„Az akkori barátommal a kapcsolatunkat nagyjából végigkísérte az a konfliktus, hogy nem volt ugyanakkora igényünk a szexre. Egy nap, amikor nála aludtam, bár korábban volt köztünk szó arról, hogy este majd szexelünk, jeleztem neki, hogy inkább hagyjuk, mert fáradt vagyok. Ennek ellenére viszonylag hosszan próbálkozott, és végül beadtam a derekam. Iszonyatos volt az egész, a felétől már sírtam. Utána ezt borzasztóan magára vette, egy órát ültünk az ágy szélén, miközben már ő is sírt, és azt mondta, olyan érzés volt neki, mintha megerőszakolt volna.”
A húszas éveiben járó Lili ezután nem sokkal szakított a fiúval, de annak az estének az élménye máig érzékenyen érinti. Füredi Krisztián szexuálpszichológus szerint az emberek gyakran számolnak be neki arról, hogy erőszak nem történt ugyan velük, mégis rossz érzésük maradt egy együttlét után. Ezek azok a szürke zónás helyzetek szerinte, amikben nem beszélhetünk klasszikus értelemben megerőszakolásról, nem volt látványos kényszer, mégis sérült az autonómia, mert az egyik fél úgy érezte, hogy valami nem volt így rendben. Az egyik ilyen helyzet pedig éppen az, amikor valaki rábeszéli a másikat arra, amit igazán nem akarna. Más esetekben viszont sokan olyan helyzetet érzékelnek szürke zónásnak, ami egyértelműen erőszak.
Az elmúlt években, különösen a #metoo mozgalom megjelenése óta soha nem tapasztalt mennyiségű diskurzus indult a szexuális beleegyezés fogalmáról, és a témának olyan átélhető feldolgozásai születtek, mint Vanessa Springora Beleegyezés című könyve vagy a Carey Mulligan főszereplésével készült Ígéretes fiatal nő. A mindennapokban viszont továbbra is kétségek, szorongások és tévhitek tapadnak hozzá. Ebben a cikkben egy szexuálpszichológus segítségével és személyes történeteken keresztül többek között arra kerestük a választ:
- mi jelent valódi beleegyezést és mennyiben bonyolult a szexuális igényeket és akaratokat dekódolni?
- a nemet mondás hiánya egyenlő-e az igent mondással?
- a társadalmi szerepek és a patriarchális működés hogyan befolyásolja a nőket abban, hogy gyakran szexuálisan is az akaratuk ellenére engedelmeskedjenek?
A beleegyezés a kommunikációról szól
Füredi Krisztián szerint a beleegyezés egyik feltétele, hogy az szabad döntésből szülessen, azaz semmilyen kimondott vagy kimondatlan kényszer, fenyegetés, érzelmi ráhatás, hatalmi visszaélés ne legyen mögötte. Egy párkapcsolatban az érzelmi zsarolás is az erőszak egyik formája, amelynek eszköze lehet a sértődés vagy a szeretetmegvonás, vagy ha azt mondja, hogy ez valami miatt jár neki. Nem beszélhetünk valódi beleegyezésről, ha az a feszültség csökkentése vagy a másiknak való megfelelés miatt történik, és nem a valós szexuális igények alapján. „Ezekben a helyzetekben sokszor nem hangzik el nyilvánvalóan a nem, sőt akár a másik együttműködő is lehet. De a tiltakozás hiánya önmagában nem jelent beleegyezést.”
A szakember meghatározása szerint a valódi beleegyezés két ember minőségi kapcsolódását jelenti, és azt, hogy a felek szabadon és nyíltan meghúzhatják a saját határaikat, ami kölcsönös biztonságot jelent mindkettőjüknek, és egyértelmű számukra, hogy ezeket a határokat tiszteletben kell tartani. Mindezt – ellentétben a közhiedelemmel – Füredi Krisztián szerint nem annyira bonyolult elérni. „A szex önmagában is nagyon intenzív kommunikáció két fél között, és ha két ember igazán figyel egymásra, akkor szavak nélkül, a nonverbális jelekből is érzékelik, hogy a másik mit vagy mit nem szeretne. Ha valaki nem biztos ebben, konkrétan is megkérdezheti a partnerétől. Ha viszont elhangzik egy nem, azt azonnal komolyan kell venni, nincs helye alkudozásnak, sértődésnek, bármilyen manipulatív kommunikációnak.”
