1925 őszén John Logie Baird skót feltalálónak először sikerült emberi arc mozgóképét továbbítania. A néhány másodperces, elmosódó árnyképekből álló jel nemcsak technológiai áttörésnek számított, hanem olyan új korszak kezdetének is, amely végül átalakította a 20. század kultúráját, politikáját és egyáltalán, az emberek mindennapi életét. A világ első tévészereplője egy húszéves irodista, William Taynton volt, aki negyven évvel később még mindig élénken emlékezett arra, hogyan rángatta fel őt Baird a Soho egyik lépcsőházába, hogy kipróbáljanak valamit.
A televízió gondolata már évtizedekkel korábban felmerült, sőt a 19. század második felében több feltaláló is kísérletezett különféle, ma már kezdetlegesnek tűnő rendszerekkel. Az áttörést végül nem nagy kutatóintézet vagy jól finanszírozott labor érte el, hanem Baird és az ő találékonysága. A rossz egészségi állapotú, a világháborúból is egészségi okok miatt kimaradt feltaláló folyamatosan kereste az új ötleteket, gyakran olyan projektekbe vágott bele, amelyek inkább tűntek őrültségnek, mint ígéretesnek. Egyszer megpróbált mesterségesen gyémántot előállítani, de ezzel Glasgow egy részének áramellátását is majdnem tönkretette. Máskor saját, házilag barkácsolt „gyógyszereivel” kis híján megölte magát. A sok kudarcos és veszélyes próbálkozás ellenére sem adta fel, mindenét arra tette fel, hogy egyszer feltaláljon valamit.
Vállalkozásaiból annyit félre tudott tenni, hogy 1923-ban Hastingsben laboratóriumot béreljen. A tengerparti levegő jót tett a tüdejének, a körülötte tornyosuló kacatok pedig a projektnek: biciklilámpák, kartonlemezek, kiszuperált motorok és pléhdobozok alkották az első működőképes televízió szerkezetét. A mechanikus televízió alapját egy nagy sebességgel forgó korong adta, amely soronként „olvasta le” a témát. Amikor először sikerült egy emberi alak sziluettjét átküldeni ezen a rendszerén, már érezni lehetett, hogy a feltaláló ezúttal tényleg közel jár az áttöréshez.
A gond csak az volt, hogy a folyamat emberpróbáló hőt termelt, ezért Baird hosszú ideig egy bábut, egészen pontosan egy fából faragott figurát használt modellként. Miután egy nagyobb áramütéssel kapcsolatos incidens miatt kénytelen volt elhagyni Hastingst, London Soho negyedében bérelt új műhelyt, ahol a korábbinál is zűrzavarosabb körülmények között folytatta a munkát. A kísérletek továbbra is forrósággal és veszéllyel jártak, de egy nap elérkezettnek látta az időt: egy hús-vér embert akart a szerkezete elé állítani.
William Taynton ugyanabban az épületben dolgozott irodistaként, ahol Baird a kísérleteit végezte. A feltaláló saját visszaemlékezése szerint gyakorlatilag szó nélkül felrángatta magához Tayntont, hogy elvégezzen vele egy kísérletet. A fiatal férfi első reakciója az volt, hogy innen azonnal el kell tűnnie. A laborban vezetékek lógtak a plafonról, hangos motorok zúgtak, a lámpák pedig olyan forrók voltak, hogy percek alatt kibírhatatlanul meleg lett a szék körül, ahova le kellett volna ülnie.
Taynton mégis úgy döntött, hogy leül, és a hatalmas hővel dacolva engedte, hogy Baird a túloldalon finomhangolja a rendszert. Alig fél perc után azonban már úgy érezte, megsül, felállt volna, de mire menekülni próbált, Baird megjelent, és a kezébe nyomott fél koronát – a világ első tévés gázsiját.
Taynton ezután még egyszer visszaült, grimaszolt, mozgatta a fejét, kinyújtotta a nyelvét, majd egyre kétségbeesettebben kiabálta át a falon, hogy nem bírja tovább. Végül felugrott, de pont ekkor rohant be Baird ünnepelve.
„Láttalak, William! Megvan! Ez az első igazi televíziós kép!”
– mondta a feltaláló, aki nem számított rá, hogy a fiú a saját szemével is látni akarja az eredményt – így helyet cseréltek, és ezúttal ő szenvedett a forró lámpák kereszttüzében. Taynton egy apró alagútba nézve pillantotta meg a vibráló képet, amelyen Baird arcának árnyékát és halványan mozgó vonalait látta.
Baird ekkor már biztos volt benne, hogy a találmánya egy nap szinte minden háztartásba el fog jutni. Néhány hónappal később, 1926 januárjában meg is tartotta a világ első nyilvános televíziós bemutatóját, amelyet később olyan cégek technológiái követtek, amelyek jóval több pénzből és erőforrásból dolgozhattak, mint ő. De a kaput ő rúgta be: nélküle nem lett volna mire építeni.
1951-ben, öt évvel Baird halála után emléktáblát avattak a Frith Streeten, a helyszínen, ahol az első tévés mozgókép megszületett. William Taynton is ott állt a tömegben.
(Források: BBC, Britannica, Scottish Engineering Hall of Fame)
