A 20. század elejének egyik nagy, Észak-Amerika mindkét partját érintő maffiaháborúja nem drog, alkohol, fegyverek, szerencsejáték vagy arany, hanem az articsóka miatt tört ki.
Az 1880-as években Kaliforniában nagy számban jelentek meg olasz betelepülők, akik mintha csak hazaérkeztek volna, mert az otthonihoz hasonló klímával és talajokkal találkoztak. Ebből is adódott, hogy belekezdtek a megszokott élelmiszernövényeik termesztésébe, így a kezük nyomán a búzamezőket és a krumpliföldeket felváltották a brokkoli-, cukkini-, kelbimbó- és articsókaültetvények.
Kalifornia központja San Francisco volt, a földek pedig attól nagyjából ötven kilométernyire, San Mateo megyében voltak, ahová az igazságszolgáltatás nem ért el, az ottaniak saját szabályaik szerint éltek. Sokat elmond az akkori viszonyokról, hogy a völgyekkel, hegyvonulatokkal tagolt, de tengerparttal is bíró San Mateót Kalifornia legkorruptabb megyéjeként emlegették. Ha valaki megégette magát valamivel San Franciscóban, rendszerint oda menekült, egyebek között ugyanis az tiltott szerencsejáték, pisztolypárbajok, rumcsempészet helyszíne volt.
Az olaszok zöldségtermesztése akkor vált igazán érdekessé, amikor az 1890-es évektől kezdve már rendelkezésre álltak vasúti hűtőkocsik, amelyekkel nagy távolságokra is el lehetett szállítani az árut. Az 1920-as évekre befejeződött vasút- és útfejlesztéseknek köszönhetően a termelők közvetlen összeköttetésbe kerültek San Franciscóval, így még több friss terményt tudtak piacra juttatni.
Az Amerikába emigrált olaszok országszerte vágytak a hazai ízekre és élelmiszerekre, így az articsókára is, amit Kaliforniából egyszerűbb és gyorsabb volt leszállítani, mint Olaszországból. Az olasz ételek népszerűségéhez közvetve még az országos alkoholtilalom is hozzájárult: miután nem lehetett szeszes italokat árulni, sok étterem lehúzta a rolót, de az olasz kézben levők jó része tovább működött, mert a maffia ellátta őket csempészett alkohollal, így az olasz élelmiszereknek is adott volt a piac.
Ahogy kezdett felfutni az articsókaüzlet, olyan gengszterek is felfigyeltek rá, mint Ciro Terranova, az egyik domináns New York-i maffiacsalád, az eredetileg Szicíliából érkezett Morello egyik irányítója. Terranováék először csak vámokat vetettek ki: minden New Yorkba érkező, articsókát szállító vagon után fizetni kellett nekik 25 vagy 50 dollárt, majd később arra kényszerítették a piaci nagykereskedőket, hogy csak tőle vásároljanak. A monopólium sem volt neki elég, az árakat is felnyomta, egyes források szerint 30, mások szerint 300 százalékkal emelte meg őket az átlagoshoz képest. Aki nem ment bele az üzletbe, az a gengszterek által a védelmi pénzek meg nem fizetésekor alkalmazott megtorlásokhoz hasonló következményekkel nézhetett szembe. Terranova nem véletlenül kapta a közegében azért szokatlannak ható Articsókakirály becenevet.
Az 1930-as évek elején a korabeli lapok már articsókaháborúról írtak, amelynek középpontjában a Bronx Terminal Market, New York egyik nagybani piaca állt. Ekkorra az articsókát szállító vasúti kocsikat és teherautókat rendszeresen eltérítették, a sofőröket pedig megfenyegették vagy megverték, ha nem a maffia által jóváhagyott üzleti kapcsolatokon keresztül próbálták meg értékesíteni a zöldséget. A zsarolásnak ellenálló, a közvetlenül a nagykereskedőknek szállító termelőket is megdolgozták, a szállítóládáikat összetörték, az autóik gumiabroncsait felvágták, és a családtagjaikat is megfélemlítették.
Mindeközben Kaliforniában is dúltak a harcok. A maffiafőnökök, hogy felverjék az árakat, fenyegetéssel próbálták meg rávenni a gazdákat, hogy korlátozzák a termelést, miközben ők nyomott áron akartak bevásárolni. Az idő tájt szinte mindennaposak voltak az összetűzések az afféle védelmi szövetségbe rendeződött gazdák és a helyi bűnözői csoportok között. Bevált módszer volt, hogy a machetével felfegyverkezett gengszterek még a termőföldön aprították miszlikbe az articsókát, amit így aztán nem lehetett eladni. Olyan pletykák is terjedni kezdtek, hogy a New York-i maffiacsaládok repülőket béreltek, hogy gázbombák ledobásával terrorizálják a kaliforniai gazdákat.
A maffia két évtized alatt dollármilliókat zsebelt be azzal, hogy zsarolta a termelőket, a kereskedőket, és hogy túlárazva értékesítette az articsókát. A bűnözők hasonló módszereket próbáltak érvényesíteni a citrusféléknél, az olívaolajnál, az avokádónál és más terményeknél is. Nem csoda, hogy az államokon átívelő articsókaháború egy idő után az FBI erőskezű vezetője, J. Edgar Hoover és a szervezett bűnözés ellen hadat üzenő New York-i polgármester, Fiorello La Guardia figyelmét is felkeltette.
La Guardia, miután érzékelte, hogy belső harcok miatt Terranova meggyengült, teátrális és furcsa akcióval lépett elő 1935. december 21-én a bronxi piacon, ahová a rendőrség kíséretében vonult ki. A tömeget elhallgattató kürtszó után egy teherautó platóján arról beszélt, hogy az articsókaháború komoly és fenyegető vészhelyzetet jelent a városnak, ezért betiltja az articsókát, New Yorkban az értékesítése, a bemutatása vagy a birtoklása is illegális.
A reakció borítékolható volt. Egyrészt a közvélemény hülyeségnek nyilvánította a betiltást, másrészt, ahogy az már lenni szokott, maga az illegalitás jó reklámnak bizonyult, minden korábbinál nagyobb lett a kereslet az articsóka iránt, és az árak is az egekbe szöktek. La Guardia egy héttel később kénytelen volt beismerni a vereségét, és visszavonta a tilalmat.
A betiltás arra azért jó volt, hogy felgyorsítsa Terranova monopóliumának végét – a maffia is már más, jövedelmezőbb iparágak felügyeletében volt érdekelt ekkorra –, és az articsóka még szélesebb körben lett ismert. Ahogy a zöldség kikerült a gengszterek ellenőrzése alól, egyre több étteremben és élelmiszerboltban tűnt fel. Az amerikai articsókatermesztésnek ma is Kalifornia a központja, a termés 99 százaléka onnan kerül ki.
(Források: National Geographic | Wikipedia | Atlas Obscura)
