Ajpek Orsi, a Telex munkatársa nyerte az RTL korábbi szerkesztő-riportere, Hégető Honorka emlékére létrehozott pályázat fotós kategóriáját az orosz–ukrán háborúban megsérült ukrán katonák rehabilitációjával foglalkozó képeivel. A Komplex anyag szerzője Bánáti Anna, a cikk elkészülésében pedig közreműködött Szerhij Stukanov. Keleti Éva fotográfus, az idei zsűri egyik tagja azt mondta az anyagról, hogy többet nem tud elmondani róla, „mint amit Orsi elmondott a képeivel, lélekben és fotográfiailag”.
A leszerelt katonák pszichológiai állapotával foglalkozó kutatások kimutatták, hogy a háborút testközelből átélő emberek gyakran éreznek éles határvonalat maguk és a háborút nem megjárt civilek között. Az egyik kijevi rehabilitációs centrum pszichológusa, Darina Csernyikova szerint sok katonára jellemző, hogy problémát okoz nekik, hogy mit kezdjenek a civilekkel, ez nehézségeket okoz a reintegrációjukban is. „Az egyik páciensem ezt úgy fogalmazta meg, hogy neki két különböző világ létezik: az egyikben azok vannak, akik ott voltak a fronton, a másikban azok, akik nem.”
2025 nyaráig a harcokban 60–100 ezer ukrán katona halt meg, a sebesültek száma pedig több mint 400 ezer. A kórházakban dolgozó szakembereknek nemcsak eddig sosem látott fizikai traumákkal kell megbirkózniuk, hanem a katonák olyan, a fronton szerzett láthatatlan sérüléseivel is, mint a PTSD, a depresszió, vagy a gyász.
Sérült katona fizioterápiás foglalkozáson a kijevi Recovery Centerben, 2024. október 3-án. A Recovery kijevi kórházba a sérült katonák nem műtétekre, hanem már rehabilitációra érkeznek. Vannak, akiket rögtön a frontról való evakuáció után küldenek ide, mások katonai kórházakból érkeznek. A sérültek többsége komoly agyrázkódás, fej-, hátsérülés vagy végtagvesztés miatt kerül be. A Recovery tizenhárom rehabilitációs központot tart fenn Ukrajna állami kórházaiban, 2024 őszéig összesen tizenhatezer sérült katonát kezeltek. Az ukrán Nemzeti Egészségügyi Szervezet fedezi a közegészségügyi intézményekben töltött rehabilitáció költségeit, így a Recoveryben töltött időt is. Egy rehabilitációs ciklus a szabályok alapján legalább két, de átlagosan három-négy hét, egy páciens pedig évente kettő–nyolc ciklusra jogosult a sérülésétől függően.
Fejsérült katona ül kézenfogva lányával az Unbroken kórház rehabilitációs részlegén Lvivben, 2024. október 4-én. A Recoveryvel ellentétben az Unbrokennél végeznek műtéteket is. Oleh Biljanszki, az Unbroken orvosigazgatója szerint a harctéren szerzett sérülések a legbonyolultabb esetek, amikkel a náluk dolgozó orvosoknak valaha dolguk volt. „Arra soha nincs példa, hogy valaki csak egy sima töréssel vagy agyrázkódással érkezik. Folyton azt hiszem, hogy már mindent láttunk, de aztán mindig jön valami új, amivel addig sosem találkoztunk. Nemrég bekerült hozzánk egy férfi, aki elvesztette a látását, eltört a gerince, amputálni kellett az egyik végtagját, és több csonttörése is volt. Mindez egyetlen ember testén.”
Édesapja segít egy sérült katonának a fizioterápiás foglalkozáson az Unbroken rehabilitációs részlegén Lvivben, 2024. október 4-én. Az Unbrokennél a Recoveryhez hasonlóan multidiszciplináris szakértői csapat dolgozik, öt-tíz orvos, logopédus, gyógytornász és pszichológus foglalkozik egy emberrel. A szervezet 2022 tavaszán jött létre a helyi kórház vezetőinek és Lviv polgármesterének kezdeményezésére, miután rájöttek, hogy az új háborúhoz nem lesz elég a már meglévő katonai kórházak és rehabilitációs intézetek kapacitása.
A kórházban ápolt katonák dohányoznak az Unbroken főbejárata előtt Lvivben, 2024. október 4-én. Az Unbrokennél összesen 200–250 férőhely van, eddig kétezer ember rehabilitációját látták el. 2022 júniusa óta már saját gyártású művégtagokkal is tudják segíteni az itt lévők gyógyulását.
