Vannak olyan arcok az amerikai szemétfilmekben, amiket azonnal meg lehet jegyezni, ha látja őket az ember. Joe Spinell ilyen volt az őrült szemével, himlőhelyes arcával, hatalmas termetével, és olasz-amerikai modorával. A nyolcvanas években rengeteg közepes, vagy annál is rosszabb minőségű filmben szerepelt, a karrierjét viszont egyáltalán nem ilyenekben kezdte, hanem 1972-ben A Keresztapában. És mint utólag kiderült, nagy valószínűséggel ő volt a legjobban fizetett színész Marlon Brando után abban a filmben, lekörözve Al Pacinót vagy Diane Keatont is – annak ellenére, hogy alig szerepel a filmben, és a karakterének még neve sincsen az első részben.
Spinell, azaz eredeti nevén Joseph J. Spagnulo 1936-ban született New Yorkban, és már fiatal korában elkezdett amatőr előadásokban szerepelni, de filmekben még egy jó ideig nem bukkant fel. Sőt, a nővére szerint azért került A Keresztapába is, mert a sógornőjének legjobb barátja nem más volt, mint a forgatókönyvet, és az eredeti regényt író Mario Puzo felesége. Nővére saját bevallása szerint egy hatoldalas levelet írt Puzónak, hogy itt van ez a remek színész, tessék már bevenni ebbe a filmbe, ami amúgy is amerikai olaszokról szól. Nem sokkal később Spinell már mehetett is a meghallgatásra.
A sztori szerint A Keresztapát rendező Francis Ford Coppola és az apró szerepben feltűnő Spinell – a kápó Clemenza egyik verőlegényét játssza – nagyon jól kijöttek egymással, a rendezőnek szimpatikus lett a karakteres színész. Ő pedig megkérdezte Coppolát, hogy mivel ez az első forgatás, amin részt vesz, maradhatna-e még egypár napig nézelődni. Így az lett a vége, hogy Spinell hat hónapon keresztül járt nézni a munkát, de a trükk az volt, hogy végig napidíjjal. A legtöbb színész a szakszervezet által meghatározott fizetést kapta, de a hathavi napidíjjal Spinell lepipált mindenkit, kivéve persze Marlon Brandót.
Ennek az információnak egyetlen forrása William Lustig rendező, aki a színészről készült The Joe Spinell Story című itt megnézhető dokumentumfilmben beszél erről. Lustig szerint Spinellnek nem volt bankszámlája, mert „nem tudott dűlőre jutni az adóhivatallal”, ezért bármikor, amikor csekket kapott fizetésként, a rendezőt kérte meg, hogy menjen, és váltsa be egy bankban. Ők egyébként azért voltak ilyen jóban, mert 1980-ban Lustig rendezte Spinellt a Maniac, magyarul Elmebeteg című horrorban, ami az első főszerepe lett, és a minimális költségvetése miatt egy óriási siker az amerikai piacon.
Lustig pedig azt látta, hogy Spinell folyamatosan kapja a csekkeket A Keresztapa tévés, vagy mozis utóvetítései miatt, és ezek mindig hatalmas, több ezer dolláros összegek voltak. Érdekes módon erről a részletről nincsen szó azokban a könyvekben, amik az utóbbi években, évtizedekben A Keresztapáról készültek, sem Mario Puzo, sem Mark Seal nem írt erről. Az előbbi ugye az eredeti könyvet is írta, az utóbbi könyvét pedig Az ajánlat című sorozathoz adaptálták. Egyikben sem bukkan fel Joe Spinell neve.
Az a dokumentumfilm egyébként szép lelőhelye a remek sztoriknak. Spinellt a legtöbben vagy nagyon kedves embernek, vagy igazi bajkeverőnek írják le benne. „Egy patkány rohadék” – mondja róla mosolyogva Robert Forster. Ha valakit Spinell megkedvelt, azt egy életre megkedvelte, de voltak azért kivételek. Például nagyon sokat segített Sylvester Stallonénak, amikor a karrierje még sehol nem volt, sőt, állítólag A Keresztapába is be akarta volna nyomni, sikertelenül. Stallone viszont abszolút viszonozta a gesztust, és szerepet adott neki a Rocky első és második részében. A harmadikban azért nem, mert állítólag összevesztek – vagy egyesek szerint Stallone már akkora sztár lett, hogy a menedzsmentje elkezdte róla lehámozni a régi barátokat.
A bajkeverőségére itt egy magyar vonatkozású sztori. Spinell többek között Jason Millerrel (Az ördögűző) és Stacey Keachcsel (A szökés) forgatta A kilencedik alakzat című filmet Magyarországon a hetvenes évek végén. Miller elmondása szerint Spinell nagyon rövid idő alatt megtalálta a szocialista országban a feketepiacot, ahol tudott ezt-azt szerezni magának, egyik este pedig sikerült egy belvárosi kocsmában összeverekednie két külföldivel, németekkel vagy oroszokkal, az érintettek már nem emlékeznek rá. Spinellt és a többieket őrizetbe vették, majd a rendőrök odamentek a színészhez, de nem vallomást akartak kicsikarni belőle, hanem A Keresztapáról kezdték el kérdezgetni. Hogy ebből a sztoriból mi igaz, vagy mi nem, azt nem tudni – az Arcanum sem segít a korabeli sajtóval.
Spinell nemcsak színész volt, hanem a korábban említett Elmebeteg című horror producere is, amivel sikerült önmagához, és A Keresztapából szerzett csekkekhez képest is rommá keresnie magát. Ekkor kezdett el igazán inni és drogozni, amin az édesanyja halála tovább rontott. 1989-ben halt meg, a vérzékeny Spinell a hivatalos magyarázat szerint megcsúszott a zuhany alatt, megvágta magát a zuhanyajtó üvegével, majd ahelyett, hogy segítséget kért volna, inkább lefeküdt aludni, és elvérzett. Coppola szerepeltette volna A Keresztapa-trilógia harmadik részében is, de a halála miatt ez meghiúsult. Ő lett volna az a karakter, akit végül Joe Mantegna alakít, másik névvel.
