A coach a jelenben, a pszichológus a múltban is működhet – mikor melyikre van szükség?

Egyre rosszabb mentális állapotban van az ország, sőt az egész világ, egyre több feszültség és inger között élünk. Egyre többet van szó arról, hogy nagy szükségünk volna arra, hogy megtanuljunk gondoskodni a saját mentális egészségünkről, és ehhez gyakran segítségre is szükség van. Sokan nem tudják, kihez forduljanak először segítségért, ha valami nincs rendben velük, nem érzik magukat jól.

Először a coach vagy a pszichológus merül fel mint lehetőség, de nehéz eldönteni, melyik esetben melyikre van szükség. A szakmában ráadásul sok a feszültség, ezért megkérdeztünk egy pszichológust és egy coachot is arról, szerintük hol vannak a két szakma határai, és mikor kell egyikhez vagy másikhoz fordulni.

A coach mint kísérő, partner

Lerf Andrea maga is azért lett coach, mert egyszer a munkahelyén kapott egy ilyen lehetőséget. Ez a segítség annyira sokat adott neki, hogy úgy döntött, megtanulja ezt az akkor itthon még alig ismert szakmát. 15-20 éve szinte csak külföldön léteztek coachképzések. Amikor Magyarországon elindult a coachingmozgalom, még egyértelműen elkülönültek egymástól a pszichológus és a coach szerepei. Lerf Andrea szerint a problémák akkor kezdődtek, amikor sokan felismerték, hogy viszonylag kevés befektetett munkával jelentős bevételre lehet szert tenni ezen a területen, ezért tömegesen kezdtek coachképzésekre jelentkezni.

A korábban alapos, kimagasló szakmai színvonalú képzések mellett megjelentek a néhány napos, akár egyetlen hétvégét felölelő tanfolyamok is. Ma már az sem ritka, hogy valaki mindenféle képzettség nélkül egyszerűen coachként kezdi el hirdetni magát. Lerf Andrea szerint ez jelentősen erodálta a szakma hitelességét. Attól tart, hogy a felkészületlen, önjelölt coachok miatt szerzett negatív tapasztalatok sokakban az egész coachingról kedvezőtlen képet alakítanak ki, és ez alapján a teljes szakmát szakmaiatlannak bélyegzik.

Léteznek kezdeményezések a helyzet szabályozására: például nemzetközi szervezetek, amelyeknek erős irányelvei, etikai kódexük van. Meghatározzák, hogy kit tekinthetünk coachnak, hogy mi a feladata és mi nem, milyen szerződést köt az ügyféllel, mire jó a coaching és mire nem. Még így sincs úgy körülhatárolva, mint más segítő szakmáké, ezért a határai is lehetnek puhábbak, magyarázta a coach.

Lerf szerint a legfontosabb különbség egy terápia és a coaching között, hogy a pszichológus múlttal, traumák feloldásával dolgozik annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzetünkkel jobban meg tudjunk küzdeni. A coach mindig a jelenben működik: egy kihívással, elakadással, döntési helyzettel, dilemmával, amire tudatosabban szeretnénk ránézni, de nagyon benne vagyunk a saját gondolatiságunkban. A coach kísérő, partner, aki a jelenlétével, a kérdéseivel, tükrözésével, egy külső szemmel tudja támogatni az ügyfelet abban, hogy haladjon a saját útján. Nem tanácsadó, nem csúszhat bele abba, hogy az ő megoldását próbálja a másikra erőltetni. Szcenáriókat rajzolhat fel, de a felelősséget meg kell tartani az ügyfélnél, véli Lerf Andrea. A coaching jövőbe tartó folyamata rövid, és van egy konkrét célja, maximum 5-10 alkalomból áll. A cél lehet egy döntés vagy egy szokás rögzítése. Ha bármilyen mélyebb feldolgozatlan probléma kerül elő valakinél, akkor tovább kell irányítani pszichológushoz, tette hozzá.

Mikor hasznos a coach?

