Szeptember elsejével nemcsak a nyár ér véget, és az iskola kezdődik el, hanem berúgja az ajtót a pumpkin spice-szezon is, teljesen mindegy, hogy még mindig 30 fok van árnyékban odakinn. Sőt tulajdonképpen már augusztus utolsó napjaiban megkezdődött a pumpkin spice-időszámítás, mivel a Starbucks már ilyenkor megkezdi a híres pumpkin spice latte forgalmazását. A fűszer neve már eggyé vált a kávéjukat szorongató térdcsizmás-kalapos lányokkal, de eredetileg valójában semmi köze sincs a sütőtökhöz, a hozzá való alapanyagoknak pedig kifejezetten véres a története.
A pumpkin spice, vagyis eredeti nevén pumpkin pie spice (sütőtökpite-fűszer) őrölt fahéjból, gyömbérből, szerecsendióból, szegfűszegből és néha szegfűborsból áll. A tradicionális tökös pitébe is pontosan ezek a fűszerek kerülnek. Állítólag már az amerikai telepesek által az 1600-as években elkészített eredeti pitékhez is hasonló fűszerezést használtak, és az évszázadok során számos receptben szerepelt, mint sütőtökpite-fűszer, de egységes összeállítási útmutató hozzá, vagy előre megvásárolható, bolti keverék sokáig nem létezett.
A hozzávalók véres története a XVII. századig nyúlik vissza: 1621-ben a Holland Kelet-indiai Társaság egy egész indonéziai szigetcsoportot terrorizált azért, hogy megszerezze a szerecsendiót. Az ugyanis csak ezeken a szigeteken volt elérhető, ezért a társaság több mint 1600 katonával szállt partra, és miután a helyiek megadták magukat, összegyűjtötték a vezetőiket, alattvalóikká tették és kínzással vallatták őket. Ezrek haltak meg, másokat rabszolgasorba taszítottak, a hegyekbe menekülőket pedig éheztetéssel kényszerítették megadásra. A körülbelül 15 ezer fős lakosság pár hónap alatt néhány százra csökkent.
Amikor a hollandok először partra szálltak a Banda-szigeteken, még kereskedőként viselkedtek: 1599-ben például kikötődíjat is fizettek, és a szerecsendiót pamutra és más iparcikkekre cserélték – csakhogy az évek alatt nem sikerült ellenőrizniük az exportot, így az erőszakos lerohanás mellett döntöttek.
A szegfűszegért is komoly harcok folytak: ez az Ambon-szigeteken nőtt, és majdnem olyan véres rajtaütéssel szerezték meg a hódítók, mint a szerecsendiót. A XVII. század elején a fűszer kis híján háborúba sodorta Hollandiát és Angliát. A Srí Lankán termesztett fahéjat pedig először a portugálok, majd a hollandok, végül pedig a britek ellenőrizték.
Az 1600-as években az átlagos európai már hallott a szerecsendióról és a szegfűszegről, de valószínűleg nem fért hozzájuk. Amikor azonban az ültetvényeken rabszolgákat kezdtek használni a fűszerek tömeges előállítására, a megnövekedett kínálat miatt az árak is csökkenni kezdtek. Nem sokkal később ezek az egykor ritkának és drágának számító fűszerek már a szakácskönyvekben is megjelentek.
Az egyik legrégebbi sütőtökpite-receptet Amelie Simmons írta le az első amerikai szakácskönyvben, amelyet 1796-ban adtak ki. A recept szerint rengeteg cukrot és fűszert használtak a süteményhez. 1934-ben aztán piacra dobták az első kereskedelmi forgalomban kapható sütőtökpite-fűszerkeveréket, ezt egyébként a McCormick gyártó a mai napig árulja. A McCormick erősen ösztönözte a háziasszonyokat és a szakácsokat, hogy a keveréket ne csak pite ízesítésére használják, próbáljanak ki vele más ételeket is – és ezzel beindult a tökpiteláz.
A Starbucks 2003-ban állt elő a pumpkin spice latte ötletével, amikor olyan ízt próbált létrehozni, ami úgy tarolhatja le az őszi szezont, mint a nagyon népszerű tojáslikőrös és mentás kávéik a karácsonyi időszakot. A legenda szerint az ízfejlesztésért felelős szakembereik éppen eszpresszót ittak, és tökös pitét ettek, amikor megszületett az ötlet a fejükben: legyen ebből egy ízesített kávé. Csakhogy ebben meg valójában tökpite-fűszer nincsen, maximum a tetején egy kicsi. Van helyette sütőtökpüré és cukor, de az jó sok.
Az ital azonnal óriási siker lett, és persze sok más kávézólánc is lenyúlta azóta, több-kevesebb sikerrel. Az, hogy tulajdonképpen miért is ilyen népszerű, az Egyesült Államokban nem kérdés: az ízvilágot a hálaadás ünnepéhez, a családi együttléthez kötik, valahogy úgy, ahogy a mézeskalácsot a karácsonyhoz. A világ többi részén pedig szépen lassan a nyár végi – ősz eleji átállás szimbóluma lett.
És valójában nem is az íz, hanem az illatok azok, amik beindítják ezeket a nosztalgikus érzéseket: szakértők szerint az illatokkal kapcsolatos információk közvetlenül az agy magasabb szintű feldolgozó területeihez jutnak, és ez közel van azokhoz a területekhez, amik az agyban az érzelmek és az emlékek feldolgozásáért felelősek. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a PSL illata ennyire élénk emlékeket képes felidézni. Mivel az ízérzékelésünk szorosan összefonódik az illatokkal, amikor megkóstoljuk a pumpkin spice lattét, az agyunk kellemes emlékként dolgozza fel azt.
