha lenne valódi gyártókapacitással rendelkező hazai textilipar (korábbi cikksorozatunkból kiderült, hogy jelenleg nincs), és az összes igazi befolyással bíró, magyar „powerwoman” ráfordulna arra, hogy magyar ruhát venni és viselni igenis menő. Az MDDÜ mindenesetre már gőzerővel készül a Budapest Central European Fashion Weekre, szeptember 1–7. között több térségbeli és magyar márka is bemutatja majd a 2026. tavaszi–nyári kollekcióját.