A coach például olyan élethelyzetekben segíthet, amikor valaki pályaválasztás előtt áll, vagy már választott, de rájött, hogy mást szeretne, viszont nem tudja, hogyan és mire váltson. Rávezetheti az ügyfelet a saját képességeinek felismerésére, és arra, hogyan építhet karriert vagy válthat szakmát, ha épp az a célja. A coach megváltozott élethelyzetekben is segíthet: ha szülés után újra dolgozni kezdünk, vagy éppen a munka világából az anyaságra készülnénk fel, esetleg a nyugdíjba vonulásra. Szükség lehet rá akkor is, ha valaki vezetővé vált, vagy épp nem jön ki a csapatával, esetleg nem tudja, hogyan húzza meg a határait, hogyan képviselje a saját érdekeit úgy, hogy másoknak is engedje azt.

Sok coach akár hétköznapi kihívások során, fogyásban vagy a dohányzásról való leszokásban is segíthet, de itt különösen fontos meghatározni, mi a coach szerepe és mit kell átadnia egy terapeutának. A szakembernek ismernie kell a saját határait, hogy ne nyúljon bele olyasmibe, ami már nem az ő kompetenciája. Erősebb függőségek vagy evészavarok például már nem lehetnek egy coaching terepei, mondta Lerf Andrea.

A coaching során a coach és az ügyfél közösen határozzák meg a célt, majd megtervezik az odavezető utat. Ennek része annak feltérképezése is, hogy milyen készségeket és kompetenciákat kell az ügyfélnek elsajátítania vagy továbbfejlesztenie ahhoz, hogy elérje a kitűzött célt, magyarázta. Az adott folyamaton tudnak együtt dolgozni, de a gyökérokokat a pszichológus vagy más terápia segíthet megtalálni, feltárni. Létezhet olyan helyzet is, hogy a coach és a terápia együttműködik. A coaching egy adott dilemmával dolgozik, mellette pedig terápián próbálja a mélyebb okokat megfejteni. Előfordul, hogy épp a coaching világít rá olyan gondokra, amik aztán terápiába visznek. A coaching lehet kapu egy jövendőbeli terápiához, mert nem feltételezi, hogy bármi baj van velünk, tette hozzá.

Lerf Andrea szerint a coachingra sem lehet erőszakosan rávenni senkit. Egy folyamat akkor tud működni, ha benne van a páciens elkötelezettsége is. Amíg ez nincs, nem fog hinni, az ellenállása lesz hangos, nem azért fog tenni, hogy fejlődjön, hanem hogy bebizonyítsa, hogy az adott szakember sarlatán, és az egész módszertan rossz. Találkozott olyan esettel is, mikor egy újonnan kinevezett vezető a cégtől kapta a coaching lehetőségét, de nem hitt benne, ellenállt. Hosszú ellenállás és nagy csendek után váltott egyszer csak át, és derült ki, mekkora szüksége volt a segítségre.

A koronavírus-járvány óta észlelhetően nőtt az emberek mentális egészségére fordított figyelem, mondta a coach. Egyre gyakoribb, hogy munkahelyeken lehet támogatást, segítséget kérni, szerinte a fiatalok nagyobb lelkesedéssel veszik igénybe az ilyesmit. Inkább az ötvenes és az idősebb korosztályra jellemző, hogy attól tartanak, bolondnak vélik őket, ha segítséget fogadnak el, úgy gondolják, ez a gyengeség jele. Ők még azt tanulták a szüleiktől, hogy az érzésekről nem szabad beszélni, tette hozzá Lerf Andrea. A mostani nemzedékek váltanak, egyre több lehetőséget használnak ki, van figyelem és lehetőség arra, hogy foglalkozzanak a saját érzéseikkel és mentális jóllétükkel. Gyakori, hogy egy szülő magának nem, de a gyerekének kér segítséget, és mikor látja, hogy az milyen hatásos, akkor esetleg ő is könnyebben fordul szakemberhez, ha szükséges lesz.

Lerf Andrea szerint a megfelelő coachot leghatékonyabban szájhagyomány útján találhatjuk meg. Ha van a környezetünkben valaki, aki járt már coachnál és jó tapasztalatai voltak, az a legjobb megoldás. Jó út lehet az is, ha megnézzük, hogy hány évnyi tapasztalat van egy coach mögött. A coachingban sokan specializálódnak bizonyos területre, az is jó, ha ilyen témát választunk, hiszen feltételezhető, hogy az adott szakember elmélyült a saját tárgykörében. Kiemelte, hogy a megfelelő coach kiválasztása során szabad kimondani, hogyha úgy érezzük, hogy nem ő a hozzánk passzoló segítség, ér váltani.

