Sosem túl vagány azzal kezdeni egy cikket, hogy elmagyarázok egy viccet, de itt tartunk: Sydney Sweeney nemrég megjelent farmerreklámjában az történik, hogy begombol egy farmert, majd elkezd a nadrágról beszélni. Vagyis a génjeiről. Vagyis azt mondja:
„A gének öröklődnek a szülőktől az utódokra, és gyakran meghatároznak olyasmiket, mint a hajszín, a személyiség, vagy akár a szemek színe. Az én farmerom kék.”
Ennek a két mondatnak persze semmi értelme nincsen, ha magyarul írjuk őket. Angolul viszont a gének és a farmer szavak azonosalakúak, szóval amikor Sydney Sweeney arról beszél, hogy a génjei is kékek, vagy hogy a farmerok is öröklődhetnek, játszik a szavakkal, bár az utóbbinak valószínűleg semmi köze nincsen semmihez, legfőképpen a szemek színéhez.
Az American Eagle amerikai farmermárka reklámjának viszont sikerült eszelős felhördülést okozni a közösségi médiában, megdobni a cég részvényének értékeit, reakciót kicsikarni Donald Trumpból és J. D. Vance-ből is, hogy aztán egy kicsit mindenki megőrüljön, és totálisan elfelejtse az életéből mondjuk a Coldplay-koncert tanulságait, vagy éppen azt, hogy Donald Trump vámtarifái most lépnek életbe. Az American Eagle-reklám egy villámhárító lett, amibe belecsapott mindenki, aki tudott, sőt, ha nem csapott bele, akkor mások azt is elképzelték.
Ennek pedig nemcsak Sydney Sweeney személye az oka, hanem a már évek óta totális rottyon lévő diskurzus, a közösségi médiás véleményeket felerősítő amerikai média, a republikánusok kétségbeesett kapkodása, hogy találjanak végre egy széles körben ismert és elismert celebet maguknak, és valószínűleg az, hogy már az Egyesült Államok politikai szimbólumrendszere olyan csúcspontra jutott el, hogy már ott is fasizmust lehet kiáltani, ahol nem biztos, hogy ez a szándék volt. Vagy igen? Fájdalmasan nem derül ki, amin az American Eagle kommunikációja és Sweeney több éve tartó diszkrét megnyilvánulásai sem segítenek.
Hiszen a farmergének helyett a reklám szólhat Sweeney génjeiről is, nem igaz? A kék szemekről, szőke hajról, a mellekről, és arról, hogy gyakorlatilag felsőbbrendű azért, mert így néz ki, és persze a tárgyiasításáról a kapitalizmus kiszolgálására is. Hiszen miközben Amerikában éppen tömegével toloncolnak ki, aláznak meg, börtönöznek be más bőrszínű, értsd más génszerkezetű embereket, akkor itt van Sweeney, aki tökéletes árjaként arról beszél, mekkora mákja van.
Legalábbis azt hiszem, hogy erről szól a kifakadás, ami csak és kizárólag olyan felületeken zajlott, amiket én nem követek: a TikTokon, a már rég nem Twitternek hívott X-en, különböző jobboldali megmondóemberek közösségi felületein, és ha jól értem, azok a legnagyobb kifogások, amiket az előző bekezdésben felsoroltam. Genetika, eugenika, gombolható nadrágok.
Azért is írtam le, hogy „ha jól értem”, mert a New York Times megvizsgálta, hogy egészen pontosan hogyan és milyen reakciók érkeztek erre a reklámkampányra, és a lap arra jutott, hogy jelentős részben az amerikai jobboldal tüzelte a közbeszédet, nem egy organikus őrület. Azaz baloldali vélemények csak azután szólaltak meg, miután a jobboldali felületek (mint például a Libs of TikTok) elkezdték felerősíteni a negatív reakciókat, amiket a kampány kapott. Ezek után jöttek a republikánus képviselők, élükön Ted Cruzzal, aki úgy posztolt az ügyről, hogy na, a baloldal már a szép nőket sem hagyja békén. Egy demokrata képviselő sem emelte fel a szavát a reklám miatt, ami amúgy eredetileg július 23-án jelent meg, republikánusok pedig sorban reagáltak. Valahogy úgy, ahogy nálunk Majka mikrofonos mozzanatára.
