
A filmes világ leghíresebb díját, az Oscart idén 24 kategóriában osztották ki. Ezek között van jó pár olyan, ami mindenkit érdekel (tipikusan a legjobb film, rendezés, férfi és női főszereplő, forgatókönyv), és olyanok is, amiket igazán csak a szakma értékel. Akadnak olyan kategóriák, amiket már megszüntettek, például a legjobb rendezőasszisztens vagy a legjobb tánckoreográfia díja. És van egy olyan Oscar-díj is, amit még soha senki nem nyert meg, pedig már 26 éve létezik a kategóriája, ez a legjobb musical díja.
Ez nagyon furán hangzik, hiszen biztosan mindenki fel tud sorolni fejből legalább 3-4 olyan musicalt, ami 2000 óta jelent meg, és simán Oscart érne, sőt kapott is, csak épp más kategóriában. Chicago, Kaliforniai álom, Moulin Rouge, Emilia Pérez, Csillag születik, Wicked, sokáig lehetne még folytatni. Ennek ellenére az amerikai filmakadémia 2000 óta minden évben meghirdeti a legjobb eredeti musical kategóriáját, aztán szomorúan konstatálják, hogy megint nem tudják kinek odaadni.
A titok nyitja a szigorú műfaji követelményrendszer. Az Oscar szabálykönyve úgy definiálja a musicalt mint filmes műfajt, hogy abban legalább öt eredeti, azonos szerző által, direkt a filmhez írt dalnak kell elhangoznia, ezeknek a történet szerves részeként kell szerepelniük, és előre kell mozdítaniuk a cselekményt, tehát nemcsak a háttérben szólnak, hanem vizuális az előadásuk – vagyis a film sztorijának részeként éneklik-táncolják el őket a színészek. Ezt még csak-csak sikerül egy-egy filmnek teljesíteni, csakhogy van még egy kiegészítő szabály is, aminek értelmében egy Oscar-kategóriában csak akkor osztanak díjat, ha az adott évben legalább tíz szabályos jelölés érkezett rá. Ez pedig egyszerűen nem jön össze 2000 óta.
Az Oscar zenés díjainak története amúgy meglehetősen viharos. 1937-ben például a One Hundred Man and a Girl című film nyerte a legjobb zene Oscarját, annak ellenére, hogy a filmnek nem volt zeneszerzője, hanem egy csomó klasszikus zenemű hangzik el benne (a film amúgy egy szimfonikus zenekarról szól). Az 1940-es években kettéválasztották a díjat, és külön Oscart adtak a legjobb musical, illetve dráma/vígjáték zenéjének. A '60-as években újabb váltás jött, a forgatókönyvek mintájára külön díjjal a legjobb eredeti zenének és adaptációnak; aztán 1968-ban visszatértek az előző rendszerhez: egy Oscar a legjobb filmzenének (ami nem musical), és egy a legjobb musicalnek (ez lehetett eredeti vagy feldolgozás is). A ‘70-es években újra visszatért az eredeti-adaptáció feldolgozás a két díjhoz, a ’80-as évektől pedig jó ideig csak egy zenés Oscar volt, legjobb filmzene címen. 1995-ben jött az új kanyar, amikor külön díj járt a drámák és a vígjátékok (ide sorolták a musicaleket is) zenéjének. 2000 óta pedig van egy Oscarja a legjobb filmzenének, és egy a legjobb musicalnek, csak utóbbit nem osztják ki.