Tiltott viszony, kompromittáló levelek és egy lelőtt kutya is közrejátszott a szépreményű brit politikus bukásában

Az „évszázad tárgyalásaként” cikkezett a korabeli brit sajtó arról a bíróságig eljutott ügyről, amiben Jeremy Thorpe, a Liberális Párt vezetője és a politikai elit oszlopos tagja játszotta a főszerepet, és amibe végül bele is bukott. Thorpe volt az első brit politikus, akit összeesküvés és gyilkosságra való felbujtás miatt állítottak bíróság elé. Odáig pedig egy kompromittáló viszony, egy évtizedes elhallgatás és egy kútba esett bérgyilkosság vádja vezetett.

Ígéretes karrier és a ketyegő bomba

Jeremy Thorpe-nak megvolt mindene, ami jól jöhet egy politikai karrierhez: az elit keltetőjeként ismert Eton College-ban, majd Oxfordban tanult, de bőven jutott neki karizmából, tehetségből és ambíciókból is. Tinédzserként barátainak azt mondta, két nagy célja van az életben: hogy miniszterelnök legyen, és feleségül vegye a nála egy évvel fiatalabb Margit hercegnőt, II. Erzsébet húgát. Spoiler: végül egyik sem jött össze, de előbbihez azért közelebb járt, 1959-ben, 30 évesen már a Liberális Párt parlamenti képviselője lett.

Felívelő politikai pályája mellett azonban volt az életének egy másik része, amit titokban kellett tartania: hogy időről időre viszonya volt férfiakkal. A homoszexualitást 1967 előtt szigorúan büntetették az Egyesült Királyságban, ezért a társadalmi megbélyegzés mellett nagy zsarolási potenciált is rejtett, ha egy magas rangú férfiról kiderült, hogy férfi szeretője van. Thorpe-nak ennek ellenére a hatvanas években több rövidebb viszonya is volt. Ezt egyébként a brit titkosszolgálat, az MI5 is tudta. És ha már Margit hercegnő: ha vőlegényként nem is, a vőlegény Antony Armstrong-Jones lehetséges tanújaként felmerült Thorpe neve is – egy háttérellenőrzésen azonban állítólag kiderült, hogy lehetnek „homoszexuális hajlamai”, ezért végül elvetették.

Ekkoriban ismerkedett meg az ügy másik főszereplőjével, az akkor még Norman Josiffe néven futott, később Norman Scottként elhíresült férfival is, akivel aztán évekig rendszeresen találkozgattak. A kapcsolatuk nem volt mentes a komplikációktól: a díjlovaglóedzőként és modellként dolgozó Scott állandóan pénzszűkében volt, és pszichiátriai problémákkal is küszködött. Thorpe viszont sokszor közbenjárt az érdekében: amikor Scottot bolti lopás vádjával letartóztatták, a politikus befolyásának köszönhetően szabadult. Bemutatta jómódú barátainak, és londoni luxusáruházakból öltöztette, alkalmi állásokat szerzett neki – Scott későbbi állításait azonban, miszerint szexuális kapcsolat is lett volna köztük, határozottan tagadta.

Végül mégis Norman Scott volt az, aki véget vetett az állítása szerint többéves viszonynak. Egy barátjának azt mondta, nem tudja, hogy miért, de nem tud megbirkózni vele, majd azt is elmondta neki, meg akarja ölni Thorpe-ot, aztán magával is végezni akar. Aggódó barátja a rendőrséghez fordult: ott Scott el is mondta, hogy tiltott viszonyt folytatott a politikussal, a hatóságok azonban nem hittek neki – még úgy sem, hogy Scott leveleket is bemutatott bizonyítékként.

Amikor Scott már a politikus anyjának is írt a kapcsolatukról, már nemcsak kényelmetlenséget, hanem egyértelmű fenyegetést jelentett Thorpe-ra, aki végül párttársához, Peter Bessellhez fordult segítségért. Ő beleegyezett, hogy találkozik Scott-tal, és megpróbálja „megoldani a problémát”. Thorpe ekkoriban egy újabb mérföldkőhöz érkezett a karrierjében: mindössze nyolc év parlamenti tagság után, 1967-ben pártelnök lett, így életbe vágó volt neki, hogy elhallgattassák az őt potenciálisan kompromittáló exét. Bessell rendszeresen kisebb összegeket és munkát is felajánlott Scottnak a hallgatásáért cserébe, a férfi azonban nem volt elégedett, és még a viszony lezárása után tíz évvel is házalt a történetével.

A tét viszont egyre nagyobb lett: az 1974-es választás Thorpe politikai karrierjének csúcspontja volt, pártja ugyanis elegendő mandátumot szerzett ahhoz, hogy egy megegyezés esetén koalíciós kormányt alakítsanak a választást megnyerő Munkáspárttal.

„Nem lenne rosszabb, mint lelőni egy beteg kutyát”

Az egyébként boldog házasságban élő Thorpe már 1969-ben eljutott arra a pontra, hogy végleg ki kell iktatni a veszély forrását, vagyis Scottot. „Meg kell szabadulnunk tőle. Nem lenne rosszabb, mint lelőni egy beteg kutyát” – mondta állítólag Bessellnek a parlamenti irodájában. Képviselőtársa később azt mondta, először azt hitte, hogy Thorpe viccel. Thorpe aztán párszor még megpendítette az ötletet, de miután kiderült, hogy Scott váratlanul megházasodik, egy időre parkolópályára került a terv.