Nem elfogadható az az érv sem, hogy „ha szeretjük a másikat, akkor bármit meg kell tennünk érte”, fogalmazott a szexuálpszichológus, aki szerint önmagában a szokásokra vagy a társadalmi normákra sem lehet hivatkozni. Például arra, hogy egy kapcsolatban automatikusan jár a szex. „Tehát az sem jelent kötelezettséget, ha egy pár beszél arról, hogy jó lesz majd este szeretkezni, mert estére bármelyik fél szabadon meggondolhatja magát.”
Füredi azt is hangsúlyozta, hogy a partnereknek az együttlétükkel kapcsolatos fontos körülményekről is tájékoztatniuk kell egymást, például ha valaki az együttlétbe beleegyezik, de a másik nem használ óvszert vagy aktus közben titokban veszi le azt, vagy a másik tudta nélkül készít az aktusról felvételt, szintén erőszakról van szó.
Emellett a beleegyezés nem örökre szól – az bármikor visszavonható. „Attól, hogy valaki önszántából vesz részt az előjátékban, még nem adta a beleegyezését olyan, nem szokványos szexuális mozzanatokhoz, amiket nem beszélték meg előre. Az együttléthez való önkéntes hozzájárulás nem ad felhatalmazást arra, hogy a másik bármikor bármit tegyen a partnerével”, magyarázta Füredi Krisztián, aki szerint a nemet mondás lehetséges a szeretkezés bármelyik pontján: nincs olyan pillanat, amikor ne lehetne megállni, vagy hogy egy erős izgalmi állapot bármilyen kötelezettséget jelentene a másik félre nézve. „Lehet megállni, szünetet kérni, az együttlét módján változtatni. És bármikor, bármire nemet mondani.”
Mintha mi sem történt volna
Az amerikai egyetemeken már évtizedekkel ezelőtt megjelentek a szexuális beleegyezés kérdésére adott válaszok. Az ohiói Antioch College például 1993-ban bevezette a „Kérdezz előbb” szabályát, amely előírta, hogy a diákoknak minden intim közeledéshez szóbeli engedélyt kell kérniük a partnerüktől. Ezzel aztán jó időre köznevetség tárgyává váltak, egészen addig, míg húsz évvel később, de még a #metoo mozgalom előtt, Kalifornia állam törvényben kötelezte az állami egyetemeket, hogy követeljék meg a diákjaiktól: a szexuális cselekvéseik előtt kérjenek egyértelmű beleegyezést a másik féltől. Az „Igen azt jelenti, igen” szabályát úgy határozták meg, mint „pozitív, tudatos és önkéntes beleegyezést a szexuális tevékenységbe”, ami lehet nem verbális is, ha az egyértelmű. Ugyanebben az évben Angliában a cambridge-i és oxfordi diákoknak is bevezették a kötelező szexuális beleegyezési workshopokat, amelyek célja a beleegyezést övező mítoszok lebontása volt.
Ezzel szemben lehetséges irányelvekről és szabályokról viszonylag kevés magyar irodalmat találunk. Az akkor egyetemista Borókának sem volt sok kapaszkodója. 21 évesen még nem volt szexuális kapcsolata, egyfelől várta a megfelelő alkalmat, másfelől egyre cikibbnek tartotta a tapasztalatlanságát. Aztán egy buliban megismerkedett egy harmincas, magával ragadó, kétgyerekes elvált férfival, aki kezdetben Boróka barátnőjére is nyomult, majd a buli végére mégis kettesben maradtak. A vidéken élő férfinak pont elment az utolsó vonata, ezért, miután csókolózni kezdtek, arra kérte Borókát, hadd aludjon nála. A lány bár sokat ivott, előre jelezte, hogy ez nem jó ötlet, mert még soha nem volt senkivel, de mivel az a válasz jött, hogy az alváson kívül úgysem csinálnak semmit, úgy döntött, nem hagyja a férfit az utcán. Amikor felmentek a lakásba, és a férfi elkezdett közeledni hozzá, Boróka arra gondolt, legalább túl lesz rajta, de egy idő után nagyon kellemetlennek és fájdalmasnak érezte az egészet.