Mi a coach feladata és mi nem az? – a pszichológus szerint

Magyaródi Tímea tanácsadó szakpszichológus szerint a coachingnak van helye és relevanciája, de más pszichológusokkal együtt aggasztja, hogy bárki lehet coach, az is, aki csak pár napot tanult. Szabályozatlan, akárki mondhatja magáról, hogy coach, és jogosultnak érezheti magát bármilyen problémával való foglalkozásra. Ugyanakkor úgy látja, hogy ha a coachingot valaki etikusan és felelősen csinálja, akkor hasznos segítség lehet bizonyos helyzetekben.

Szerinte a coaching gyakran lehet belépő egy pszichológushoz. Úgy látja, még mindig sokak számára jelent nehézséget, hogy saját magukról beszéljenek. Erre zseniális megoldás a coaching, ahol a felszínen maradva, problémafókuszúan, akár készségfejlesztés céljával lehet azon elkezdeni gondolkozni, hogy mi is a saját felelősségünk az életünk alakulásában. Sokszor ezek a készségfejlesztések munkahelyi környezethez kapcsolódnak, a coach pedig jó esetben jártas a különböző szervezeti ismeretekben is, mondta.

Még mindig sokakban él az a prekoncepció, hogy valami baj van azzal, aki pszichológushoz fordul. A fejükben a terápia a medikalizációhoz kötődik, kórházhoz, mentális zavarhoz kapcsolják. Azt gondolják, hogy mivel nincs súlyos tünetük, például nem tapasztalnak hallucinációt, paranoid gondolatokat, miért mennének pszichológushoz, számolt be a tapasztalatairól Magyaródi Tímea. Ebben benne van az az edukációs rés is, hogy a köztudatban nem ismert, mennyire sokféle pszichológus létezik, akik különböző helyzetekkel és problémákkal foglalkoznak.

Olyan az emberi természetünk, hogy szeretjük az egyszerű és gyors megoldásokat, amik kevesebb befektetéssel vezetnek eredményekhez, mondta Magyaródi Tímea. Ez persze valójában nem így van, hiszen egy coachinghoz is kell befektetett erő, de ez talán kevésbé látszik elsőre, mert rövidebb ideig tart, így nem tűnik annyira fájdalmasnak. Azt már sokan tudják, hogy pszichológiai tanácsadásban részt venni, terápiára járni nem feltétlenül jár azonnali jobb érzéssel, valószínű, hogy előbb-utóbb előkerül valamilyen fájdalmas terület. Ilyenkor az a kérdés, hogy az illető benne tud-e maradni a folyamatban, meg tudja-e tartani magát ebben a nehézségben a pszichológus segítségével. A coaching akár azoknak az erőforrásoknak a megtalálásában is segíthet, amelyekkel később jobban elbírja majd a kliens ezt a terápiás folyamatot, tette hozzá a pszichológus.

A pszichológust egyebek között az különbözteti meg a coachtól, hogy tanulmányai, kompetenciái által fel van jogosítva arra, hogy visszatérjen múltbeli problémákhoz, mondta Magyaródi Tímea. Amint múltbéli okokat keresne a jelenben és jövőben dolgozó coach, már pszichológusnak kellene átadnia a klienst. Ilyenkor nem feltétlenül van mindig traumákról szó, csupán olyan előzmények feltárásáról, amelyeknek akár önmagában már a tudatosítása is viselkedésváltozáshoz vezethet. Az önismeret fejlesztéséhez sem elég önmagában önismereti könyveket olvasni ahhoz, hogy valódi önismeretre tegyünk szert. Ilyenkor a témához kapcsolódó információhalmazunk gyarapodik ugyan, de azt nem dolgoztuk meg a saját életünkben. Ennek pedig pszichológusnál, pszichoterapeutánál kell megtörténnie, véli Magyaródi Tímea.

Ne árts!

