Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki szórakozott már jól egy tévedésből mindenkinek elküldött emailen. Ha valaki véletlenül nyomja meg a „Válasz mindenkinek” gombot egy levél írásakor, az kicsit bosszantó vagy akár egészen vicces is tud lenni, ha, mondjuk, olyan információ jut így el sokakhoz, amit nem nekik szántak. Ugyanakkor volt már példa arra is, hogy egy-egy ilyen eset technikailag okozott súlyos gondot.
Egy rossz nap a brit egészségügyben
Ez történt 2016-ban is, amikor a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) egyik adminisztrátora véletlenül az összes dolgozónak elküldött egy emailt. A gond ezúttal nem is ez volt, hanem ami utána jött.
A levél maga semmit nem tartalmazott, valószínűleg csak egy teszt volt, azt azonban a küldő semmiképp sem akarta, hogy több mint 840 ezer kollégája megkapja. Ez még nem is lett volna akkora baj, ekkor azonban egyre többen válaszlevelekben kezdték jelezni, hogy vegyék le őket a levelezésről. A probléma pedig az volt, hogy ők is a „Válasz mindenkinek” gombbal küldték el a választ.
Ezért elképesztően sok email kezdett keringeni a levelezőrendszerben, ami egyrészt azért baj, mert az NHS munkatársainak eleve ki kellett volna küszöbölniük ezt a lehetőséget egy ilyen üzenetnél, másrészt pedig a keringő levelek mennyisége annyira leterhelte a rendszert, hogy az egyszer csak teljesen leállt.
Ezt a jelenséget reply apocalypse-nek vagy email stormnak, tehát válaszapokalipszisnek vagy emailviharnak nevezik, ami azzal jár, hogy mivel mindenki azonnal válaszolgatni kezd, a hirtelen rázúduló levelek túlterhelik a rendszert.
A 186 milliót is meghaladta az üzenetek száma, ami annyira sok volt, hogy emiatt a felhasználók egy ideig nem is tudtak bejelentkezni az NHS levelezőrendszerébe, ami egyébként a Microsoft Outlook szolgáltatására épült. Az események hatására aznap több NHS-dolgozó is kifakadt, és a közösségi médiában ingerült bejegyzésekben tudatták azzal a bizonyos „idiótával”, hogy mit okozott az általa elkövetett hiba.
„Egy újabb elvesztegetett munkanap, hála annak az idiótának, aki az egész cégnek kiküldött egy levelet, ezért most nem tudom végezni a munkámat” – posztolta egy dolgozó, míg mások azt kérték, legyen mindenki türelmes aznap, ha kapcsolatba akar lépni az NHS-szel.
„Valakinek sikerült tönkretennie az NHS-t néhány óra alatt. A konzervatív pártnak ehhez öt év kellett!”
– tweetelte egy másik munkatárs.
Később a szervezet természetesen bocsánatot kért minden érintettől, mondván, súlyos zavar lépett fel a rendszerben, és igyekeznek leállítani a hibát kiváltó levelezést.
Persze vannak olyan sztorik is, amikben a legtöbben jól szórakoznak egy ilyen tévedésen.
Amikor a rektor spameli az egész egyetemet
Ilyen volt az az eset is, amikor a neves brit egyetem, a University College London (UCL) rektorának emailcíméről érkezett egy titokzatos üzenet minden egyetemista levelesládájába – nagyjából 29 ezer hallgatónak – 2014 októberében. Az üzenetben mindössze ennyi állt: „bello!” Ez egy angol vígjátéksorozatban, a Fonejackerben szereplő mondat volt.
A lavina, amit a levél elindított, egész más, mint a technikai fennakadás az NHS-nél. A UCL hallgatói mémként fogták fel az egészet, és jókora shitpostáradat kerekedett a levelezésből, ami még másnap is tartott. Sokakat persze ez is bosszantott, hiszen záporoztak a folyamat leállítására felszólító üzenetek is, ami csak még tovább duzzasztotta a levelezést.
Az emiatt megjelent tweetekben a legtöbb kritika pont ezeket az embereket érte, akik a sokválaszos levelezés leállítását „Válasz mindenkinek” opcióval kérték a levelezésben, annak ellenére, hogy a világ egyik legjobbnak számító egyetemének a hallgatói. Az ügy #bellogate néven híresült el, ami másnap egy csapásra a legnépszerűbb hashtag lett a Twitteren (a mai X-en).
Az egész viszont nem állt meg a vicces üzenetek beküldésénél. Az egyetemisták egy csomó felnőttfilmes és társkereső oldalra regisztráltak a levelezőlista címével, ahonnan persze az automatikus emaileket is mindenki láthatta, de még anonim alkoholista szervezetektől is érkezett rá üzenet.
A vége nyilván ennek is az lett, hogy az egyetem leállította a listát, és mindenkitől elnézést kért a kellemetlenségért, de azt állították, hogy az üzenet küldője nem a valódi rektor volt, hanem valaki, aki annak adta ki magát. Arra máig nem derült fény, hogy ki állhatott az egész mögött.
Amikor egy techóriás szalad bele a pofonba
Ráadásként még röviden emlékezzünk meg a Microsoft hírhedt incidenséről is, ami jóval régebbi az eddigieknél, az internet hajnalán, 1997-ben történt. A cégnél valamiért létezett egy „Bedlam DL3” nevű levelezőlista, amin több tízezer dolgozó címe rajta volt. Ezt egyikük kiszúrta, és írt egy értetlenkedő emailt, amiben panaszkodott, hogy miért van rajta ezen egyáltalán, és kérte, hogy szedjék le róla.
A séma innen már ismert, elszabadult az emailpokol. Ebben 25 ezer Microsoft-alkalmazott volt érintett, akik szintén szorgalmasan válaszolgatni kezdtek, végül 15 millió levelet generálva, ami 195 gigabájtnyi adatforgalmat tett ki.
Ez a szám levelek esetében ma is brutálisnak hathat, 1997-ben pedig pláne az volt. A helyzet eléggé betett a Microsoft belső levelezőrendszerének, ami nyolcezer címzettnél többet egyszerre nem tudott kezelni, ezért összeomlott. Az eset utáni tűzoltás nagyjából két nap folyamatos munkát jelentett. A dolgozók utólag már nosztalgiával tekintenek az esetre, amiről egy pólót is csináltattak „I survived Bedlam DL3” felirattal:
A cégnél – habár nem kellett a szomszédba menni informatikai szakértelemért, és hamar ki is dolgoztak egy limitet a levelezésre – ezután is volt példa bosszantó levélviharokra, legutóbb 2020-ban.
(Források: Guardian, The Next Web, Business Insider, BBC, The Verge, Microsoft Blog)
