Néhány évvel ezelőttig a matcha még csak egy ősi japán teaszertartás alapanyaga volt, aztán az utóbbi években világszerte berobbant a népszerűsége, ezzel párhuzamosan pedig számos jótékony hatást is tulajdonítottak neki. De hogyan készül eredetileg, és mennyi igaz a csodaszer jellegéből?
A matcha melós alapanyag. Termesztésének, feldolgozásának és fogyasztásának is különleges feltételei vannak. Olyan porított zöld teáról van szó, amely szüretelése előtt árnyékban nevelkedik, a lassú fotoszintézis hatására lesz ennyire élénk a színe. Ezután gőzölik, gránitkövekkel őrlik, és csak kifejezetten erre a célra szolgáló bambuszecsettel, megfelelő hőmérsékletű és mennyiségű forró vízzel lassan elkeverve lehet belőle autentikus módon italt készíteni.
Miután a közösségi médián keresztül óriási divat lett a fogyasztása, akkora igény alakult ki rá, amekkorát az eredeti alapanyagok képtelenek lennének lefedni, így persze hamar rengetegféle pótlék és hamisítvány, koncentrátum került a piacra. Annyira népszerűvé vált, hogy minden elképzelhető italba és ételbe belekeverték, turmixok, tejes italok, sütemények, készültek a zöldtea-porból, felháborodást keltve a több száz éves szertartás híveiben. Szerintük ezek a most divatos zöld édességek és italok úgy szentségtelenítik meg a matchát, mint egy nemes bort a vörösboros kóla.
Pár éve én is kipróbáltam pár olyan receptet, amiknél a matchaláz értelmesnek tűnt, készítettem matcha-tonikot és matchás tiramisut is. Bár sokan úgy vélik, hogy a világméretű mánia oka egyszerűen az, hogy a matcha szép, élénkzöld színű, jól mutat a TikTok- és az Instagram-falakon, és mindent, ami világos vagy fehér, befest, valójában az íze is különleges, fanyar és édeskés egyszerre, jól lehet vele kísérletezni a gasztronómiában.
Az élvezeti és esztétikai előnyökön túl sokan állítják, hogy a matcha egészségesebb és kellemesebben élénkít, mint a kávé. Úgy érzékelik, a hatása lassabb, mint a kávéé, de egyenletesebben és tovább frissít, miközben nem okoz szorongást vagy hirtelen szívdobogást, és nyugodt, egyenletes készenléti állapot érhető el vele.
A New York Times cikke szerint a matchában valamivel több a koffein mennyisége valamivel magasabb, mint a kávéban, de több, mint amennyi átlagosan a zöld teákban van. Nincs rá bizonyíték, hogy a matchás italokból elfogyasztott koffein fokozatosabban szívódna fel, mint bármilyen más koffeint tartalmazó italból. Valószínűbb, hogy egyénileg változó, melyikünknek mennyi koffein ideális egyszerre, és sokaknak épp az esik jól, amennyi a matchában található. (A koffein mindenkire másképp hat, ez kiderült egy korábbi emberkísérletből is, amelyet kollégám a Telex szerkesztőségének tagjain hajtott végre. )
Reklámozzák a matchát azzal is, hogy olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek oldják a stresszt és segítik a koncentrációt. Ilyen például az L-teanin nevű aminosav, amely egyes kutatások szerint valóban nyugtató hatású lehet, koffeinnel keveredve pedig fokozhatja a figyelmet is. A másik, jótékonynak vélt összetevő a katekin, amit ugyancsak stresszoldónak vélnek. Ezeket az összetevőket egyelőre csak külön, önmagukban vizsgálták, nem a matcha teákban, és még nem eleget ahhoz, hogy a hatásaikról biztosat lehessen állítani. A smaragdzöld ital „varázserejét” általánosságban is vizsgálták ugyan, de nem elég széleskörűen ahhoz, hogy ítéletet lehessen hozni róla. Ezek a vizsgálatok általában nem bizonyították, hogy különösebben nyugtató vagy a figyelmet fokozó hatásai lennének.
Az eredeti japán teaceremóniák, főleg a lassú, meditatív szertartás miatt, valóban nyugtató hatásúak lehetnek, de nem a tea összetevői, hanem a tevékenység miatt.
A helyzetet bonyolítja, hogy ha olyan terméket vásárolunk, ami szép zöld, és matchásnak mondja magát, még egyáltalán nem biztos, hogy a nemes zöldtea-por eredetije található meg benne. Sok esetben kerülhet bele viszont rengeteg egyéb adalékanyag, túlzott mennyiségű cukor és zsír, akkor meg hiába is van a matchának csodahatása, alig tud érvényesülni.
