1978. szeptember 7-én Georgi Markov bolgár író a londoni Waterloo hídnál állt, és buszra várt, hogy munkahelyére, a BBC stúdiójába utazzon. Hirtelen éles szúrást érzett a combja hátsó részén. Amikor megfordult, egy férfit látott, aki egy esernyőt vett fel a földről, miközben idegen akcentussal elnézést kért. A férfi a híd túloldalán várakozó taxihoz sietett, majd a kocsi elhajtott. Markov bebuszozott a BBC-be, de még aznap hazament, miután belázasodott. A 49 éves író négy nap múlva halott volt.
Az esernyős incidens a Bolgár Kommunista Párt főtitkára, Todor Zsivkov születésnapján történt. Markov a hatvanas években jóban volt Zsivkovval, a rendszer kegyeltje volt. A hetvenes évekre azonban elvesztette a hitét a kommunizmusban, és külföldre disszidált. Dolgozott a Szabad Európa Rádiónak, a BBC-ben pedig műsora volt, ahol rendszeresen kritizálta Zsivkovot és rezsimjét. Természetesen ez nem tetszett a bolgár vezetésnek, de hogy mennyire nem, az csak Markov boncolásakor derült ki.
Akkor már sejtették, hogy Markov merénylet áldozata lett. Az író korábban már kapott fenyegetéseket, halála előtt pedig egy barátjának megemlítette az esernyős férfit. A rendőrség Markov múltja miatt gyanakodott arra, hogy valamilyen mérget juttattak a szervezetébe. A kórboncnok ezért alaposan megvizsgálta a holttestét, és észrevett egy begyulladt kis sebet a combján. A sebből egy apró lövedék került elő, egy 1,7 milliméteres kis golyócska.
A golyóba két, egymást keresztező lyukat fúrtak, ami arra utalt, hogy valami lehetett a lövedék belsejében. A rendőrség arra jutott, hogy a golyó minden bizonnyal méreggel volt töltve, a nyílásokat pedig olyan anyaggal zárták le, ami testhőmérsékleten elolvadt, és szabadon engedte a mérget. Az orvosok utólag úgy sejtették, hogy ez a méreg ricin lehetett, amiből pár száz mikrogramm már elég ahhoz, hogy végezzen egy felnőtt emberrel.
Markov halálát a szovjet blokkban elhallgatták, vagy azt állították, hogy nincs politikai vonatkozása. Nyugaton viszont óriási botrány lett belőle, és a nyomozás nagy erőkkel indult meg. Az azóta eltelt évtizedekben sem sikerült százszázalékosan megerősíteni, hogy pontosan kik ölték vagy ölették meg az írót, de a legvalószínűbb forgatókönyv szerint a merénylet a bolgár vezetés utasítására és a KGB segítségével történt.
Ezt egy olyan forrás állítja, aki a merénylet idején benne volt a szovjet politikai játszmákban: Oleg Kalugin, egy azóta Amerikába emigrált volt KGB-vezető. Kalugin 1992-ben állt elő azzal, hogy Zsivkov utasítására a bolgár belügyminiszter, Dimitar Sztojanov kérte a KGB közreműködését a gyilkossághoz. Kalugin azt is elmondta, hogy a gyilkos fegyver egy átalakított esernyő volt, amiből az elkövető Markov combjába lőtte a mérgezett golyót (ez a módszer később „bolgár esernyő” néven vált ismertté). Zsivkov és Sztojanov tagadta Kalugin állításait.
2005-ben a Sunday Times kiszivárgott bolgár titkosszolgálati iratokra hivatkozva megnevezte a feltételezett merénylőt is: egy olasz származású dán férfit, Francesco Gullinót, akit 1970-ben csempészet miatt letartóztatták Bulgáriában, ekkor szervezték be. Pár évvel később egy bolgár újságíró sikeresen kiperelt további iratokat, amik megerősítették, hogy Gullino 1971-től valóban dolgozott a bolgár titkosszolgálatnak Piccadilly fedőnéven. Mint később kiderült, a név ismerős volt a dán titkosszolgálatnak, mert már 1993-ban kihallgatták Gullinót a Markov-gyilkosság ügyében. A férfi akkor azt állította, hogy a merénylet napján egy partin volt, amit a parti több vendége megerősített. Végül bizonyíték hiányában elengedték Gullinót.
2021-ben viszont egy dán dokumentumfilm még alaposabban utánajárt a férfinak, és bizarr dolgokat tárt fel a múltjából, többek közt azt, hogy vonzódott a fasizmushoz, és egy bordélyban nőtt fel. A merénylet napját illetően a filmesek az említett parti vendégeivel beszélgetve arra jutottak, hogy Gullino alibije egyáltalán nem áll meg. Ami szerintük összefüggésben lehet azzal, hogy Gullino valamilyen fontos információt adott a dán titkosszolgálatnak, cserébe pedig elhagyhatta az országot. A film alkotói meg is találták Gullinót Ausztriában, de a férfi tagadta, hogy köze lenne a merénylethez. Még ugyanabban az évben meghalt, és számos titkát magával vitte a sírba. Kémfilmbe illő, hogy a halála előtt még felhívta a filmeseket, de azok csak rekedt zihálást hallottak a vonalban.
Picadilly ügynökről és a merényletről az 1989-es bolgár rendszerváltás után lehetett volna többet megtudni, ha addigra nem tűnt volna el az iratok nagy része. A dokumentumok szándékos eltüntetése miatt 1992-ben vádat emeltek a merénylet idején belügyminiszter-helyettesként dolgozó Sztojan Sztavov ellen, de a tárgyalás napján holtan találták őt, főbe lőtte magát (ami szintén kémfilmes fordulat, akárcsak az, hogy egy másik koronatanú autóbalesetben halt meg). Zsivkov már nyolcvanéves és beszámíthatatlan volt, így végül csak az egykori kémfőnököt, Vladimir Todorovot vették elő, aki elismerte, hogy elégette az ügy dokumentumait, de állítása szerint Sztavov parancsára cselekedett. Őt végül 14 hónap börtönre ítélték.
A KGB-s kapcsolat még kevésbé bizonyítható, de a módszer az orosz titkosszolgálatra vall. A KGB elődszervezetei már az 1920-as évek óta kísérleteztek mérgekkel, és használták is ezeket gyilkosságokhoz, valószínűleg sokkal többhöz, mint amiről tudunk. A szolgálat előszeretettel vetett be ricint, ami betegség szimptómáihoz hasonló tüneteket okoz, és nincs ellenszere.
Érdemes megjegyezni, hogy a Markov-gyilkosság előtt tíz nappal Párizsban egy másik bolgár disszidenst, Vladimir Kosztovot is megpróbálták eltenni hasonló módon láb alól, de ő két hét kórházzal megúszta a merényletet. Mint ahogy több hónapnyi szenvedés után túlélte egy KGB-be beépült CIA-ügynök, Borisz Korczak is, amikor 1981-ben a lebukása után Bécsben valaki ricinnel töltött golyóval lőtte meg. De nem a ricin a KGB egyetlen mérge: Alekszandr Litvinyenko kiugrott KGB-tisztet 2006-ban Londonban polóniummal ölték meg, később Alekszej Navalnijt és az egykori orosz ügynök Szergej Szkripalt pedig novicsokkal próbálták kiiktatni.
A Markov elleni merénylet a popkultúrára is hatással volt, megemlítették többek közt CSI- és NCIS-epizódokban, de még a Breaking Bad Walter White-ja is ebből merített ihletet ahhoz, hogy később ricinnel öljön meg egy szereplőt.