„Sírni kezdtem, és kértem, hogy hagyja abba, de ez jó ideig egyáltalán nem hatott. Mikor nagy nehezen abbahagyta, azt mondta, mindent elrontok. Ő elaludt, én meg sírtam tovább mellette. Amikor reggel felébredt, úgy tett, mintha mi sem történt volna, emiatt én is azt éreztem, hogy talán nem is történt semmi különös. Hetek múlva viszont már hiába próbáltam erre gondolni, egyre jobban szorongtam. Pár évre aztán sikerült az élménynek megnyomorítania a szexuális életemet: sorra vetettem bele magam kisebb kavarásokba, hogy felülírjam a rossz élményeket, ami miatt kialakult egy ördögi kör – egyre nehezebben ment a kapcsolódás, tovább csökkent az önértékelésem, és a bizonytalanságom, és a bizalmatlanságom is egyre rosszabb lett.” Boróka végül egy pszichológus segítségével tudta kimondani: amit átélt, az egyfajta erőszak volt. Jogi lépések meg sem fordultak a fejében, és máig nem tudja, mindez pontosan milyen jogi kategóriába férne bele.
Mit mond a jog?
Füredi szerint Boróka esete valójában nem is a szürke zóna tartománya, hanem egyértelmű és többszörös határsértés, szexuális erőszak. „A férfi bele sem kezdhetett volna olyan érintésbe, amelyhez a másik nem adta a beleegyezését, ennek a határnak a legkisebb átlépése is erőszak. Mivel a lánynak nem volt tapasztalata az ilyen helyzetekben, így hirtelen nem tudta, hogyan védje meg magát, lefagyott. Ez passzivitást is jelenthet, de ez nem ad felhatalmazást a másiknak a szexre.”
A magyar jogrend nem ismeri az önkéntes beleegyezés fogalmát a szexuális bűncselekmények esetében, holott a nemzetközi ajánlások ezt szerencsésnek tartanák. A magyar Btk.-ban jelenleg két bűncselekményi kategória létezik, a szexuális erőszak és a szexuális kényszerítés, a szabályozás viszont nem ad határozottabb fogalmi keretet arra, pontosan hogyan lehet értelmezni bizonyos cselekményeket. A gyakorlatban pedig egy esetet csak akkor tekintenek szexuális erőszaknak, ha az áldozat fizikailag is ellenáll, és figyelmen kívül hagyják azt, ha például félelem miatt nem ellenkezik – így azt az enyhébb megítélésű szexuális kényszerítés kategóriába sorolják. Ezek az esetek pedig
arra a téves elképzelésre erősítenek rá, hogyha az áldozat nem áll ellen, beleegyezett a szexbe.
Szemétség közben kihátrálni a dologból?
Adél még egyetemistaként keveredett egy egyéjszakás kalandba egy idegen fiúval, szintén részegen, de ő nem élte meg ezt rossz élményként. Később ezért belement a fiúval egy randiba is, ott már viszont világos volt számára, hogy a jövőben semmit nem szeretne tőle. Mégis úgy érezte, hogy nem lenne korrekt egy órán belül otthagyni, ezért amikor a fiú javasolta, hogy igyanak meg még valamit a lakásában, belement, de úgy tervezte, hogy ezután majd elköszön. Miután megittak pár pohár bort, csókolózni kezdtek, és bár Adélnak semmi kedve nem volt az egészhez, úgy volt vele, ha már egyszer szexeltek, a fiú joggal számíthat arra, hogy most is ez következik. Ezért nem is mondott neki nemet, inkább a metakommunikációjával jelezte, hogy semennyire nem lelkes. „Közben arra gondoltam, hogy már azzal elrontottam, hogy felmentem a lakására, hiszen »mindenki tudja, ez mit jelent«, illetve hogy »nem illik szexszel hitegetni szegény férfiakat«, és szemétség közben kihátrálni a dologból”, fogalmaz Adél, aki végül a „legyünk már túl rajta” hangulatában csinálta végig az aktust.