A házasság azonban egy éven belül gajra ment, amiért Scott a politikust hibáztatta, ezért újra fenyegetni kezdte. A sztori aztán Thorpe egy másik párttársához is eljutott, aki már nem tartotta magában, és a párton belül vizsgálat is indult az ügyben. Scott meghallgatása után azonban nem találták bizonyítottnak a vádakat, mondván: a férfi piti zsaroló, aki ráadásul pszichiátriai gondokkal is küszködik, nem beszámítható.

A terv aztán 1975-ben valósult meg, úgy-ahogy. A felbérelt Andrew Newtonnak először is az volt a dolga, hogy a volt szerető bizalmába férkőzzön. Magánnyomozónak adta ki magát, akit állítása szerint azért béreltek fel, hogy megvédje őt valakitől, aki meg akarja ölni. Mint később kiderült, ez a valaki éppen ő volt, de erről az idegenekben könnyen megbízó Scott mit sem sejtett. Nem fogott gyanút akkor sem, amikor Newton egy esti, vidéki kocsikázásra vitte – akkor viszont már valószínűleg igen, amikor lehúzódtak a kocsival, és kiszállva Newton előkapott egy pisztolyt.

Először Scott kutyáját lőtte le, a férfi pedig egyáltalán nem értette, mi történik: „Megpróbáltam újraéleszteni a kutyát. Lehajoltam, és [Newton] azt mondta: »most te jössz«”. Így emlékezett vissza 1977-ben Scott, aki szerint Newton ezután ráfogta a fegyvert, az azonban többszöri próbálkozásra sem sült el, így úszta meg. Newton pánikba esett és elhajtott, otthagyva Scottot lelőtt kutyájával az út szélén.

Newton két évre börtönbe került, egy másik, csalási ügy miatt azonban pár hónappal később, 1976. február végén Scottnak is bíróság elé kellett állnia – és itt jött el az a pont, amikor a pletykából hír lett.

„Az emberek folyamatosan üldöznek engem a Jeremy Thorpe-pal való szexuális kapcsolatom miatt”

– fakadt ki a nyilvános tárgyaláson Norman Scott, innentől pedig bármelyik újság szabadon írhatott a viszonyról. Thorpe azonnal és kitartóan tagadta a vádakat, a helyzetén viszont sokat rontott, amikor pár hónappal később párttársa és bizalmasa, Peter Bessell is megtört és kitálalt. Ezt később azzal magyarázta, hogy ekkor már nem sima titkolózásról volt szó, hanem jóval súlyosabb ügyről: gyilkossági kísérletről. Aztán Thorpe egyik kompromittáló levele is megjelent a sajtóban, a politikus pedig már egyre kevésbé tudta irányítani az eseményeket, és végül 1976 májusában lemondott pártelnöki posztjáról.

„Az évszázad tárgyalása”

Az ügynek ezzel nem lett vége, sőt: másfél évvel később, 1977 októberében újabb fordulatot vett. Ekkoriban szabadult a börtönből a Scott kutyáját lelövő Andrew Newton, akinek szintén volt mondanivalója. „Felbéreltek, hogy megöljem Scottot” – nyilatkozta a London Evening Newsnak. Azt állította, hogy ötezer fontot kapott a gyilkosságért, a „sötét összeesküvésben” pedig egy magas rangú liberális figura is részt vett.

A rendőrség kilenc hónapig tartó nyomozása után Thorpe-ot és három társát összeesküvéssel és gyilkosságra való felbujtással vádolták meg. A politikus kérésére az ügyben kitűzött tárgyalást végül pár nappal elhalasztották, hogy részt vehessen az 1979. májusi választáson, ahol végül csúfos vereséget szenvedett, és parlamenti mandátumától is elbúcsúzhatott.

A több évtizedes eltussolás után Thorpe azonban ezt az ügyet is megúszta, ami nagyban köszönhető volt a bíró elfogultságának. Neki ugyanis meggyőződése volt, hogy a vád tanúit – Bessellt, Newtont és Scottot – mind a sajtó fizette le, hogy Thorpe ellen tanúskodjanak, aki szerinte velük ellentétben „nemzeti hős”. Ezért arra utasította az esküdteket, hogy ha egy parányi kétségük is van, ne ítéljék bűnösnek Thorpe-ot. Az esküdtszék pedig így is tett.

„Mindig is állítottam, hogy ártatlan vagyok a velem szemben felhozott vádakban, és a bíróság ítéletét, miután hosszan és alaposan kivizsgálták az ügyet, teljesen igazságosnak és teljes mértékben igazoló jellegűnek tartom” – nyilatkozta az ítélet után Jeremy Thorpe, oldalán feleségével.

Ezután visszavonult a közélettől, az ártatlanságát azonban mindvégig fenntartotta. Egy 2008-as interjúban arról beszélt, ha az ügy akkoriban történt volna, már megengedőbb lett volna a társadalom. „Akkoriban nagyon zavarta őket az ügy. Sértette az értékrendjüket.” Jeremy Thorpe 2014-ben, 85 éves korában halt meg.

A tárgyalás után Norman Scott is visszavonult a nyilvánosságtól. 2022-ben, 82 évesen jelentette meg önéletrajzát An Accidental Icon címmel. A Thorpe-ügy ihlette egyébként az Egy nagyon angolos botrány (A Very English Scandal) című minisorozatot is, amiben Hugh Grant játszotta a politikust, Ben Whishaw pedig Scottot.

(Források: BBC, Guardian 1, 2, Wikipedia)