Gyilkosság, gondatlanságból elkövetett emberölés, kínzás, éheztetés, csalás, sikkasztás – elsőre nem gondolnánk, hogy mindezeket pont egy apáca követte el. Pedig ez a helyzet: Mariam Szulakiótisz görög ortodox apátnő a 20. század első felében összesen megközelítőleg kétszáz ember haláláért lehetett felelős.
A később „Raszputyin anya”-ként vagy „női Raszputyin”-ként elhíresült Szulakiótisz gyerekkoráról keveset lehet tudni – körülbelül annyit, hogy az 1880-as években születhetett. Később gyári munkásként dolgozott, majd a századforduló körül rendházba vonult és ortodox apáca lett. A következő években bizalmi kapcsolatot épített ki egy Matthew Karpatakisz nevű szerzetessel – olyannyira, hogy követte, amikor a kiutasítása után a püspök egy saját, az ortodox egyház által szakadárnak nyilvánított, ó-naptáras vallási irányzatot indított el.
Hogy mit kell ez alatt érteni? Ekkoriban, egészen pontosan 1923-ban hívták össze a konstantinápolyi zsinatot, aminek a naptárreform volt a fő témája. Bár a római katolikus egyház és gyakorlatilag egész Nyugat-Európa már a 16. században áttért a ma is használt Gergely-naptárra, az ortodox világ jelentős részében csak a zsinattal történt meg a váltás az addig használt, még Julius Caesar által bevezetett julián naptárról. Ez a döntés komoly szakadásokat eredményezett az ortodox egyházon belül, így jöttek létre a Karpatakiszéhoz hasonló ó-naptáras irányzatok is – ezek azonban, ahogy az ortodox egyház, szintén szakadárnak tartották a „matthewitákat”.
Karpatakiszéknak végül 1927-ben sikerült saját kolostort alapítaniuk a kelet-attikai Keratea dombjának tetején. A rendházat hivatalosan „Szűz Mária bemutatásának tiszteletére” alapították, és a tuberkulózis gyógyításával reklámozták – a dolog pikantériája, hogy egy orvos sem léphetett be a kolostorba, kizárólag abban az esetben engedték be őket, amikor halotti bizonyítványt kellett aláírni. De erről egy kicsit később.
Üdvözülés a horrorkolostorban
Az évek során egyre több apáca csatlakozott a matthewitákhoz, Karpatakisz egészségének romlásával pedig a jobbkezévé avanzsált Szulakiótisz fokozatosan egyre nagyobb befolyást szerzett a kolostoron belül, majd, amikor felettese 1950-ben meghalt, Szulakiótisz újdonsült apátnőként hivatalosan is átvette a rendház vezetését. A célja pedig gyakorlatilag egy dolog volt: minél több pénzt szerezni.
Az apátnő sajátos, de hatékony módszert eszelt ki erre. Apácatársaival kifejezetten gazdag nők körében kezdtek téríteni: miután rávették őket, hogy csatlakozzanak a kolostorhoz, napokig válogatott módszerekkel kínozták őket, mondván, így akarják tesztelni az elhivatottságukat, aminek köszönhetően eljutnak az üdvözüléshez. Az éheztetés, az alvásmegvonás és az imádkozómaratonok után már csak egy feltétel maradt: adják az összes vagyonukat a kolostornak. Aki ezt nem akarta megtenni, azt addig kínozták vagy zsarolták, míg mégis odaadta a pénzt. Az apátnő egyeseket állítólag ennek ellenére is meggyilkolt, de sokakat egyszerűen csak hagyott meghalni a cellájukban.
Mellettük voltak azok, akik a gyógyulás reményével érkeztek a – külső szemmel ennek a célnak tökéletesen megfelelő – kolostorba, de ők sem jártak jobban. A tuberkulózisban szenvedő betegeket szűk szobákba zárták, és nem kaptak semmilyen orvosi kezelést, sőt, általában ételt sem, és a pénzükről is le kellett mondaniuk.
