„Ne szomszédolj, ne pletykálj és ne kérjél kölcsön” – idősek otthonában élők jó tanácsai

Az idősotthonba költözés körülményrendszere az elmúlt évtizedekben sokat változott. Régen általában a család erőltette az otthonba költözést az utolsó pillanatokban, amikor már nem volt más lehetőség. Ezt az érintett büntetésként élte meg, és úgy érezte, cserben hagyta a családja.

Ma viszont az idősek jelentős része már felismeri, ha családtagjai nem tudnak gondoskodni a szükségleteiről. Ezért sokan, már azt megelőzően, hogy képtelenek lennének ellátni magukat, otthonokat néznek meg, önállóan választanak, saját döntést hoznak, és ez az önbecsülésüknek is biztos pillért ad.

A személyiségvonások a ráncokkal együtt mélyülnek. A karakter, a személyiségtudat, minden jellemvonás általában egyre határozottabban jelenik meg az idősödéssel. A jó tulajdonságok éppen úgy, ahogy a rosszak.

Az idős emberek az interakciók hiánya és az egyedüllét miatt gyakran felidézik korábbi élményeiket, erősebben szembesülnek lecsupaszított személyiségükkel. Mintha hirtelen felszállna a pára a fürdőszobai tükörről. Ott vagyok én, akit eddig talán nem is láttam. Nehéz helyzet, főleg akkor, ha egybeesik az otthonba költözéssel, amikor egyébként is annyi minden megváltozik.

Hogy ki miként küzd meg ezzel, az függ a személyiségtípusától, az élményektől, amiket az életében kapott – vagy akár amiket még a születése előtt éltek át az ősei, és rajtuk keresztül hatottak az adott emberre. Ennek ellenére sokan képesek vidáman, aktívan kezelni ezt a periódust. Akik farsangkor beöltöznek, biztosan ilyenek. Őket kérdeztem az élet élvezetének titkos vagy nem titkos receptjeiről az Olajág Otthonokban.

Horváth Gyula Géza, 84 éves

„Az embernek nyitottnak kell lennie a világra, a környezetére, az emberekre. Az optimizmus segít, hogy amit csak lehet, kipróbáljunk, megtapasztaljunk, és csak azután formáljunk róla véleményt. Én 40 évesen a szörfözést, 60 évesen a síelést tanultam meg.”

Bölcskey Gézáné Tarján Magdolna, 87 éves és Németh Ferencné Alapi Irén, 86 éves

„Jó géneket örököltem, nekem még életemben nem fájt egyszer sem a fejem, igaz, más sem. Egész életemben, ahova csak tehettem, gyalog mentem. Most is heti négyszer teszek egy nagyobb sétát, vagy tornaterembe járok, és használom a taposógépet.” (Magdolna)

„Egészségesen kell élni és sokat menni, mozogni, utazni a világban. Mi a férjemmel ezt tettük abban a 62 évben, amíg együtt voltunk. A másik fontos dolog, hogy kölcsönt ne vegyen fel az ember. A nagyanyám mindig azt mondta, hogy csak annyit költsetek, amennyi van, mert az adósság veletek eszik egy tányérból.” (Irén)

Kőningsné Hriczú Mária, pontos életkorát nem árulta el, saját bevallása szerint „háborús gyermek”

„Az életemet csellistaként és zongoristaként végigkísérte a komolyzene. Most éppen Beethoven Holdfény szonátáját és egy Debussy-művet gyakorlok. Mindkettő a holdfényről, fantáziáról, az álmokról és az érzésekről szól. Fontos az érzés, öregkorban is tud az ember szerelmes lenni. Az ember azt a közösséget keresse, ami ad neki, meg aminek ő is tud adni.”

Vártok Károly, 82 éves

„Egy 300 lakásos lakásfenntartó szövetkezetben műszaki gondnoki állásban dolgoztam 32 évig. Itt sokféle emberrel kellett együttműködnöm, amit szerettem. Megtanultam, hogy a tisztesség és a becsület a hosszútávúság titka, és hogy szeressük, amit csinálunk, bármi is az.”

Siklós Andrásné Ildikó, 86 éves

„A szüleim dalos-táncos pacsirták voltak. Az én életemet is ez kísérte végig, még itt, az otthonban is tanítottam táncot. Szívesen megcsinálnám még egyszer ugyanazt, ami volt.”

Ambrus János, 82 éves

„Egész életemben mozgásban voltam, és kíváncsi voltam más emberekre. Itt az otthonban, ha valamelyik társam rosszkedvű, akkor próbálom a dolgok pozitív oldalát kidomborítani neki, hogy jobb kedvre derüljön. Szeretnünk és támogatnunk kell a környezetünket.”

Szántó Ferencné, 84 éves

„Minden rossznak, ami az emberrel történik, meg kell keresni a jó oldalát. Én ezt megtapasztaltam. Az édesanyámtól pedig azt a jó tanácsot kaptam, hogy ne szomszédolj, ne pletykálj és ne kérjél kölcsön.”

