Ha valaki látott már valaha kutyát inni, az két dolgot tanulhatott meg ebből. Az egyik, hogy a kutyák állandóan összevissza fröcskölik a vizet, és kész csoda, hogy le is nyelnek belőle valamennyit. A másik, hogy a kutyák láthatóan nem úgy isznak, mint mi, hanem lefetyelik a vizet. Ugyanez igaz a macskákra is, és akkora alapvetés, hogy igazából felesleges is tovább részletezni, mindenki tudja, mi az a lefetyelés. Azt viszont már nem, hogy pontosan mi történik lefetyelés közben, még ha elsőre egyértelműnek is tűnik.
De kezdjük az elején, vagyis ott, hogy miért lefetyelnek a kutyák és a macskák. Ezt könnyű megmagyarázni: nincsenek kifejlett arcizmaik, és ajkuk sem, ezért nem tudják teljesen becsukni a szájukat. Emiatt nem tudnak úgy szürcsölni, mint az emberek vagy akár a lovak, szóval muszáj volt valami más megoldást keresniük. Ez hátránynak tűnhet, de az extra arcizmok és a bőr hiánya valójában segíti őket a vadászatban. Így erősebb a harapásuk, és a hátsó fogaikat is használhatják a préda megragadásához és megtartásához. A macskáknak végképp nem lehet felróni a dolgot, elvégre pár éve egy evolúcióbiológus konkrétan azt mondta, a macskafélék az evolúció csúcstermékei, amit abból vezetett le, hogy anatómiailag az összes macskaféle pont ugyanolyan, csak méretben különböznek egymástól.
Na de vissza a lefetyeléshez. Gyerekként alighanem mindenki kipróbálta, és bizonyára hamar rájött, hogy nincs semmi értelme annak, hogy ki-be dugdossa a nyelvét egy pohár vízbe. Nemcsak azért, mert a nyelvünk teljesen máshogy van felépítve, hanem azért is, mert valószínűleg a technika is rossz volt. Ha tüzetesebben megnézünk egy ivó kutyát vagy macskát, látjuk, hogy olyan, mintha a nyelvükkel kanalaznák be a vizet a szájukba. És akkor itt jön az utolsó csavar, mert hiába néz ki így, valójában nem ez történik.
Erre 2010-ben jött rá egy kutatócsoport, ami a Science szaklapban publikálta a kutatás eredményeit. Mint ebből kiderült, a macskák nem kanalaznak, hanem lényegében rácsapnak a vízre a nyelvükkel, aztán visszarántják azt, az így keletkező vízoszlop tetejére rácsukják a szájukat, és a vizet a nyelvük mellett, a szájpadlásukon található barázdák segítségével vezetik el, miközben ismételgetik a mozdulatot. Vagy ahogy a kutatók tudományosan megfogalmazták, „a víz tehetetlenségét kihasználva győzik le a gravitációt”.
A macskák lefetyelésére így fény derült, a kutyákról viszont még ez a kutatócsoport is úgy gondolta, hogy ők viszont kanalazzák a vizet a szájukba. Elvégre a lassított videókon is látszik, hogy víz van a nyelvük görbületén. 2011-ben viszont a Harvard kutatói megröntgeneztek pár ivó kutyát, és rájöttek, hogy ők is ugyanazt csinálják, mint a macskák. Az viszont nem derült ki, hogy miért görbítik be annyira a nyelvüket, ha az így a szájukba jutó víz zárható száj nélkül simán csak kifolyik:
Erre végül csak 2015-ben adott választ egy kutatócsoport. Mint akkor kiderült, a kutyák azért csinálják ezt, mert így nagyobb felülettel csapnak rá a vízre, nagyobb lesz a vízoszlop, és többet tudnak inni. Az is kiderült, hogy azért fröcskölnek többet a macskáknál, mert a nyelvük nem lassul le, mielőtt visszamegy a szájukba. Ennek oka nem ismert, lehet, hogy a macskák azért visszafogottabbak, mert nem szeretik a vizet (mármint a megivását leszámítva). Az mindenesetre biztos, hogy a kutyák és a macskák ugyanazzal az egészen kreatív megoldással isznak, és az is, hogy ez nem túl hatékony – még a kutyák is csak 2,5 millilitert isznak meg egy lefetyeléssel.
(Forrás: Advancing Physics)
