„Sorsdöntő esemény előtt áll az ország. Elmondható, hogy mindannyiunk jövőjéről van szó.”
Az Országgyűlés akkori elnöke, az MSZP-s Szili Katalin így vezette fel a parlamentben a Magyarország európai uniós csatlakozásáról döntő népszavazás előtti ülést 2003-ban. (Szili húsz évvel később belépett a KDNP-be, jelenleg Orbán Viktor főtanácsadója.)
„A népszavazás napján eljön az igazság órája. Az alkotmány mindenkit szólít. Dönteni kell. Mindenkinek külön-külön, lelkiismerete szerint. A maga és a haza javára” – ezek már az akkori köztársasági elnök, Mádl Ferenc szavai voltak.
Nemcsak vezető politikusok, hanem természetesen pártok is próbálták ösztönözni a lakosságot a szavazásra, azon belül is az igenre szavazásra. A Medgyessy Péter vezette kormányzat létrehozott egy tájékoztató vonalat, mert olyan blődségek is előkerültek a kampányban, hogy az EU bürokráciája tiltani fogja a disznóvágást, a mákos tészta sem EU-konform, és az sem mindegy, hogyan kunkorodik az uborka, mert a görbület is szabályozott.
A parlamentből 2002-ben kiszorult MIÉP és az oda soha be sem jutott Munkáspárt nyíltan az EU ellen kampányoltak, a Szabad Magyarországért Mozgalom pedig még tiltott önkényuralmi jelképeket is felhasznált, hogy bemutassa: az EU rossz.
Kampányszlogen volt akkoriban, óriásplakátok hirdették szerte az országban, hogy a csatlakozással akár cukrászdát is lehet nyitni Bécsben. (Apró szépséghiba, hogy ehhez a csatlakozás nem kellett, mert már volt egy keretegyezmény, a szükséges tőke sokkal fontosabb volt.) Voltak neves sportolók, előadók, akik nyilvánosan az EU-tagság mellett foglaltak állást, az utazási és munkavállalási szabadságot kiemelve.
Az ügydöntő népszavazás 2003. április 12. szombatra esett, 15 éven belül ez volt a negyedik, és bár a közvélemény-kutatások 60-70 százalék körüli részvételt jeleztek előre, nem mentek el ennyien: a 8,042 millió szavazásra jogosultból 45,62 százalék járult az urnákhoz. Az alacsony részvétel miatt a kormány az ellenzéket hibáztatta, az ellenzék pedig a kormányt. Budapesten és a nyugati megyékben volt a legnagyobb a szavazási hajlandóság, a legkisebb részvétel Szabolcsban volt, viszont ott győztek legnagyobb arányban az igenek.
Az EU-tagságról szintén 2003-ban szavazó Máltán több mint 90 százalék fejezte ki az akaratát, de Szlovéniában is 80 százalék nyilvánított véleményt. Az addigi EU-népszavazások közül az EU-ba vágyó országokban Magyarországon volt a legkisebb a részvétel, de legalább abba lehetett kapaszkodni a szavazás értékelésekor, hogy míg Máltán az igenek aránya nem érte el az 54 százalékot, nálunk majdnem 84 százalékos volt az EU melletti álláspont. Rögzítsük is pontosan az adatokat:
- igen: 3 056 027;
- nem: 592 690;
- érvénytelen szavazat: 17 998.
Összegzésként megállapíthatták, hogy a népszavazás az alacsony részvétel ellenére érvényes és eredményes lett, mert az akkori alkotmány értelmében ehhez arra volt szükség, hogy az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede azonos választ adjon a megfogalmazott kérdésre.
Medgyessy Péter úgy értékelt kevéssel a szavazás után, hogy a „nagy európai vitában, a diskurzusban már a szuverén Magyarországnak is hallatnia kell a hangját”, bár lehet, hogy ez sokakat még zavarba ejt. Ezután köszönetet mondott azoknak a kormányfőknek, akik 1990 után segítették az országot a célja elérésben. Egyikük, Boross Péter a Népszabadságnak nyilatkozott, szerinte a józan politikai erők igent mondtak a csatlakozásra. „Ugyanakkor voltak olyan megnyilvánulások – Brüsszel és Moszkva együtt említése –, melyek esetleg elbizonytalaníthatták a választópolgárokat.”
Medgyessynél és Borossnál is sokkal keményebb hangot ütött meg Horn Gyula, aki szerint felháborítóak voltak egyes Fidesz-vezetők megnyilatkozásai. „Köztudott, hogy miközben igenlésükről biztosították a népet, hangulatot keltettek az EU ellen” – mondta róluk. Kovács László akkori MSZP-elnök meg is nevezte Orbán Viktort, szerinte ő volt az, aki korábban többször beszélt az Unión kívüli élet lehetőségeiről, noha az igent tartotta helyes döntésnek. „Álnaiv, aggódó kérdéseket” tett fel, tulajdonképpen a csatlakozás vélt hátrányait sorolva. „Az ilyesfajta érvelés nem ösztönözte a választókat, hogy igennel szavazzanak” – állapította meg Kovács, aki akkor másodszor volt külügyminiszter.
Huszonhárom évvel később, 2026 márciusában Orbán egy tétova igennel felelt Bayer Zsolt kérdésére, hogy érdemes-e még Magyarországnak az Unióban maradnia, aminek hivatalosan 2004. május 1. óta a tagja. A népszavazás után négy nappal a csatlakozási szerződést Medgyessy Péter írta alá Athénban.