Éppen ezért különösen fontos, hogy a coachok tisztában legyenek a saját szakmai kompetenciáik határaival. Ahogyan a pszichológus sem vállalhat olyan esetet, amely pszichiátriai ellátást igényel, úgy a coachnak is fel kell ismernie, mikor van szükség más szakember bevonására. Minden segítő szakma mottója az, hogy ne árts, mindegy, hogy hívják. A pszichológus szerint a szakmai protokollok sokat segítenének a határok egyértelmű kijelölésében. Ezeket azonban jellemzően a képzési rendszerek alakítják ki, a coachingképzések viszont ma nem egységesek, így egységes szakmai iránymutatások sem jöttek létre. Úgy véli, a szakma határait elsősorban a szakmai szervezeteknek kellene kijelölniük, ehhez azonban először párbeszédre és együttműködésre lenne szükség közöttük.

Ahhoz, hogy a coach ne ártson, figyelnie kell a klienst, követnie, hogy milyen kérdés, felmerülő téma mit indít el benne. Gyakran fordul elő, hogy segítők forszíroznak bizonyos témákat. Ezt nem szabad, hiszen nem biztos, hogy a kliens készen áll rá. Lehet, hogy vannak apróságok, amiket helyre kellene tennie, mielőtt azzal a nagyobb problémával kezd el foglalkozni. Sokszor maradnak gondozatlanok a felnyitott témák, a coach is belenyúlhat véletlenül valami nehézbe, aztán viszont nem foglalkozik vele megfelelően, pedig az is a feladat része, hogy segítsen feldolgozni. Ez a probléma nem megfelelő szakmaisággal vezetett önsegítő csoportoknál is gyakori: előkerül valami, majd mindenki hazamegy egy alkalom után, és egyedül marad azzal, amit talált.

Magyaródi Tímea szerint akkor hasznos a coach, ha valakinek konkrét, leginkább munkához kapcsolódó felnőtt skilleket kell fejlesztenie. Nincs minden elakadás mögött múltbeli probléma. Mostanában traumaszemléletben élünk, miközben nincs minden gondnak ilyen jellegű háttere. Az embernek van egy alaptemperamentuma, amivel megszületik. Aztán ez kiegészül a szocializáció közben kapott élményekkel, személyiségjellemzőkkel, amik szintén hatással lehetnek arra, hogy hogyan élünk meg egy-egy élethelyzetet. Minden életszakasznak vannak normatív krízisei: a kamaszkorban az identitáskeresés feladata, a fiatal felnőttkorban a valódi intimitás megtalálásának kihívása, az életszakaszváltások kríziseket okoznak, és a problémáink gyakran ezekhez kötődnek. Ahogy haladunk előre az életünkben, adódnak megoldandó feladataink, ezek pedig okozhatnak gondokat.

Előfordul, hogy nem része a rutinunknak egy-egy megmérettetés, amivel egyszer csak szembesülünk. Mondjuk, az, hogy nagyobb tömeg előtt beszéljünk. Természetes, hogy ez ilyenkor óriási stresszt kiváltó tényező, azaz stresszor. Ezt azonban ilyenkor egyszerűen meg lehet tanulni, nem kell azonnal farkast kiáltani és visszamenni nagyon messzire vagy a szüleinket hibáztatni mindenért. Nincs mindennek múltbeli oka. Ugyanakkor megint fontos, hogyha a coach valakivel egy ilyen készség fejlesztésén dolgozik, és közben előtör egy hozzá kapcsolódó múltbeli probléma, akkor azonnal pszichológushoz kell őt küldenie, vélte Magyaródi Tímea.

Fontos tudni azt is, hogy a hároméves alapképzés a pszichológusoknál sem jogosít fel pszichológiai munka, tanácsadás végzésére, hiszen ekkor még csak viselkedéselemzőnek nevezik őket. Sok esetben probléma, hogy a pszichológusi szakmán belül sincsenek világosan felrajzolva a kompetenciahatárok, az, hogy ki milyen típusú feladatot láthat el. Viszont a pszichológusnak is fontos feladata, hogy amint a legapróbb jele van valamilyen súlyosabb mentális problémának, akkor megfelelő kompetenciájú kollégához vagy pszichiáterhez küldje a klienst. Segítséget kérni fontos, de érdemes alaposan utánanézni, milyen problémával kihez fordulunk, és addig váltani, keresni, míg nem találjuk meg a hozzánk és a kérdésünkhöz illő megoldást.