Ausztrália történetének fontos része, hogy a britek először börtönszigetnek használták a területet, és a helyi őslakosokat kiszorítva alapvetően fehér európai telepesek tették le a ma ismert ország alapjait. Ausztrália egy angolszász bevándorlóország, amely számos náció diaszpórájának ad otthont. Arról viszont kevesen tudnak, hogy létezik ausztrál diaszpóra is, az egyik legérdekesebb közösség pedig nem máshol telepedett le, mint Paraguayban, ahol másfél évszázaddal ezelőtt kiábrándult munkások próbáltak létrehozni egy szocialista utópiát.
Új-Ausztrália megalapítása egy máig kétes megítélésű újságíró-politikusnak, William Lane-nak tulajdonítható. Lane az angliai Bristolban született egy rendkívül szegény családban, élt Kanadában, az Egyesült Államokban, majd onnan költözött családjával Ausztráliába. Itt hamar aktív tagja lett a helyi munkásmozgalomnak, és megalapította az Ausztráliai Munkások Szövetségét, illetve prominens újságíróvá nőtte ki magát. Lane oknyomozó munkássága után erős ideológiai alapokra helyezte a munkáját, és cikkeiben, publicisztikáiban a munkások jogai mellett támogatta a szüfrazsett mozgalmat, elítélte az alkoholfogyasztást (édesapja súlyos alkoholista volt), de közben a fehér faj felsőbbrendűségét hirdette és folyamatosan a kínai munkaerő inváziójával riogatta a közönségét.
Aztán megtörtént Ausztrália történetének egyik legfontosabb, munkásokat érintő konfliktusa, az 1891-es birkanyírósztrájk, ami a gyapjúiparban dolgozó szakszervezeti és nem szakszervezeti tagok közti, néha erőszakba torkolló konfliktussá fajult. A sztrájkot leverték, de végül ebből nőtte ki magát az Ausztrál Munkáspárt, ami máig egyike az ország két legnagyobb politikai pártjának.
Lane a sztrájk leverésekor kezdett kiábrándulni a helyi munkásmozgalomból, és Fehér vagy sárga? címmel publikált álnéven egy regényt, amelyben az anarchizmust jelölte meg a legfelsőbb szintű társadalmi berendezkedésnek. Úgy gondolta, hogy ennek az eléréséhez szükség van átmenetileg az államszocializmusra, hogy aztán létrejöhessen az úgynevezett anarchokommunizmus. Ugyanebben a regényben sokat írt a „sárga veszedelemről”, vagyis arról, hogy kínaiak tömegei érkeznek majd legálisan az országba, átveszik a fehér társadalom felett a hatalmat, és kisajátítják a helyi iparágakat, kizsákmányolják az üres északi területek nyersanyaglelőhelyeit. Lane azt vizionálta, hogy a kapitalisták manipulációja hozza majd a kínaiakat a fehérek nyakára, és ennek aztán faji háború lesz a vége az országban. Regényében Lane többek között azt is elfogadhatóként írta le, hogy a fehérek megélhetésének és kultúrájának védelmében megengedhető a kínaiakkal szembeni erőszakos kitoloncolás vagy akár gyilkosság is.
A frissen megalakult Munkáspárt földet és támogatást ajánlott ugyan Lane-nek, a férfi az új párttól függetlenül kezdte el megszervezni egy új szocialista utópia létrehozását az országon kívül. Lane az új kolóniát több szigorú alappillérre szerette volna felépíteni:
- a közösséget csak angolul beszélő, fehér bőrű emberek alkotják;
- a házasságok egy életre köttetnek;
- megtartják a közösség fehér vérvonalát;
- teljes absztinencia az alkoholtól;
- kommunizmus, olyan formában, hogy közös vagyon van, de ha valaki szeretné otthagyni a közösséget, akkor lehetősége nyílik a rá jutó részt kivenni a közösből.
Lane országos kampányba kezdett, és végül 1893-ban, 238 követővel elindult az első hajó Paraguayba, ahol a helyi hatalom tárt karokkal és ingyenfölddel várta az új fehér telepeseket. A 20 évvel azelőtti paraguayi háború miatt az ország elvesztette a felnőtt férfi lakosságának közel 90 százalékát, ezért óriási szükség volt munkaerőre.
