A világháború végén a nácik végső elkeseredésükben kifejlesztették a puskát, ami kanyarban tudott lőni
A második világháború végén a náci Németország egyre extrémebb fegyverfejlesztésekbe kezdett abban a reményben, hogy valamilyen technikai csodával még megfordíthatja a háború menetét. Ezek közé a különös, inkább kétségbeesett ötletek közé tartozik a Krummlauf is, ami szó szerint görbe csövet jelent, és amivel a katonák fedezékből, sarkok mögül is tüzelhettek az ellenségre. Már amikor a technika éppen működött.
A Krummlauf lényegében egy hajlított csőfeltét volt, amit elsősorban a Sturmgewehr 44-es gépkarabélyra (StG 44) lehetett felszerelni, de más fegyverekhez is kísérleteztek hasonló megoldásokkal. Az eszközhöz periszkópszerű irányzék tartozott, ami lehetővé tette, hogy a katona úgy célozzon, hogy közben ne kelljen kidugnia a fejét a fedezékből.
A fejlesztés már 1943-ban elkezdődött, az első elképzelések szerint egy nagyobb átmérőjű, ívelt csőszakasz egyfajta vályúként működve terelte volna el a lövedéket, mert attól tartottak, hogy egy sima hajlított csőben a golyó egyszerűen szétzúzná magát és csövet is. A tesztek azonban meglepő eredményt hoztak: a normál csőátmérő működőképesebbnek bizonyult, még ha jelentős problémákkal küszködött is.
A Krummlauf több változatban készült. Létezett egy „I” jelű, gyalogsági használatra szánt verzió, valamint egy „P” jelű változat, amelyet páncélozott járművekhez terveztek. Ennek a célja az volt, hogy a harckocsik és páncélvadászok közvetlen közelében lévő holttereket lefedje, és megvédje a járművet a közel lopakodó, robbanóanyaggal támadó gyalogságiaktól. A csövek különböző hajlítási szögekkel készültek: 30, 45, 60 és 90 fokos változatok is léteztek, sőt kísérleteztek az MG 42 géppuskához illeszthető verzióval is. Tömegesen azonban végül csak a 30 fokos, gyalogsági StG 44-es változat készült.
A járműves megoldás különösen beszédes példája volt a német hadvezetés gondolkodásának. A Krummlaufot egy tetőnyíláson keresztül lehetett kivezetni, a fegyvert pedig függőleges helyzetben rögzítették, hogy minél kevesebb helyet foglaljon. Ilyen megoldás került például több Panzer IV/70 (A) páncélvadászra is, ezzel a személyzet gyakorlatilag egy rögtönzött közelvédelmi géppuskát kapott.
A koncepció papíron működőképesnek tűnt, a valóság azonban jóval kiábrándítóbb volt. A legnagyobb gondot a fizika törvényei jelentették. A hajlított csövek élettartama rendkívül rövid volt: a 30 fokos változat nagyjából 300 lövést bírt ki, a 45 fokos pedig alig 160-at. A lövedékek óriási terhelésnek voltak kitéve, gyakran eltörtek, és nem egy darabban, hanem szilánkokra hullva hagyták el a csövet.
Ez egyfajta nem tervezett sörétes hatást okozott, ami kis távolságon még működött is, de teljesen kiszámíthatatlanná tette a fegyvert. A mérnökök megpróbálták orvosolni a problémát: szellőzőnyílásokat fúrtak a csőbe, hogy csökkentsék a gáznyomást és a visszarúgást, illetve lassítsák a lövedéket a kanyarban. Egy háromszög alakú védőlemezt is felszereltek, hogy a kiáramló gázok ne homályosítsák el a tükröt és az optikát.
Ezek a megoldások azonban csak részben segítettek, a Krummlauf élettartama és megbízhatósága lényegében nem javult, a harctéri gyakorlatban tulajdonképpen használhatatlan volt. Papíron a 30 fokos változat nem volt teljesen reménytelen, megfelelő körülmények között 100 méteren nagyjából 35×35 centiméteres szórást lehetett elérni vele. A gyakorlatban azonban az eszköz inkább technikai érdekesség maradt, mint valódi hadászati áttörés.
A Krummlauf hatása mégsem tűnt el teljesen. A háború után a Szovjetunió is kísérletezett hasonló megoldással, egy a PPSh–41 géppisztolyhoz kifejlesztett moduláris elemmel, de végül ebből sem vált rendszeresített fegyver. Ezek a koncepciók leginkább gondolatébresztőnek voltak jók a fejlesztőknek, így születtek meg később a modern periszkópos fegyverrendszerek, vagy a CornerShot rendszer.
A CornerShot egy különleges fegyverkiegészítő, amelyet Amos Golan alezredes fejlesztett ki az izraeli hadseregben, amerikai befektetők együttműködésével a kétezres évek elején. Az eszközt kifejezetten terrorellenes műveletekhez, túszhelyzetekhez és más, fokozottan veszélyes bevetésekhez tervezték, különleges alakulatok számára.
A CornerShot lényege, hogy lehetővé teszi a célpont megfigyelését és megtámadását anélkül, hogy a kezelőnek ki kellene tennie magát az ellenséges tűznek. A rendszer része egy speciális, körülbelül 60 fokban elfordítható csuklópánt, aminek segítségével a fegyver bekanyarítható falak vagy sarkok mögé.
A standard változatnál egy pisztoly kerül a fegyver elülső részébe, míg a kezelőszervek, a kijelző és az elsütőszerkezet a hátsó részben kaptak helyet. A cső mellé nagy felbontású digitális kamera és taktikai lámpa csatlakozik, így nappali és éjszakai körülmények között is használhatók ezek az eszközök. A rendszer többféle pisztollyal kompatibilis, például Beretta, Glock, SIG Sauer vagy CZ modellekkel, különböző kaliberekben.
A CornerShot nemcsak fegyver, hanem megfigyelőeszköz is: a beépített kamera képe élőben továbbítható, rögzíthető, sőt a rendszer távolról is telepíthető és működtethető. Emellett számos kiegészítő csatlakoztatható hozzá, például látható és infravörös lézerek, hangtompítók, gumilövedékekhez alkalmas megoldások vagy különféle audiovizuális egységek. A fejlesztések során megjelent az Assault Pistol Rifle (APR) változat is, ami már 5,56 milliméteres lőszert használó, egyedi pisztollyal működik, valamint terveztek gránátvetővel és más katonai fegyverekkel kompatibilis verziókat is.
Források: Popular Mechanics / Gun Wiki
