High five: főnév, köszönés, amikor az ember felemeli a tenyerét, és hozzácsapja egy másik ember hasonlóan felemelt tenyeréhez – ezt írja a magasan adott pacsiról az amerikai szlengszótár. De vajon honnan ered ez a fajta köszönés? Vissza lehet egyáltalán vezetni valahová, vagy eredete a történelem homályába veszett?
Mivel a magyarban nincs szavunk konkrétan erre a magasban adott tenyeresre, a cikkben az egyszerűség kedvéért pacsiként fogok rá hivatkozni. Tudom, ez valójában csak annyit jelent, hogy két tenyér összecsap, de most kifejezetten a high five magyar megfelelőjeként fogom használni. Erre gondolok (pontosabban a magasban adott verzióra):
Csak hogy egy kicsit előre lehűtsem a kedélyeket: nincs százszázalékosan biztos magyarázat arra, honnan is jön ez a pacsi. Ez lehetetlen is lenne, hiszen nem elképzelhetetlen, hogy két ember akár már az i. e. 200-ban összecsapta a magasban a tenyerét, hogy így köszönjenek, esetleg gratuláljanak egymásnak. Hiszen hasonló mozdulatok biztosan léteztek korábban, mint például a low five, ami már az 1920-as években elkezdett terjedni az Egyesült Államokban.
Az egyik uralkodó elmélet az, hogy ez a pacsi 1977-ben indult világhódító útjára, amikor két LA Dodgers-játékos, Dusty Baker és Glenn Burke összecsapták a magasba emelt tenyerüket, miután Baker megütötte a 30. hazafutását. Valószínűleg a gesztus nem lehetett teljesen idegen, hiszen más pacsik léteztek már, de szerencsére Baker a pillanat hevében is tudta kezelni a helyzetet, amikor szembe találta magát Burke feltartott tenyerével.
Volt mit ünnepelni, ugyanis ezzel a Dodgers lett az első MLB-csapat, amiben egy szezon alatt négy játékos is ütött 30 hazafutást. Nem sokkal később Burke is ütött egy ilyet, és ő is kapott egy pacsit Bakertől.
Bár Burke így gyakorlatilag a high five egyik atyja, a karrierje (és úgy általában az élete) nem alakult túl fényesen. Bár rendkívül tehetséges és remek fizikumú volt, egyvalamiben nagyon kitűnt a csapattársai közül: meleg volt. Ez a hetvenes években még igencsak vitatott kérdéskör volt, és Burke nem vállalta még ugyan a szexualitását, nem is nagyon rejtegette. Emiatt több konfliktusa is volt a csapat vezetőivel, így 1978-ban eladták az Oakland Athleticsnek, ahonnan nem sokkal később lekerült a második ligába. Rengeteg zaklatás és beszólogatás után 1980-ban otthagyta a profi baseballt, és 1982-ben nyilvánosan is felvállalta homoszexualitását. Ekkoriban már kábítószert is használt, 1987-ben pedig elütötte egy autó, ami után rohamosan romlani kezdett az egészségi állapota. Glenn Burke 1995-ben, 42 évesen halt meg AIDS-szövődményekben.
A baseballos legenda mellett több más eredetsztori is kering: az egyik szerint amerikai katonák már a második világháború idején is üdvözölték így egymást, míg az is elképzelhető, hogy az afroamerikai „give me five” kifejezésből ered. Sőt, az sem kizárt, hogy a Louisville-i Egyetem kosarasai, Wiley Brown és Derek Smith csapott össze így először az 1977–1978-as szezon során. Bár a Dodgers-sztori valószínűbb, az biztos, hogy a pacsi a hivatalos nevét az 1980-as egyetemi kosárlabdadöntőn kapta, amikor a kommentátor, Al McGuire azt mondta, hogy a játékosok „high five handshake”-et adnak Mr. Brownnak. Ez volt az első, hogy valaki hivatalosan így hívta ezt a fajta pacsit.
Bár a Burke–Baker-pacsi a jelenleg uralkodó elmélet, Jean-Luc Godard Kifulladásig című 1960-as filmjében is látható egy már-már high five, de csak mellmagasságban:
A Virginiai Egyetem diákjai 2002-ben elindították a Nemzeti High Five napot. Akkor azt mondták, hogy egy Vietnámban szolgáló amerikai alakulat kezdett el így pacsizni, és hamar elterjedt ez az elképzelés. Később azonban kiderült, hogy ezt csak az egyik kezdeményező találta ki, valójában semmi köze a valósághoz azon kívül, hogy az illető egy igazi ember nevét használta.
