Időről időre felbukkan egy mém az internet változatos szegleteiben egy sziget térképével, rajta négy várossal (London, Paris, Poland, Banana), és a megjegyzéssel, hogy Kiribati népe eléggé elengedte ezt a városelnevezés dolgot. Legutóbb akkor lett virális, amikor a csendes-óceáni szigetország kormányának hivatalos X-fiókja osztotta tovább, azzal a válasszal a rajta röhögőknek, hogy „jó, akkor ti nem vagytok meghívva”:
Ha valakiben buzog egy kis tényellenőr vér, és vette a fáradságot lecsekkolni a Google Térképen, hogy tényleg ilyen fura városnevek vannak-e Kiribatin, meglepve tapasztalhatta, hogy igen. Két apróság nem stimmel csak: van egy ötödik település is a szigeten, a sorból kilógó, autentikus polinéz hangzású Tabwakea, de ez valójában nem Kiribati, hanem az azt alkotó, 33 szigetből álló szigetcsoport legnagyobb tagja, Kiritimati szigete:
De miért nevezi el európai nagyvárosokról, Lengyelországról és a banánról a városait egy trópusi atoll népe?
Kiritimati szigete a Csendes-óceán kellős közepén helyezkedik el, az Egyenlítő közelében, Hawaiitól délre, nagyjából félúton Ausztrália és Kalifornia között. A területe kicsit több mint 300 négyzetkilométer, ez Budapestnek nagyjából a kétharmada. Rendes korallszigethez méltóan a legmagasabb pontján alig 13 méter magasra emelkedik ki az óceánból. Már az ősidők óta éltek itt különféle polinéz törzsek, az európai felfedezők a 16. században jártak errefelé először. A Kiritimati név egyébként az angol Christmas, azaz karácsony szó elég súlyos helyi akcentussal kiejtett verziója, ez onnan származik, hogy a híres felfedező, James Cook 1777-ben éppen karácsony napján hajózott errefelé.
Sokáig nem igazán látott a szigetben egy nagyhatalom sem gyarmatosítási potenciált, ezért hagyták a helyieket nyugiban élni, bár papíron a szigetcsoport tartozott az amerikaiakhoz és a britekhez is. Utóbbiak 1902-ben 99 évre bérbe adták a Levers Pacific Plantations nevű cégnek, ami azt tervezte, hogy kókuszpálma-ültetvényekkel szórja tele Polinézia trópusi szigeteit, de a projekt hamar elhalt, mert egy súlyos aszály kipusztította az ültetvények nagy részét. A cég ezért megszabadult a szigettől, ami így jutott egy francia misszionárius pap, bizonyos Emmanuel Rougier birtokába 1917-ben.
Rougier élettörténete önmagában kész Rejtő-regény. Mindössze 24 éves volt, amikor 1888-ban Franciaországból a csendes-óceániai Fidzsi szigetére került hittérítőként. Fidzsi akkoriban még nem számított trópusi turistaparadicsomnak, sőt a tengerészek körében elterjedt neve Kannibál-sziget volt, annak ellenére, hogy az utolsó ilyen esetet 1867-ben jegyezték fel. Igaz, akkor pont egy hittérítőt és hat frissen megkeresztelt tanítványát ették meg a helyiek, ezzel jelezve finoman, de határozottan, hogy nem kérnek a kereszténységből. Rougier a baljós előjelek ellenére sikeres misszionáriuskarriert futott be, templomokat épített, aztán kissé homályos körülmények között eléggé meggazdagodott, amikor kegyelmet járt ki egy gazdag családból származó, Polinéziába száműzött francia rabnak, aki hálából az egyháznak ajánlotta fel a vagyonát. Rougier ezt úgy értelmezte, hogy valójában őt illeti meg a pénz, és zsebre is tette azt. Ezen annyira összevesztek a helyi püspökkel, hogy végül kirúgták az egyházból, és azzal a lendülettel neki is állt a frissen szerzett vagyonát az ingatlanbizniszben forgatni. Ez praktikusan azt jelentette, hogy egész szigeteket vásárolt fel Fidzsi környékén.
Így jutunk el 1917-be, amikor Rougier jutányos áron átvette Kiritimati szigetét a brit ültetvényes cégtől. Tőle származik a sziget településeinek máig élő fura neve. Párizst személyes nosztalgiából nevezte el így, hogy a francia anyaföldre emlékeztesse (itt is élt a szigeten pár évig), London a britek iránti tiszteletből kapta a nevét (tőlük vette a szigetet ugye), Poland neve az ültetvények öntözési rendszerét megtervező lengyel mérnök, Stanisław Pełczyński előtt tiszteleg, Banana nevének eredete viszont a homályba vész. Az biztos, hogy ez nem Rougier-től származik, mert csak az 1960-as évektől kezdték így nevezni a települést, valószínűleg az itt állomásozó amerikai katonák keresztelték el.
A kakukktojás Tabwakea (ami máig a sziget legnépesebb települése) neve, ez teknőst jelent az őslakosok nyelvén, és még a 18. században, James Cook expedíciója nyomán nevezték el így.
(Források: New Zealand Herald, Knowyourmeme, Christian Beslu: Christmas Island and Father Rougier)
