Vaj vagy margarin – ma is dilemma ez egy átlagos vásárlónak. A döntés végső soron mégis egyszerű: mindkettő sárga, mindkettő jó a szendvicsre, ár vagy preferencia alapján bedobja az ember a kosárba azt, amit akar. És a 21. század hálátlan embere ilyenkor általában nem gondol arra, hogy „nahát, de jó nekem, hogy nem rózsaszín vagy zacskóból színezett margarint kell vásárolnom a vajlobbi miatt”. Pedig ha megnézzük a margarin viszontagságos történetét, lenne miért hálásnak lennünk.
A történet 1869-ben kezdődik, amikor III. Napóleon felhívására egy Hippolyte Mège-Mouriès nevű vegyész feltalálta a margarint. A francia császár olyan terméket akart, ami vajpótlékként működik, és megfelelő lehet a katonaságnak, illetve az alsóbb osztályoknak. Mège-Mouriès a marhafaggyúból előállított terméket oleomargarinnak nevezte el a latin marhafaggyú (oleum) és a görög gyöngy (margarite) szavakból. A vegyész szabadalmaztatta a margarint, de az üzleti sikert nem hozott neki, ezért eladta a szabadalmát egy holland cégnek, a mai Unilevernek, ami bepörgette a margaringyártást. Az új vajpótlék hamarosan eljutott Európa más országaiba, majd a tengerentúlra is – hogy ott aztán évtizedeken át óriási zűrzavart okozzon.
A veszélyes margarin
A margarin 1873-ban érkezett az Egyesült Államokba, ahol egy évtizeddel később már 37 vállalat gyártotta. Ami viszont a szegényebb rétegeknek áldás volt, az az amerikai tejiparnak átok, és 1886-ra a lobbi el is érte célját: megérkezett Amerika első margarintörvénye. Ez adót vetett ki a margarinra, engedélykiadásért megsarcolta a margaringyártókat, és megtiltotta, hogy a vajhoz hasonló sárgára színezzék az eredetileg fehér terméket.
A margarin hatalmas felháborodást váltott ki Amerikában. Az ellenzői azt állították, hogy veszélyes a családi gazdaságokra, az amerikai életmódra meg úgy általában az erkölcsre is. A vaj „édes és egészséges” – hirdette a tejipar, míg a margarin az emberiség találékonyságának szégyene – legalábbis Lucius Hubbard minnesotai kormányzó ekkor ezt állította. A tejiparáról híres Wisconsin szenátora arról beszélt, hogy a vajnak a tejüzemből kell jönnie, nem a vágóhídról: „Vajat akarok az élet és az egészség természetes illatával. Nem fogadom el helyettesítőként a halál hidegében érlelt, növényi olajokkal kevert és kémiai trükkökkel ízesített fátyolhájat.” A margarinról karikatúrák is születtek, amik a gyárakat mutatták be, ahol kóbormacskától szappanon, arzénon és gumicsizmán át mindent beleraktak a vajpártiak szerint a margarinba.
Még kétes eredetű tanulmányok is megjelentek, amik azt bizonygatták, hogy a margarin rákot okoz, rosszabb esetben elmezavarhoz vezet. A legnagyobb baj, a mindent elsöprő felháborodás okozója viszont még csak nem is ez volt – hanem a színe, hogy úgy hasonlított a vajra. A margaringyártók ugyanis sárgára színezték terméküket, ami a vajgyártókat felháborította: biztosra vették, hogy a margarinosok a vásárlók megtévesztésére játszanak. Habár általában a kukoricával táplált tehenek tejéből készült vajat is utánszínezik, ez a vajkereskedőket nem zavarta. Arra jutottak, hogy a vaj színezése „kozmetikázás”, a margariné viszont megbocsáthatatlan átverés.
Színezd magad
A színre vonatkozó szabályozás volt tehát a legfontosabb az Egyesült Államokban. Az 1886-os szövetségi margarintörvényt 1902-ben írták újra, ekkor 32 állam csatlakozott az aláíráshoz. A kongresszus a mesterségesen sárgára színezett margarinokat 10 centre adóztatta meg, míg a színteleneket 1,45 centre. Ezzel a színtelen margarin közel feleannyiba került, mint a vaj, a színes margarin viszont lényegében ugyanolyan drága lett. Mármint ott, ahol lehetett színes egyáltalán a margarin.
De voltak államok, amik nem álltak meg itt: hat állam teljesen betiltotta a margarint, Vermont, New Hampshire és Dél-Dakota pedig kimondta, hogy kizárólag rózsaszín lehet.
Más államok tettek javaslatot arra is, hogy barnára, feketére vagy pirosra kell a margarint színezni, hogy egyértelműen meg lehessen különböztetni a vajtól. A „rózsaszíntörvényt” később a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette, arra hivatkozva, hogy illegális az élelmiszerek hamisításának törvénybe írása. A sárga margarin tilalma így is megmaradt, ennek ellenére a bíróság közbeszólása nagy felháborodást keltett a tejesek körében.
