Talán nem túlzás azt állítani, hogy a fehér cápa az állatvilág egyik legikonikusabb élőlénye. Jól felismerhető szürke-fehér színe, hatalmas mérete és félelmetes híre nem véletlenül tette ennyire népszerűvé, és a filmek (például a találó című A cápa) csak növelték az érdeklődést iránta. Azonban bármilyen nagy kedvenc is, van egy hely, ahol soha nem fogunk találkozni vele: akváriumban.
Persze ahhoz, hogy megtudjuk, a fehér cápát nem lehet fogságban tartani, pontosan egy dolog kellett: hogy megpróbáljuk. A hetvenes évektől kezdve több kísérlet is volt arra, hogy befogjanak és vízi állatkertben tartsanak fehér cápákat. Ezek a kísérletek látogatók tömegeit vonzották az akváriumokhoz, de soha nem tartottak sokáig. A fogságban tartott fehér cápák elgyengültek, némelyeknek segítségre volt szükségük az úszáshoz, mások nem ettek, és az elfogásuk után mind hamar elpusztultak. A San Franciscó-i Steinhart Aquarium 1984-es jelentésében egyenesen azt írták, mindegyik fogságban tartott fehér cápa haldoklott, csak egyesek tovább maradtak életben, mint mások.
Ennek ellenére az akváriumok tovább próbálkoztak fehér cápák tartásával. 2004-ben a Monterey Bay Aquariumnak sikerült hat hónapig életben tartania egy fiatal cápát, ehhez azonban egy majdnem négyezer köbméteres akváriumra, kicsi cápára és nagy erőfeszítésre volt szükség.
2016-ban egy japán akvárium próbált fehér cápát tartani. A három és fél méteres állat véletlenül egy hálóba akadt Japán délnyugati partjainál, így került az Okinava Csuraumi akváriumhoz. Ez a példány csak három napig maradt életben, és a halála nagy felháborodást keltett.
De vajon miért nem lehet fehér cápát fogságban tartani? Erre a választ az életmódjában kell keresni. Az akváriumban jól tartható cápák jellemzően olyan fajták, amik a part menti sekélyebb vizekben, a tengerfenékhez közel vagy zátonyok mentén élnek. Az ő életkörülményeiket könnyebb akváriumokban utánozni.
A fehér cápák viszont a nyílt vizet szeretik, ahol folyamatosan úszhatnak, hatalmas távokat megtéve. Ez egyébként az életben maradásuk egyik feltétele is, ugyanis más halakkal ellentétben ők nem képesek arra, hogy a szájuk mozgatásával vizet áramoltassanak át a kopoltyújukon. Ehelyett nyitott szájjal úsznak, ezzel biztosítva a víz folyamatos áramlását. A nyílt vízi úszás miatt viszont ezek a cápák nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy zárt rendszerben éljenek, ahol folyamatosan elállja az útjukat valami – például az akvárium üvegfala.
A fogságban tartott fehér cápák rendszeresen úsztak neki az üvegnek, emiatt tele voltak ütésekkel és horzsolásokkal. Szakértők szerint az is gondot okoz a bezárt fehér cápáknak, hogy az üveg megzavarhatja azokat a különleges érzékszerveket (a Lorenzini-ampullákat), amikkel a más halak által kibocsátott elektromos mezőket érzékelik. Mindezek egyébként nemcsak a fogságban tartást, de már a cápák akváriumba szállítását is megnehezítik.
Nemcsak a folyamatos úszás, a táplálkozás is nehezen megoldható a fogságban tartott fehér cápáknál. A fiatal példányok halakat fogyasztanak, de ahogy nőnek, egyre nagyobb zsákmányra vadásznak. Táplálékaik közé tartoznak a delfinek, a fókák és a bálnaborjak is. Ráadásul a cápák maguk ejtik el a zsákmányukat. Könnyen belátható, hogy nehéz ezekről a táplálkozási igényekről állatkertben gondoskodni.
Az akváriumi tartásnál az is nehézség, hogy a fehér cápa magányos életmódot folytat, nem szeret más állatokkal körülvéve lenni. 2004-ben a Monterey Bay Aquarium például azért engedte szabadon a legtovább élő fehér cápáját, mert az megtámadott két másik cápát. Az a példány egyébként 198 napig volt fogságban.
A Monterey Bay Aquarium 2011-ig tartott időszakosan fehér cápát. Honlapjukon azt írják, hogy főként kutatási célokkal tartották őket, de mivel a legtöbb kérdésükre választ kaptak, többé nem lesz fehér cápájuk. Szabadon élő cápákat viszont továbbra is vizsgálnak.
A fehér cápa körülbelül 16 millió évvel ezelőtt jelent meg, és a legfejlettebb cápák közé tartozik. A föld összes óceánjában él. A legnagyobb példányok hat méternél hosszabbra is megnőnek, sőt az eddigi legnagyobb ismert fehér cápa hét méter hosszú volt. Több évtizedig élnek, a legöregebb hímek akár hetven évnél tovább is. Természetvédelmi státuszuk szerint a fehér cápák a sebezhető csoportba tartoznak, vagyis a kihalási esélyük nagy.
