Bár minden ember más, az nagyjából kijelenthető, hogy a 36,5-37 Celsius-fok körüli testhőmérséklet az ideális. Azért, hogy ez ezen a szinten maradjon, az agyunk mélyén található hipotalamusz felelős – és nincs könnyű dolga.
Függetlenül attól, hogy az ágyban heverünk, hegyet mászunk, vagy Telex-cikket olvasunk, a szervezetünkben megállás nélkül biokémiai reakciók zajlanak, amik hőt termelnek. A hipotalamusz egyik feladata az, hogy a leghatékonyabban megtartsa a nagyjából 37 fokot, amihez több eszköz is rendelkezésére áll: például felküldheti a meleg vért a bőrhöz közeli erekbe, hogy így adjon le hőt, de ha úgy van, akár az izzadást is bekapcsolhatja – arról nem is beszélve, hogy szinte folyamatosan párás, meleg levegőt lélegzünk ki.
A termodinamika alapvetéséből kiindulva tudjuk, hogy egy rendszer egy idő után egyensúlyi állapotba kerül. Tehát ha az asztalon hagyunk egy pohár jeges vizet és egy tál tűzforró levest, egy idő után minden szoba-hőmérsékletű lesz. Ez igaz a testünkre is. Az ideális az, ha nagyjából 20-22 fok van a környezetünkben, mert akkor gyorsan ki tudjunk magunkból engedni a túlzott hőt, de anélkül, hogy túlságosan nehéz lenne fenntartani a bennünk lejátszódó folyamatokkal az optimális hőmérsékletet.
Azonban ha csak 5-7 fok a különbség a belső és a külső hőmérséklet között (tehát 30-32 fok van kint), akkor ez már sokkal nehezebb, és a testünknek is hatékonyabb hűtésre van szüksége, ezért kezdünk el egyre jobban izzadni. Kint hűvösebb van ugyan, mint bennünk, de ez ettől függetlenül nem optimális állapot, ezért a testünk úgy jelzi, hogy baj van, inni kéne egy kis hideg vizet, vagy árnyékba kéne húzódni, hogy azt érezteti velünk, hogy melegünk van.
Ha nagyon meleg van, de száraz a levegő, akkor annyira nem kényelmetlen a helyzet, mert az izzadással járó párolgással hatékonyan tudjuk hűteni magunkat – csak figyelni kell a hidratálásra. A párás meleg viszont kifejezetten kellemetlen érzést kelthet, mert olyankor az izzadás sem segít, nehezen hűlünk le, ezért a belső hőmérsékletünk is könnyebben elkezd felkúszni. Már néhány fok tartós emelkedés is káros lehet, ezért sem szokás hosszú órákon át szaunázni, és az élsport is ezért veszélyes olyankor, amikor nagyon meleg van, mert ilyen erős igénybevételnél az ember maghőmérséklete akár 6 fokkal is megemelkedhet. Tehát ezért kényelmetlen a nagy meleg: a testünk a komfortérzet csökkenésével is jelzi, hogy ez hosszú távon nem lesz jó, ideje hűvösebb helyet keresni.
A hidegérzet is hasonló: ha túl hideg van, akkor nem tudunk olyan gyorsan belső hőt termelni, mint amilyen gyorsan az szivárog belőlünk, így a belső hőmérsékletünk elkezd csökkenni, ami, ahogy telik az idő, egyre több biokémiai folyamatot nehezít meg, és lassan kihűlünk, hipotermia áll be.