Pár évvel később, az 1910-es évekre a margarin eladása aztán szárnyra kapott, többek között egy apró ételszínező kapszula miatt. A törvény ugyanis arra terjedt ki, hogyan nézhet ki a margarin a boltban, de arra nem, hogy mit csinál vele a vevő otthon. Ezért a margaringyártók a színezetlen margarin mellé elkezdtek színezéket árulni, így otthon mindenki előállíthatta magának az aranysárga, vajszínű margarint.
Voltak olyan margarinok is, amiket műanyag zacskóban kezdtek árulni, a zacskóba pedig festékanyagot tartalmazó kapszulát vagy fület rakott a gyártó. Ha a vevő ezt összenyomta, a festékanyag a margarinba került, a zacskó nagyjából húsz percig tartó nyomkodásával pedig meg is lett a kívánt eredmény.
A margarin előretör
A világháborúk és a gazdasági világválság végül egyre jobban kiszorították a vajat a piacról. A margarin gyártási folyamata is változott, állati zsírok helyett növényi olajokból kezdték előállítani, ami növelte a népszerűségét. Az otthon színezhető margarin pedig szinte mindenhol hatalmas sikert aratott – kivéve Wisconsinban, ahol a sárga margarin használata pénzbírságot magával vonó bűncselekménynek számított.
A margarin marketingjét megdobta Eleanor Roosevelt népszerű margarinreklámja is, amiben a first lady margarint evett egy pirítóson:
De politikai siker volt a margarinbiznisznek az is, amikor 1955-ben, a margarinszempontból szigorú Wisconsinban megrendezték a szenátori vaj–margarin íztesztet. A politikusoknak bekötött szemmel kellett tesztelniük a két terméket, a legtöbben be is tudták őket azonosítani, a közismerten vajpárti Gordon Roselip republikánus politikus viszont teljes mellszélességgel állt ki a margarin mellett, amiről csukott szemmel azt hitte, hogy az a vaj. Mint kiderült, a politikus felesége otthon már titokban átállt a vajról az illegális színezett margarinra.
Az utolsó vajmohikán
Az Egyesült Államok kongresszusa 1950-ben hatályon kívül helyezte az 1902-es margarintörvényt. Egyedül Wisconsin várt még a változással, ott 1967-re törölték csak el a margarintilalmat. 1970-re az amerikaiak évente körülbelül tíz font margarint ettek fejenként, és a margarin végül megelőzte a vajat a piacon.
A margarin viszont nemcsak Amerikában volt téma, hanem például Új-Zélandon is, ahol az 1908-as margarintörvény tiltotta a margarin gyártását a mezőgazdasági minisztérium engedélye nélkül. A margarin „színezését a vaj utánzásának céljából” illegálissá tették, itt csak 1989-ben törölték el végleg a vonatkozó törvényeket.
Kanadában a törvényi korlátozások miatt sokáig Új-Fundland gyára, a Newfoundland Butter Company ontotta a kalózmargarint – a gyár ugyanis nevével ellentétben vajat soha nem gyártott, kizárólag margarint. Amikor Új-Fundland csatlakozott Kanadához, a margaringyár kérdése külön téma volt: 1949-ben így született meg Kanada első margaringyártója. A neve egyébként ezzel egy időben Newfoundland Margarine Companyra változott.
Az igazi csavar viszont nem is ez az időszak volt Kanada történetében, hanem 1987, amikor a tejipar visszatért, és rábeszélte Robert Bourassát, Québec miniszterelnökét, hogy tiltsa be a színes margarint. Ez volt az az időszak, amikor Kanada legtöbb tartománya feloldotta a tilalmát, Québec viszont más utat választott.
A tartományi szabályozásnak tíz évvel később hadat üzent az Unilever, a margarinóriás Amerikából leszállított Québecbe 480 doboz sárga színű margarint. A cég arra hivatkozott, hogy a tartomány margarinellenes törvénye sérti a Szabadkereskedelmi Megállapodást és a Kereskedelmi Világszervezet szabályait is. Nekik viszont éves szinten milliókba kerül az, hogy kétféle margarint gyártanak: színtelent Québecnek, sárgát Kanada összes többi részének.
Québec nem hagyta a lépést válasz nélkül, pár nappal később ellenőröket küldött az Unileverre, a hatóságok lefoglaltak 384 doboz illegális sárga margarint. Az Unilever a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, kérve, hogy semmisítsék meg a törvényt. A bíróság azonban 1999-ben arra jutott, hogy a törvény érvényes, bár sérti a tartományok közti szabad kereskedelmet. A pereskedés még évekig elhúzódott.
Kanada utolsó vajpárti tartománya végül 2008-ban látta be, hogy eljött az ideje, hogy felhagyjanak a margaringyártók megkülönböztetésével – és bő 120 évvel a margarin megjelenése után ott is eljutottak oda, hogy a gyártók olyan színűre színezhették a boltokba kerülő margarint, amilyenre csak akarták. Leginkább sárgára.
(Források: National Geographic, CBC, IATP)