„Nem traumatizált, inkább piszkosnak éreztem magam utána, és magamat hibáztattam, miért nem voltam határozottabb, és léptem időben. Kellett pár év, mire tanultam elég feminista elméletet ahhoz, hogy rájöjjek: az a koncepció, hogy szemétség a férfiak előtt elhúzni a mézes madzagot, és hogy szegények nem bírnak magukkal, ha már egyszer beígérték nekik a szexet, mind patriarchális berögződés.” Adél szerint ezért fontos lenne a tinédzser lányoknak is elmondani, hogy eszükbe se jusson kellemetlenül érezni magukat, ha bármelyik ponton visszakoznának egy ilyen helyzetben.
„Nincs olyan, hogy tartozol valakinek a szexszel, akkor sem, ha az illető esetleg beleélte magát.
Főleg, mert valószínűleg fordított helyzetben ez meg se fordulna egy férfi fejében.”
Hányszor kell kimondani a nemet?
Ezt erősítette meg Dés Fanni, a NANE szakértője is, amikor azt mondta: a társadalmi kontextus és a patriarchális működések tudatosítása nélkül nem érdemes vizsgálni a kérdést. „Ezek a történetek nagyon szépen megmutatják a női szocializáció működését: azt, a nők hogyan érzik magukat felelősnek a férfiak érzéseiért; hogy azt gondolják, ha a férfi dühös, nekik kell őket kiengesztelni, és hogy bizonyos helyzetekben szexszel tartoznak nekik. Mindemellett jellemzően maga a nemet mondás is nehezen megy a nőknek, mert például kisgyerekkoruktól azt hallgatják a legtöbb helyzetben, hogy nemet mondani nem szabad, udvariatlanság” – magyarázta a szociológus.
A húszas–harmincas éveikben járó nők közül többen arról számoltak be, hogy konfliktuskerülő karakterként sokáig nehezen tudtak határokat tartani a szexuális életükben is, hogy mi oké és mi nem. Ezzel pedig a férfiak is gyakran visszaéltek. „Sokat gondolkodtam, vajon mi az a minimum, amit nőként meg kell tennem azért, hogy aztán azt mondhassam, rajtam nem múlott. Hányszor kell kimondani a nemet ahhoz, hogy biztosan komolyan vegyék?”, mondta egyikük, míg valaki azt mesélte, egy alkalommal a kollégiumi buli után egy fiúnak legalább négyszer kellett kimondania, hogy ezt nem akarja, de még akkor se szállt le róla, neki kellett őt félrelöknie. Aztán még sokáig ő is azon gondolkodott, hogy először visszacsókolt, amivel lényegében igent mondott.
Tudatmódosult állapotban nem lehet szabadon dönteni
Flóra 17 éves volt, amikor egy barátja családi házában részt vett egy ballagási partin. Ő volt az egyetlen a társaságban, aki még szűz volt. Miután a társaság tagjai rengeteget ittak, elosztották, ki hol aludjon, Flórát pedig a barátja bátyjának szobájában helyezték el, majd rájuk zárták az ajtót. A lánynak innentől elég homályosak az események, de úgy emlékszik, hajnalban az alvás valamiféle szexbe fordult át, majd ismét arra ébredt, hogy a fiú behatolással próbálkozik. „Nem ellenkeztem, mert egyrészt tényleg nagyon részeg voltam, másrészt közben arra is gondoltam, mit fognak szólni a többiek, ha nem teszem meg. Csak sok év múlva raktam össze, mennyire nem volt ez egészséges, és megértettem, hogy nem muszáj hagyni az ilyen megalázó szituációkat. Undorodom, ha arra az éjszakára gondolok.”
A beleegyezését, hangsúlyozta a szexuálpszichológus, csak olyan ember adhatja, aki tisztában van azzal, hogy mibe egyezik bele, képes belátni a következményeit és szabadon tud dönteni. Így ha valaki jelentősen alkohol vagy egyéb drog hatása alatt áll, ha alszik vagy félálomban van, nem tud valódi beleegyezést adni.