Szulakiótisz elhíresült áldozatai közé tartozik a vagyonos Baka család – a háromgyerekes család önként csatlakozott a szektához. Amikor az anya szembesült a körülményekkel, közölte az apácákkal, hogy meggondolta magát, és szedik a sátorfájukat. Az apátnő azonban ezt nem engedte, helyette egy, korábban tuberkulózisos betegek által lakott cellába zárta a nőt, aki hat hónap éheztetés után kómába esett és meghalt, majd ilyen sorsra jutott férje is.
Bár az apácák többsége behódolt az apátnőnek, voltak páran, akiknél kiverte a biztosítékot Szulakiótisz brutalitása. Ilyen volt Theodore nővér, aki nyilvánosan ellenszegült felettesének, de őt kötelességszegésre hivatkozva az apátnő a többi apácával megverette, Theodore nővér pedig nem sokkal később belső vérzésben meghalt. Isteni büntetés a lázadásért – tudta le a kérdést Szulakiótisz. Hasonló történt a másik lázadóval, Maria nővérrel is, ő kórházban halt bele a sérüléseibe.
„Sátáni kitalációk”
A véreskezű apáca először egy névtelen bejelentéssel került a rendőrség látóterébe: egy gazdag nő lánya azzal vádolta meg a kolostort, hogy anyja csakis az ő zsarolásuk miatt hagyhatta a rendházra tetemes mennyiségű pénzét. 1949-ben egy Eugenia Margetta nevű fiatal nő arról számolt be a hatóságoknak, hogy az apátnő bezárta a kolostorba és megkínozta őt, amíg át nem adta neki vagyonát. (Ez mai árfolyamon körülbelül 80 ezer dollár, átszámolva 27 millió forint volt.)
1950. december 4-én éjjel több mint nyolcvanöt rendőr rohamozta meg a zárdát egy bíró és egy halottkém kíséretében. Ekkorra már az előbbiek mellett több, helyiek között terjedő pletyka is eljutott a rendőrséghez a kolostorból kihallatszó sikításokról és rejtélyes eltűnésekről, amik nyomai valahogy mindig a rendházhoz vezettek.
A látványra azonban, ami fogadta őket, feltehetően így sem voltak felkészülve: a pincében megkötözött, alultáplált, idős, beteg nőket és több tucat gyereket, illetve körülbelül 170 holttest maradványait találták meg.
Az ügyészség mindezek ellenére eleinte nem talált elég bizonyítékot arra, hogy valóban az apátnő felelős a halálesetekért, csak illegális kereskedelem címén tudtak fogást találni rajta, amiért végül 26 hónapnyi börtönbüntetésre ítélték. Azzal azonban, hogy a média felkapta az ügyet, egyre többen álltak elő Szulakiótisz elleni vallomásokkal, így a következő években már emberölés, csalás, végrendelet-hamisítás, zsarolás és kínzás miatt is bíróság elé állították az apácát és a kolostorban szolgáló társait.
A védelem a tárgyaláson azzal érvelt, hogy a szegénységi fogadalom miatt természetes volt, hogy a kolostorba belépőknek át kellett adniuk vagyonukat – azt pedig, hogy a házakat és a birtokokat miért pont Szulakiótisz nevére írták, gyakorlati okokkal magyarázták: azért, mert a kolostor mögött nem állt jogi személy. Az apátnő ekkorra 750 ezer dollárnyi készpénzt és több mint háromszáz ingatlant szerzett.
Szulakiótisz egészen a haláláig határozottan tagadta az ellene felhozott vádakat, és „sátáni kitalációk”-nak nevezte azokat. A korabeli források szerint rezzenéstelenül fogadta az összes ítéletet – csupán keresztet vetett, és bosszúért imádkozott.
Az apátnő összesen tizennégy év letöltendő börtönbüntetést kapott, az utolsót egy hónappal halála után szabták ki rá. Szulakiótisz 1954. november 23-án halt meg az Averoff börtönben, halála után a kolostornál, Matthew Karpatakisz sírja közelében temették el. Arról, hogy pontosan hány ember halálát okozta, a mai napig nincs konszenzus: a hatóságok szerint 177 ember esetében gondatlanságból elkövetett emberölésről és további 27-ében konkrét gyilkosságról volt szó, de egy időben 500-ra tették Mariam Szulakiótisz áldozatainak számát.
(Források: Medium, Greek City Times, Wikipedia)