Érdekes, de ellenkező politikai előjelű párhuzam még az, amikor Trump első elnöksége alatt megjelent Az utolsó Jedik című Star Wars-film. Gondolhatunk a filmről bármit, de eszetlen mennyiségű negatív reakciót kapott, hiába terveztek még Rian Johnson rendezővel, feltehetőleg a kritikák miatt kikerült az univerzumból, illetve új alkotót kellett találni a trilógia befejező részéhez is. Később egy tanulmányból kiderült, hogy a negatív reakciók jelentős részét orosz befolyású trollok fűtötték.
Lehet, hogy ha nem Sydney Sweeney szerepel a reklámban, akkor nem lenne ennyi huhogás. Sweeney-vel nagyon nehezen tud bármit kezdeni az amerikai közvélemény, nem lehet olyan könnyen beskatulyázni, mint a good guy Pedro Pascalt vagy a megbízhatóan jogvédő Mark Ruffalót. Az Eufóriában, Fehér Lótuszban vagy az Imádlak utálni című romkomban (magyar mozinézők száma: 365 ezer) játszó színésznő kevésbé volt politikailag definiálható.
Többször beszélt arról, hogy konzervatív rokonai vannak, illetve az internetnek egyszer sikerült lenyomoznia, hogy édesanyja 60. születésnapján több vendég is „Blue Lives Matter” feliratú ruhákat viselt, azaz olyanokat, amik a Black Lives Matterrel szemben, a rendőrök meghurcolása ellen léptek fel. Ha hiszünk abban, hogy egy szórakoztatóipari szereplőnek csak olyan munkákat kell készítenie, amelyeknek a politikai nézetéhez kell hogy passzoljanak, akkor Sweeney-nek nem sikerült teljesen ennek megfelelnie: egy filmben eljátszotta Reality Winnert, aki a 2016-os amerikai elnökválasztás orosz befolyásoltságáról szivárogtatott anyagokat a sajtónak, illetve producere és főszereplője volt a Szeplőtlen című apácás horrorfilmnek, amely elég erősen a terhességmegszakítás mellett teszi le a voksát.
Sweeney-ről viszont az American Eagle miatti felhördülés közben kiderült, nyilvánosan elérhető információk alapján, hogy 2024-ben a republikánus pártra szavazott, amivel a jelenlegi amerikai vezetés kedvese lett: az ellene szóló kampányról posztolt Steven Cheung, a Fehér Ház kommunikációs igazgatója, majd amikor Donald Trump megtudta, hogy egy bizonyítottan republikánusról van szó, akkor már azt mondta, hogy most már imádja azt a reklámot. Később Truth Socialre is posztolt arról, hogy ez most a legforróbb reklám, és hogy „Kapd el őket, Sydney!”.
Nem csoda, hogy foggal-körömmel kapaszkodnak bármilyen republikánus hírességbe az amerikai felsővezetésben, hiszen nem sok skalpot tudnak felmutatni. Az utóbbi időkben a legnagyobb név, aki nyíltan támogatni tudta a republikánus kormányt, az Dean Cain, a Lois & Clark tévésorozat egykori szuperhőse, de Jon Voight vagy Kevin Sorbo sem az a típus, aki meg tudná szólítani a fiatalokat. Miközben a hatalmas befolyással rendelkező sztárok ha politikáról beszélnek, akkor gyakran a demokraták mellett teszik – nemrég még abban a hitben volt a világ, hogy Taylor Swift felhívása arról, hogy hova fog szavazni, alapvetően fogja megváltoztatni az amerikai elnökválasztás kimenetelét.
A helyzet hasonlít ahhoz, ami jelenleg Magyarországon is zajlik. Miközben a hírességek, színészek, zenészek állnak ki a Fidesz ellen, és zeng a „mocskos Fidesz!”, vagy annak valami cselesebb változata már Tusványoson is felbukkan, a kormánypárt próbálja megtalálni azokat a celebeket, akikhez kötheti a szekerét. Májusban a Harcosok Klubja megaeseményén mutatkozott be ebben a szerepben a lehető legszélesebb közönség előtt Muri Enikő, de hasonlóan kapaszkodnak Gáspár Győzőbe és Dopemanbe is. Képzeljük el, csak a példa kedvéért, hogy mondjuk Whisper Tonról kiderül, hogy egy olyan reklámban szerepel, amitől a kígyóvállú belpesti libsik megőrülnek, kiderül róla, hogy a Fideszre szavazott. Mindenki idegbe jönne.