Szutor Sándor, 87 éves

„A sport végigkísérte az életemet. Édesapámnak kerékpárszerelő műhelye volt, ezért gyorsan felpattantam a biciklire, és egészen a múlt év őszéig napi egy órát, körülbelül 12 kilométert tekertem. A munka mellett a legfontosabb hobbim az éneklés és a versszavalás lett. Vasipari szakmunkásként kezdtem el dolgozni a gyárban, ott rögtön csatlakoztam az országos hírű Acélhang férfidalárdához. Később énekes szólistaként külföldre is eljutottam, például Olaszországba. Még a nyugdíjasklubban is rendszeresen felléptem, mint ahogy az Olajág mostani farsangi bulijában.”

Szabó Imréné Fischer Ottília, 90 éves

„Azt gondolom, jó természetem van, mindig emberekkel foglalkoztam, mivel munkaügyesként dolgoztam egész életemben, ott pedig megértőnek kell lenni. Az utazás is fontos volt, a férjemmel sokfelé jártunk. Olaszországba, Riminibe többször is visszamentünk.”

Kelemenné Gyulai Edit, 79 éves

„Az a legfontosabb, hogy olyan párja legyen az embernek, aki mellett megtalálja a szépet meg a jót, a nyugodt életet. Nem szabad elhagyni magunkat, mert mindig jön valami jó.”

Kovács Józsefné, 81 éves

„Egész életemben kerestem a közösségeket. Nyugdíjasklubba is Győrbe jártam be Banáról. Az emberi élet egyedül kutyafülét sem ér.”

Solymosi Margit, 81 éves

„Hatéves koromban villámcsapás ért, újra kellett éleszteni. Akkor isteni sugallatra elhatároztam, hogy tanító leszek. Azt hiszem, az én hosszú életemhez az járult hozzá, hogy mindenkin, aki rászorult, segítettem. Ezt pedig a pedagógusi hivatásomon keresztül tudtam leginkább megvalósítani.”

Seres Rózsa, 82 éves és Matel György, 80 éves

„Negyven évet dolgoztam az egészségügyben laborosként. Ez töltötte ki az életemet, és a komolyzene. A mai napig járok koncertekre, leginkább a Müpába. Mondjuk, már nem egyedül, mert két hete összeházasodtunk Györggyel itt, az idősek otthonában, addig ostromolt.” (Rózsa)

„Folyamatosan képeztem magam. Elvégeztem a Műszaki Egyetemet, majd közgazdasági vonalon számvitel és könyvelés irányba indultam. Legalább 5 OKJ-képzést fejeztem be, így lettem könyvelő, majd adótanácsadó és vállalkozó. Nem féltem a változástól, mindig kerestem az új utakat. A másik fontos pillér az életemben a család volt, a feleségemmel közel 50 évet töltöttünk együtt.” (György)

Péter Lászlóné, 74 éves

„Mindig is nyüzsgő ember voltam, sokat jártuk a férjemmel a természetet, és utaztunk külföldre. Bejártam Európát, de elutaztam Kínába, Mexikóba, Marokkóba, az Emirátusokba, Ománba és Dubajba is. Engem ez tartott frissen.”

Mi a titok?

Az önmegvalósítás tehát az egyik legerősebb támasz, ami alapot és motivációt ad az otthonban élő idősek számára. A kimozdulás a komfortzónából, a kreativitás, az alkotás folyamatosan új célok kitűzésére sarkall, emellett sokat segíthet, ha az otthonban lakók rendszeresen érintkeznek más generációk tagjaival is.

Az is nyilvánvaló, hogy a lakók általában nem a munkát említik mint legfontosabb dolgot az életükben, inkább azt sajnálják, hogy nem töltöttek több időt a szeretteikkel.

A legnehezebb elviselni azt a veszteséget, amikor elmennek a családtagok, barátok: a halált. Ahogy az egyik lakó fogalmazott: „Tizenöt képernyőn, óriási kivetítőn nézem, hogy a biztos vég hogyan következik be az életemben.” Akik ritkábban érintkeznek más generációk tagjaival, és csak a saját korosztályukkal tartanak kapcsolatot, gyakran úgy érzik, csak az elmúlást látják. Fárasztó és nehéz újra és újra végignézni, ahogy a folyosón kicserélődnek a lakók.

Köszönjük a szakmai segítséget a cikk elkészítéséhez az Olajág Zuglói Idősek Otthona pszichológusának, Lovász Hajnalkának! A világítástechnikai segítséget köszönjük Besenczi Richárdnak!

Adód 1%-t idén már a Telexnek is felajánlhatod!
Telex a Szabad Sajtóért Közhasznú Alapítvány – adószám: 19347215-1-41
Minden szükséges információt megtalálsz a Telex 1%-os aloldalán.
Tovább a felajánláshoz! link: https://eszja.nav.gov.hu/