Az elmúlt években az amerikai celebvilág teljesen ráfordult az italbizniszre. Magyarországon is többen felugrottak a trendre, Zsozéatya streamer is saját energiaitalt dobott piacra, de Pacher Balázs és Balogh Levente is elkezdett energiaitalokat árulni. Ma már nagyon sok influenszer, színész vagy sportoló próbál a saját követőbázisából tőkét kovácsolni ilyen termékekkel. A logika egyszerű: italokat könnyű eladni, viszonylag olcsó piacra dobni őket, és a rajongók hajlandók kipróbálni bármit, amin egy ismert arc szerepel.
Influenszerek és médiaszemélyiségek tekintetében az Egyesült Államok a magyarhoz képest összehasonlíthatatlanul nagy piac. Ott nemcsak Logan Paul, Kim Kardashian, Blake Lively vagy Danny DeVito árul különböző italokat, hanem B, C meg D listás celebek is. Az egész mára külön iparággá vált, és most úgy tűnik, az amerikai energiaital-piacra belép minden idők egyik, ha nem legismertebb celebje: Jézus Krisztus is.
A Guardian cikke szerint az Egyesült Államokban az utóbbi időben egyre több keresztény tematikájú energiaital jelent meg, amik vallási szimbólumokkal, bibliai utalásokkal és Jézus-ábrázolásokkal próbálnak kitűnni a túltelített piacon. A márkák nem egyszerűen vallásos dizájnt használnak, hanem kifejezetten azt állítják magukról, hogy evangelizációs küldetést teljesítenek.
Az egyik legismertebb ilyen márka a Yahweh. A dobozokon Jézus arca szerepel, a marketinganyagokban pedig a cég alapítója arról beszél, hogy Isten bízta meg őket, hogy energiaitalon keresztül hirdessék az evangéliumot. Nem kell hithű kereszténynek lenni, hogy lássa az ember: ez a vállalkozás így, ebben a formában nem feltétlenül egyeztethető össze a kereszténység értékrendjével. A cég ennek ellenére rendszeresen tagadja a vádat, hogy valójában egyszerű profitszerzésről van szó. A tesztek szerint a Yahweh-vel nem is az a baj, hogy már a létezése is ízléstelen, hanem az, hogy nincs jó íze. A Guardian szerzője végigkóstolt több keresztény energiaitalt is, és a Yahweh Berry Blessed nevűnek az ízéről például azt írta, hogy nehéz, gyógyszeres utóíze van.
Ezeknek a vállalkozásoknak az egyik közös jellemzőjük, hogy a bevételeikből nem támogatnak számottevően keresztény vagy bármilyen jóléti szervezeteket. A keresztény energiaitalok piaca mindezek ellenére köszöni, jól van, sőt szubkultúra épül köréjük. Az Agape nevű márka például már teljes hittérítő identitást épített maga köré, az egyik italuk neve Preachin’ Peach (magyarul kevésbé frappáns hangzású: Prédikáló Barack), aminek a doboza és a kartoncsomagolása a rengeteg szöveggel hittérítésre van kitalálva. A vásárló így gyakorlatilag nemcsak koffeines italt kap, hanem missziós eszközt is.
A tesztek szerint az Agape italai egyébként jobbak, mint a Yahweh termékei, a Preachin’ Peach pedig állítólag meglepően pontosan hozza a barackos nyalóka ízét, miközben kevésbé agresszív, mint a klasszikus amerikai cukros üdítők. Az Agape azonban nem olcsó. Egy húszdarabos csomag nagyjából harminc dollárba kerül, ami körülbelül 10 ezer forintnak megfelelő összeg.
Fontos szereplő még a 4gvn, amit úgy kell kiolvasni, hogy forgiven, vagyis megbocsátva. A név tökéletesen hozza azt a techstartupos nyelvet, amiben minden magánhangzót kihagynak, hogy modernebbnek tűnjön a brand. A 4gvn dobozain már nincs Jézus-ábrázolás, de a keresztény tematika ugyanúgy jelen van. Az egyik ízvariációjuk neve Gospel Gummy, ami ebben a kontextusban leginkább evangéliumi gumicukrot jelent.
A keresztényenergiaital-univerzum közben egyre furcsább szereplőkkel bővül. Létezik például Praise Energy nevű márka, aminek a kabalafigurája egy Zion nevű rajzolt oroszlán, ami „I love Jesus” feliratú pólóban pózol. Ennek a márkának van egy Heir Lion nevű konkurense is, ami szintén vallásos oroszlános brandinggel dolgozik, bár a Guardian szerint teljesen úgy néz ki, mintha ugyanannak a marketingötletnek egy másik változata lenne.
Európából nézve egészen bizarrnak tűnhet ez az egész, de az Egyesült Államokban a vallás régóta szorosan összefonódik a fogyasztói kultúrával. Léteznek keresztény ruhamárkák, bibliai influenszerek, vallásos streamingplatformok, keresztény társkeresők és komplett médiabirodalmak. A hit sok esetben nemcsak spirituális identitásként, hanem piaci kategóriaként is működik. A keresztény energiaitalok ezt a logikát még tovább tolják, a marketingjük alapján pedig sokszor inkább emlékeztetnek startupokra, mint vallási mozgalmakra: motivációs videók, életmódposztok, fitneszesztétika, közösségépítés és agresszív influenszerkampányok keverednek bibliai idézetekkel.
És hogy milyen ízeket szeretett volna maga Jézus? Természetesen nem tudjuk, de a történelmi és bibliai leírások alapján Jézus feltehetően a közel-keleti régió egyszerű, természetes ízeit kedvelte volna: a gránátalmát, a fügét, a mézet, az olívaolajat vagy a frissen sült halat, amelyek alapvető részei voltak a korabeli étrendnek. A Bibliában ugyanakkor az ízek sokszor szimbolikus jelentést is kapnak: Jézus tanításaiban a só például a jóságot és az emberek életét jobbá tevő erőt jelképezi, amikor követőit „a föld sójának” nevezi.
Akárhogy is, lehet, hogy sok keresztény örül annak, hogy keresztény energiaitallal emelheti meg a vérnyomását, de ezek a cégek néha úgy bánnak Krisztussal, mint egy szerzői jog által nem védett Mickey egérrel. Jézus Krisztus az emberiség történetének egyik legismertebb alakja, a kereszténység pedig a világ egyik legnagyobb vallása. A kérdés nem az, hogy ezek az italok jót tesznek-e a kereszténységnek, hanem inkább az, hogy a kereszténység mennyire jó üzlet az energiaital-piacon. A válasz egyelőre az, hogy meglehetősen jó.