Később mások is csatlakoztak hozzájuk Ausztráliából, és megalapították Paraguayban Új-Ausztráliát. A telepesek milyenségéről megoszlanak a vélemények, egyesek szerint a munkásmozgalom számkivetettjei, radikálisai, őrültjei és selejtjei költöztek Dél-Amerikába, más beszámolók ezt azzal cáfolják, hogy az útért egy családi ház akkori árát kellett kifizetni, vagyis akármilyen trógereknek erre nem volt lehetőségük. Ami biztos, hogy a legtöbb telepes a számos sikertelen munkássztrájk után ábrándult ki annyira Ausztráliából, hogy követni kezdték Lane szocialista utópiáról szóló gondolatait.
A kolónia hamar komoly problémákba ütközött, és ezért főleg Lane vezetői alkalmatlanságát hibáztatták. Sokan nem értettek egyet az alkoholtilalommal, ahogy a faji keveredés tiltásával sem, Lane ugyanis tabunak minősített bármilyen kapcsolatot a dél-amerikai őslakosokkal. A második nagyobb hajó érkezése és alig egy évvel Új-Ausztrália megalapítása után végül Lane 58 társával együtt kiszakadt a közösségből, és Cosme néven új települést hozott létre 72 kilométerrel arrébb délen. Végül ez sem tartott sokáig, mert ez a közösség is két részre szakadt, Lane pedig 1899-ben visszaköltözött Ausztráliába, majd később Új-Zélandon halt meg, ahol már jobboldali újságíróként dolgozott haláláig. Cosme végét az hozta el, hogy az első világháború idején a település minden épkézláb férfija jelentkezett katonának az őshazájába, jellemzően Nagy-Britanniába.
Új-Ausztráliát később a paraguayi kormány feloszlatta, az ott maradó telepeseknek földet adott, és akik nem tértek haza vagy költöztek más országba, egy életre Paraguayban maradtak. Beszámolók szerint mindössze nyolc ausztrál család maradt Új-Ausztráliában, és hozzájuk kötik, hogy jelenleg is nagyjából kétezer ausztrál leszármazott él Paraguayban.
Több mint 100 évvel a meghiúsult szocialista utópia után a szakértők azzal magyarázzák a sikertelenséget, hogy Lane ott hibázott, hogy keresztény alapokon nyugvó, önmegtartóztató közösséget akart létrehozni a dél-amerikai dzsungelben, egyszerű birkanyíró ausztrálokból. A telepeseknek nagy gondot okozott, hogy lakhatóvá tegyék a dzsungelt, miközben olyan nehézségekkel kellett megküzdeniük, mint az elképesztő mennyiségű szúnyog, ismeretlen betegségek és vadon élő jaguárok.
Alig tudták ellátni magukat, és erre Lane szigorú szabályai is rátettek egy lapáttal: miközben a telepesek nagy részét egyedülálló férfiak alkották, a vezető megtiltotta, hogy helyi nőkkel háljanak, ami tovább növelte a feszültséget. Az étkeztetés annyira nehézkesen ment, hogy az utolsó, még Ausztráliában született telepes beszámolója szerint a gyerekek olyan ritkán jutottak cukorhoz, hogy gyakran felnyalták a közösségi tér padlóját, ha valaki véletlenül kiöntötte a cukrot.
Ezzel együtt sok ismert paraguayit köszönhet az ország Lane félresikerült projektjének. A radikális feminista és munkásaktivista Rose Summerfield fia, León Cardogan például megbecsült etnológus lett, aki az életét tette fel a guarani nyelv és kultúra feltérképezésére, és szakértőjévé vált különböző dzsungelekben lakó guarani törzseknek. Végül 1949-ben az őslakosok védelmezőjének nevezte ki az akkori paraguayi elnök, a mbya-guarani törzs pedig hivatalosan is soraiba fogadta. A történelem fricskája, hogy egy fehér felsőbbrendűséget hirdető, utópisztikus kolónia leszármazottja lett a helyi őslakosok védőszentje.
Források: ABC Australia, Migration Heritage Centre, The Northern Myth, Ausztrál Nemzeti Egyetem, Guardian