Sweeney ráadásul az utóbbi időkben szándékosan rájátszott a róla kialakult pajkos képre. Idén májusban egy amerikai kozmetikai cég tusfürdőjét reklámozta, habbal teli kádban, majd nem sokkal később a cég elkezdett árulni egy olyan szappant, amit a forgatásról megmaradt fürdővizével bolondítottak meg. A cég marketingvezetője később elmondta a New York Timesnak, hogy a színésznőnek nagyon határozott véleménye van minden egyes együttműködésről, amiben részt vesz, és aktívan alakítja a kreatív koncepciókat is. Sweeney mostanában nem csak az American Eagle kampányában vett részt, volt a Miu Miu, az Armani Beauty, a HeyDude nevű cipőmárka, és több illatszercég arca is az utóbbi időben. Az együttműködésekről még 2022-ben azt nyilatkozta, hogy egyszerűen muszáj reklámokat vállalnia, ha finanszírozni szeretné a Los Angeles-i egzisztenciáját.
Lehet, hogy a tusfürdőreklám megtervezésében aktív szerepet vállalt, de az American Eagle esetében csak találgatni lehet, hogy pontosan mi volt a szerepe a modellkedésen kívül. Miután megkapta a kritikákat a reklám, a cég pár napig nem posztolt semmit a közösségi médiára, majd közzétettek egy szöveget, ami szerint a film „mindig is a farmerről szólt”, azaz egy szó sem volt soha arról, hogy Sweeney génjeit akarták volna az előtérbe helyezni. Mindenesetre visszaállt a posztolás rendje, és nemrég az Egyesült Államok talán legsúlyosabb reklámfelületére, a Las Vegas-i Sphere felületére is kivetítették a sztárt. Sweeney még nem szólalt meg a kampányról.
Woke-nak lenni a veszteseké, republikánus akar lenni mindenki – írta ki Trump a reklámra reagálva, miután megtudta, hogy Sweeney a republikánusokra szavazott, és ezzel nagyjából fel is vázolta a két különböző pólust, amit újra és újra előhoz az amerikai közbeszéd is. Azzal, hogy az amerikai elnök szerint a farmerreklám a woke ellentéte, automatikusan azzal is járt, hogy mindenki woke volt, aki valaha kritizálta. Ez a fajta narratíva nem először jelenik meg Sweeney internetes jelenlétében, több mint hatvanmillió megtekintést hozott az, amikor a jobboldali Richard Hanania annyit írt Sweeney dekoltázsát látva a Saturday Night Live-ban, hogy „a woke-nak kampó.”
Hanania posztja azt sugallta, hogy Sydney Sweeney szimpla jelenléte, sőt, mondjuk ki, mellei képesek arra, hogy a woke-ot, akármi is legyen az, társadalmi törekvések az egyenjogúságra, kölcsönös elfogadásra, empátiára, simán taccsra tudja tenni, ha végre megint vannak cickók a tévében. Sweeney egyértelmű állásfoglalásának hiánya elérte, hogy a republikánusok megpróbálhatják kisajátítani, és úgy bemutatni, mintha megfelelne a saját, nőkkel kapcsolatban támasztott elvárásaiknak. Lazán kapcsolódik, hogy Sweeney A szolgálólány meséje több részében is szerepelt.
A woke és nemwoke közötti csata amellett, hogy marha unalmas, képtelen eltűnni: idén nyáron a Superman fogadtatása és szándékos félreértése körül volt legalább akkora patália a jobboldali véleményvezérek – például a már emlegetett Dean Cain – sorai között, hogy egyszerűen Superman túl rendes. Tényleg teljesen más képet mutatott a Zack Synder-féle Superman, aki már meg is ölte az ellenfelét, illetve aki holtából felébresztve szörnyű tömegpusztító fegyverként támad minden bajtársára. De a szuperhős alapvető kvalitása, hogy bevándorló, mégis amerikai, és általános emberi (planetáris értelemben) értékeket tud hordozni magában, miközben meg is menti a földlakókat válogatott veszélyektől. Egyszer megmenthetne minket is a politikusok posztjaitól.
