A hatvanas években kicsit mást jelentett dollármilliárdosnak lenni, mint ma, amikor ehhez elég egy trendi appot felfuttatni, aztán eladni a menő startupodat valamelyik globális tech gigacégnek. Hatvan évvel ezelőtt a milliárd dolláros vagyon sokkal ritkább volt (már csak az infláció miatt is), befolyásos bankárdinasztiák tagjai vagy az olajbiznisz legnagyobb játékosai tartoztak jellemzően ebbe a klubba. A leghíresebb tagja Howard Hughes volt, a „különc, excentrikus milliárdos” sztereotípia talán legelső képviselője. Hughes a repülőgépiparban szedte meg magát, de ipar- és ingatlanmágnás is volt, plusz állandó bulvárszuperhős.
Az, hogy Hughes különc, fura figura volt, elég erős eufemizmus, valójában minden bizonnyal súlyos kényszerbetegséggel (OCD) élte le az életét, plusz erős paranoia és germofóbia (baktériumoktól és fertőzésektől való beteges rettegés) gyötörte, amit ópiátfüggőség is tetézett. Arra, hogy mindez a szinte felfoghatatlan vagyonnal és befolyással mixelve milyen extrém szituációkat tudott előidézni, jó illusztráció az a pár év, amit a hatvanas évek végén Las Vegasban töltött, a világtól szinte hermetikusan elzárva.
Hughes 1966-ban költözött Vegasba. Rögtön úgy indított, hogy megvette a város akkori legmenőbb luxusszállodáját, a Desert Innt, aminek a legfelső szintjét lezáratta a saját rezidenciájaként. Évekig nem tette ki a lábát innen, és csak a legmegbízhatóbb alkalmazottai léphettek be az emeletre. Innen intézte az üzleti érdekeltségei ügyes-bajos dolgait, és közben annyira megtetszett neki a kaszinóbiznisz, hogy felvásárolt hat másik kaszinóhotel-komplexumot is, és pár éven belül ő vált egész Nevada állam legnagyobb munkaadójává. Annyira beindult Vegas felvásárlásával, hogy már monopóliumellenes vizsgálatok indultak ellene.
A milliárdos legendásan nagy filmrajongó volt, bevallottan azért szállt be hatalmas befektetésekkel hollywoodi stúdiókba, hogy olyan filmek készüljenek, amik neki személyesen tetszenek, sőt még producer és rendező is volt. A vegasi éveiben már teljesen elzárkózott a külvilágtól, nem járt társaságba, és az ideje egyre nagyobb részét a filmnézés tette ki.
Ekkor még a videokazetták kora előtt jártunk, amikor az igazán szupergazdagok engedhettek csak meg maguknak házi mozit valódi filmvászonnal és mozigéppel. Hughesnak is volt természetesen ilyenje a Desert Innben, a kor legbrutálisabb hangrendszerével megfejelve (ezt személyre szabottan turbózták fel neki, mivel korábbi repülőgép-balesetek miatt halláskárosodása is volt). Ez azonban nem volt elég az excentrikus milliárdosnak, így felvásárolt egy helyi tévéadót, a KLAS TV-t, hogy személyesen diktálhassa, milyen filmek kerüljenek adásba, amikor csak kedve tartja.
Hughes kedvenc filmje a Zebra kutatóbázis (Ice Station Zebra) című 1968-as kémthriller volt, egy, a kor technikai lehetőségeihez mérten állati látványos film, amit két Oscarra is jelöltek, de a mozikban amúgy megbukott:
A milliárdos annyira rápörgött a filmre, hogy a KLAS TV-nél utasításba adta, hogy minden éjszaka adják le többször is egymás után, hogy ő ezt nézhesse (inszomniás is volt), a fél város meg kénytelen legyen ezt nézni. A korabeli beszámolók szerint megesett, hogy telefonon beszólt a tévé stúdiójába, hogy tekerjenek vissza pár percet a filmben, hogy egy jelenetet újra megnézhessen, vagy állítsák le a filmet, míg kimegy a mosdóba. A legendák szerint egyszer 150-szer adatta le a filmet a tévével egymás után. Természetesen a reklámszüneteket ilyenkor kitiltotta az adásból, hogy ne zavarják a filmnézésben – gyakorlatilag egy saját Netflixet csinált a tévécsatornából. 1970-ben aztán váratlanul elköltözött a városból, és soha nem is tért vissza.
Hughes a vegasi ténykedése mellékhatásaként egyébként alapjaiban alakította át az egész várost. Az odaköltözése idejében Las Vegast gyakorlatilag a szervezett bűnözés uralta, ahogyan azt például A keresztapa II. vagy a Kaszinó című filmekben láthattuk. Hughes befektetései nyomán indult el az a folyamat, hogy a maffiát kiszorítsák a kaszinóbizniszből, és egy fokkal tisztább cégek vegyék át az üzemeltetését. Ma már az egész hírhedt vegasi főutca, a Strip a gigantikus kaszinókkal és luxushotelekkel pár multicég és befektetési alap tulajdonában van.
(Források: Las Vegas Review Journal, Mental Floss, Today I Found Out)
