Az emberek már régóta próbálják megtalálni azokat az ételeket, italokat, szereket vagy kivonatokat, amik fokozzák a szexuális vágyat, vagy egyenesen maguknak az együttléteknek az örömét. Az úgynevezett afrodiziákumok neve a görög szerelemistennőtől, Aphroditétől származik, és már egészen az ókor óta jelen vannak a kultúrában. Az epertől kezdve a luxusnak számító osztrigán át egészen az egzotikus, nyugat-afrikai fakéregből kivont yohimbinig sok mindent próbáltak már az emberek vágyfokozóként alkalmazni, sőt, a legtöbbet ezek közül máig is használják ilyen célokra.
A nagy kérdés az, hogy valóban működnek-e ezek a szerek. A válasz röviden: nem. Kicsit hosszabban? Nem mindig, nem mindenkinél, és nem minden esetben. A szakértők szerint a tökéletes afrodiziákumnak egyszerre kellene fokoznia a szexuális vágyat és a szex közben átélt örömöt, csakhogy ez a kettő más-más agyi mechanizmushoz kapcsolódik. Kent Berridge, a Michigani Egyetem pszichológus és idegtudós professzora szerint sokáig úgy gondolták a tudósok, hogy a dopaminrendszer a felelős a gyönyörérzetért, ám a kutatások az utóbbi években inkább arra mutattak rá, hogy a dopamin a vágyat hajtja, nem pedig az élvezetet erősíti.
Ha a kísérleti állatok dopaminszintjét mesterségesen emelték, nem élvezték jobban az örömteli ingereket, csupán motiváltabbak lettek, hogy keressék őket. Az élvezetért más rendszerek felelnek: az agyban található opioid- és endokannabinoid-pályák, amik a kutatók szerint olyan hatást váltanak ki, mintha a szervezet saját „heroint” vagy „marihuánát” termelne. Úgy tűnik, hogy a dopamin, az opioidok és a kannabinoidok együtt egy olyan univerzális mechanizmust alkotnak, amely számos élvezet forrását közvetíti az evéstől a zenén át egészen a szexig.
Ez alapján nem zárható ki, hogy bizonyos szerek valóban fokozhatják a vágyat, és egyes illegális drogok, például a kokain vagy a metamfetamin valóban ilyen hatást váltanak ki. Vannak is, akik kifejezetten azért használnak drogokat, hogy erősebb élményt éljenek át szex közben, egy tanulmány ki is mutatta, hogy a kokain növeli a szexuális vágyat, ráadásul minél nagyobb a dózis, annál erősebb a hatás.
A hagyományos afrodiziákumok esetében ugyanakkor a tudományos bizonyítékok meglehetősen gyengék. Egy 2015-ös áttekintés ötven tanulmányt vizsgált meg, és arra jutott, hogy az afordiziákumok esetében a kockázatok jóval meghaladják az előnyöket. A méhek által bizonyos rododendronfajok nektárjából készített úgynevezett „őrültméz”, a yohimbin és a spanyol légy (igen, tényleg ez a neve) mind olyan szerek, amiknek komoly mellékhatásaik lehetnek, például szívdobogásérzés, álmatlanság vagy akár pszichés problémák. Más kivonatoknál, például a ginzengnél vagy a ginkgónál ugyan vannak biztató adatok, de ezek többnyire kis mintán végzett, módszertanulag sem túl jó minőségű vizsgálatokból származnak, és gyakran nem is lehet megkülönböztetni, hogy egy-egy esetben a szexuális vágy nőtt-e, vagy az általános hangulat javult.
A legmegbízhatóbb eredmények eddig egy kicsit hasonló területen, a teljesítményfokozó gyógyszereknél születtek. A legismertebb közülük a szildenafil, közismertebb nevén Viagra, ami eredetileg anginás panaszokra fejlesztettek ki, de végül erekciós zavarok kezelésében bizonyult hatékonynak. A gyógyszer a pénisz vérellátását fokozza, így fiziológiai úton oldja meg az erekcióval kapcsolatos problémát – ugyanakkor sem a vágyat, sem az örömöt nem növeli. A népszerűsége viszont óriási: az Egyesült Államokban 2022-ben közel három és fél millió receptet írtak fel belőle. A ginkgo is kicsit hasonló elven, a perifériás szövetek véráramlását fokozva hathat, bár itt elég korlátozottak a bizonyítékok.
A nők körében a vágycsökkenés is komoly probléma: az úgynevezett hipoaktív szexuális vágyzavar minden tizedik amerikai nőt érint a felmérések szerint. Két hatóanyagot is engedélyeztek ennek kezelésére: a flibanserint, amit eredetileg antidepresszánsnak szántak, és az agyban található neurotranszmitterekre hat, valamint a bremelanotidot, amely az agy melanokortin-receptorait aktiválja, és orrspray vagy injekció formájában alkalmazható közvetlenül az együttlét előtt. Mindkét szer esetében igazolták, hogy fokozzák a vágyat és javítják a szexuális élményt, de mellékhatásaik – hányinger, szédülés, álmosság – kellemetlenek és elég gyakoriak. Nagyon érdekes ugyanakkor, hogy ezek a készítmények férfiaknál is hatásosak lehetnek: egy esettanulmányban egy 28 éves férfi, aki korábban sosem élte át az orgazmust, harminc adag után először számolt be arról, hogy volt orgazmusa.
A tökéletes afrodiziákum tehát nem létezik, legalábbis egyelőre nem. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy az emberi agyban a szexuális vágy egy rendkívül kényes egyensúlyon múlik, és ha ezt felborítják, annak súlyos következményei lehetnek. Berridge arra is felhívja a figyelmet, hogy a Parkinson-kóros betegeknek adott dopamin-agonisták – amik leegyszerűsítve a dopamin hatását utánozzák – sokszor váltanak ki hiperszexualitást, amikor a betegek fékezhetetlenül hajszolják a szexet, és emiatt szorongás és függőség alakulhat ki náluk.
Több ezer évnyi keresés után tehát még mindig nem találtuk meg azt a szert, amit csak bekapunk és egyszerre csodálatossá válik a szexuális életünk.
Forrás: Popsci