Fizioterápiás szakember kezel egy sérült katonát a Recovery kijevi kórházában 2024. október 3-án. Amikor a Recoverybe érkezik egy sérült katona, először alaposan kivizsgálják, majd összeáll egy orvosokból, gyógytornászokból, pszichológusokból, pszichoterapeutákból, pszichiáterekből, logopédusokból álló multidiszciplináris csapat, ami előkészíti a rehabilitáció menetét. Az egyik legfontosabb lépés, hogy megkérdezik a pácienst, milyen célt szeretne kitűzni maga elé a felépülés során. Ezután kialakítják a megfelelő kezelési menetrendet a különböző szakterületek között, illetve ha szükséges, további szakértőket is bevonnak, például ha valakinek művégtagra van szüksége.
Hozzátartozó segít egy sérült katonának az Unbroken fizioterápiás részlegén 2024. október 4-én. A pszichológus szakértők szerint a kórházban lévők pszichológiai állapota nagyban függ attól, hogy a rehabilitáció melyik szakaszában vannak. A frissen sérülteknél a fő cél annak elfogadása, hogy mostantól mire képes a testük és mire nem. Azokkal, akik régebben sebesültek meg, inkább azon dolgoznak, hogy hogyan illeszkedjenek be újra a társadalomba, hogyan kommunikáljanak a családtagjaikkal, vagy hogyan térjenek vissza a munkába.
Végtagsérült katonák fizioterápiás foglalkozáson a kijevi Recovery Centerben, 2024. október 3-án. A társadalomba való visszailleszkedés elsősorban azoknak a sérülteknek az esetében kérdés, akik már nem térnek vissza harcolni. Azoknál, akik a rehabilitáció után folytatják a szolgálatot, a legfontosabb cél a fizikai állapot stabilizálása és az esetleges poszttraumás stressz zavar (PTSD) kezelése.
Volodimir az Unbroken lvivi rehabilitációs központjában 2024. október 4-én. A férfinak egy aknatámadás után nemcsak az arca egy részét és a végtagjait nem tudták megmenteni az orvosok, de komoly halláskárosodása is lett. Volodimir nagyjából egy éve van az Unbrokennél, azt mondja, fizikailag teljesen normálisan érzi magát, az viszont nagy kihívás számára, hogyan éljen láb és kar nélkül, és nehezen tudja elképzelni azt is, milyen lesz az élete úgy, hogy vadászni és búvárkodni már sosem fog tudni.
Dmitro és menyasszonya a Recovery kijevi kórházának egyik kórtermében 2024. október 3-án. A férfi tüzérségi és dróntámadásokban sebesült meg, mindkét lábát elvesztette. „A sérülésem utáni első időszakban depressziós voltam. Nem tudtam, hogyan fogok élni ezután, úgy éreztem, ilyen állapotban már nem kellek senkinek. Attól is féltem, hogy a menyasszonyom elhagy. Neki köszönhetem, hogy ma már sokkal jobban vagyok.” A Recovery pszichológusai dolgoznak a családtagokkal is (közülük sokan bent alhatnak a férjeikkel vagy fiaikkal, ha komoly fizikai sérülésük van), mert az ő mentális állapotuk nagyban befolyásolhatja a rehabilitáció menetét.
Kontrollvizsgálatra érkező, sérült katonák lvivi Unbroken rehabilitációs központban 2024. október 4-én. A kórház pszichológusa szerint általános tévhit, hogy a rehabilitáció nagy része a PTSD kezeléséről szól, a poszttraumás stressz zavar nem érint mindenkit. Rengetegen küzdenek szorongással, depresszióval, agresszióval, gyakoriak a jövővel kapcsolatos frusztrációk, a gyász és a bűntudat. Utóbbi háttere is szerteágazó lehet: van, aki azért érez bűntudatot, mert ő lábadozik, amíg a többiek a fronton vannak, sokan küzdenek azzal a gondolattal, hogy nem tudták megmenteni egy társukat, hogy nem vigyáztak eléggé saját magukra, hogy sérülésük terhet jelent a családjuknak, és olyan is előfordul, hogy valaki úgy érzi, nem tett meg mindent a hazájáért. A veszteségérzés is komplex érzelmekkel jár, részben azért, mert sokan egyszerre több területen is gyászolnak: gyászolják a fronton elesett társaikat, saját testi veszteségeiket, odaveszett házukat, városukat, vagy épp széttöredezett családjukat.