„Alkohol hatására a gátlások feloldódnak és sokan kockázatvállalóbbá válnak, így olyan helyzetekbe is belemennek, amit józanul nem tennének. Sokan ezért bűntudatot éreznek, amikor részegen történik velük valami, és nem tudják eldönteni, hogy beleegyeztek-e, vagy sem. Ha valaki visszaél ezzel, az erőszaknak számít”, mondta Füredi Krisztián, és hozzátette:
ha valaki egy ijesztő vagy szorongató helyzetben nem áll ellen, hanem lefagy, az sem nevezhető beleegyezésnek.
Füredi szerint pusztán a testi reakciók is félrevezetők lehetnek, mert semleges helyzetben vagy akár erőszak hatására is előfordulhatnak „reflexes testi reakciók”: a hüvely nedvesedése vagy a pénisz merevedése jelentkezhet akkor is, ha a személy egyébként nem akarja a helyzetet, vagy ha nem érzi jól magát benne. „Ritkább esetekben előfordul, hogy valaki erőszak hatására orgazmust is átél, de ettől az erőszak még erőszak marad.”
Bántalmazó kapcsolatban esély sincs nemet mondani
Dés Fanni úgy gondolja, mostanra a középosztály talán „elméletben” valamennyire elsajátította azt a tézist, hogyha egy nő a magatehetetlenségig részeg, és ennek ellenére szexelnek vele, az erőszaknak számít. A szociológus szerint más kontextusokban viszont a probléma összetettebb. „Egy nagyon egyenlőtlen hatalmi helyzetben, például egy bántalmazó házasságban, ahol a nőnek esélye sincs nemet mondani, ha a férfi szexet akar, a férfi valószínűleg akkor is meg fogja azt kapni, ha a nő amúgy ezt nem akarná”, mondta Dés Fanni, és hozzátette, önmagában az sem segít ebben, hogy a hatalmi egyenlőtlenség nők és férfiak között alapvetően is fennáll a társadalomban.
„A társadalom a szexiparban jelen lévő nőkre is gyakran úgy tekint, hogy azért, mert a férfiak fizetnek a szexért, bármit megtehetnek a prostitúciós iparban jelenlévő nőkkel. A nők azzal, hogy elfogadják a pénzt a szexért, beleegyeznek abba, hogy a férfiak azt csináljanak a testükkel, amit akarnak. Pedig amíg a prostitúció egy legitim társadalmi gyakorlat, a közvélekedéssel szemben, hogy még a prostituáltakat sem lehet megerőszakolni, fontos, hogy az ellenük elkövetett erőszaknak következménye legyen, megvédje őket jog és ellátórendszer”, hangsúlyozta Dés Fanni.
A beleegyezés nem nyírja ki a szexet
A beleegyezésről szóló diskurzus a szexuális erőszak kultúrája adott válaszként született meg a 90-es években, kezdetben elsősorban jogi és szakpolitikai kérdésként: mégis honnan számít valami szexuális erőszaknak? A diskurzussal szemben viszont mostanra is nagyjából ugyanott tart a kritika: ha minden egyes ponton beleegyezést kell kérni, az teljesen megöli a szexet. Dés Fanni szerint
a megoldáshoz érdemes lenne azt is átértékelni, társadalmilag hogyan gondolkodunk a szexről.
„A világosabb jogi kategóriák mellett szemléletváltásra is szükség lenne, és első lépésben a fiatalok körében annak érdekében, hogy felismerjék a valódi igényeiket, és ne azt tartsák evidensnek, amit a pornóban látnak. A szex ugyanis ma is eleve patriarchális alapokon működik és az utóbbi évtizedben a pornóipar alapvetően meghatározza, hogy mit gondolunk szexnek – a pornófilmek nagy többsége tartalmaz nők elleni erőszakot”, fogalmazott a szakember. Szerinte számtalan esetben derült ki az is, hogy hiába hangzott el egy igen, vagy más beleegyezés, a mélyebb társadalmi egyenlőtlenségek miatt ez önmagában nem védte meg a nőket az erőszaktól.
„Mert az a fél, aki egyenlőtlen helyzetben van, nagy valószínűség szerint akarata ellenére is bele fog egyezni a szexbe.”
(A cikkben szereplő történetek alanyainak nevét kérésükre megváltoztattuk.)
