Aki ezt bevezette, tíz százalékkal több dolgozót tudott felvenni
A vonalkód története jól mutatja, hogy milyen ugrásokkal terjed el egy új technológia, ám mégis milyen sok idő kell ahhoz, hogy az előnyét élvezni lehessen.
Az Egyesült Államokban az első vonalkódolvasót 1974-ben kezdték használni az Ohio államban lévő Troy nevű város egyik áruházában. A rendszert eredetileg az élelmiszer kiskereskedelem számára fejlesztették ki, de amint a gyártók elkezdték rányomtatni a kódokat a csomagolásra, a leolvasók pedig gyakorlatilag automatizálták a készletnyilvántartást, a vonalkód szép lassan meghódította a kereskedelem többi szegmensét is.
A vonalkód első hat számjegye a gyártót azonosítja, két bostoni egyetemi kutató pedig ezek alapján megnézte az amerikai nyilvántartásban, hogy melyik cég mikortól kezdte használni a technológiát. A társaságok beazonosítása arra is alkalmat adott, hogy megnézzék, melyik iparágban mikor mennyire volt elterjedt a technológia alkalmazása.
Ahogy a kutatók a Voxeu-ban közölt ismertetésükben is írják, a technológia terjedése kezdetben tipikusan tyúk-tojás probléma volt, a vonalkód használata csak akkor volt hatékony, ha volt elég leolvasó hozzá, de a leolvasókat csak akkor érte meg telepíteni, ha elég kóddal ellátott termék pörgött a piacon.
Az élelmiszeriparban ezért a kereskedők, a nagykereskedők és a gyártók együtt kezdtek dolgozni a szabvány szélesebb körű elterjesztésén. Amikor pedig más kereskedők is látták, hogy mi történik, már ők is azonnal be akartak szállni a hatékonyság növelése érdekében. A tanulmány adataiból szépen kirajzolódik, hogy a hálózati hatás hogyan gyűrűzött be, és milyen eredményt hozott a kereskedelemben.
Egyértelműen látszik például, hogy az élelmiszerüzletekben akkor ugrott meg a leolvasók száma, amikor a bevételük nagyobb része kezdett olyan iparágak gyártóitól jönni, amelyek rányomtatták a termékeikre a vonalkódot. A gyártóknál is drasztikus ugrást hozott a vonalkód megjelenése, a bevezetés utáni évben mindenhol körülbelül 10 százalékkal növelték az alkalmazottaik létszámát. Az emelkedés egyszeri volt, mert az adatok szerint a 10 százalékos ugrás után hosszabb távon a létszám ezen a magasabb szinten stabilizálódott.
A kutatók azt valószínűsítik, hogy amikor a nagyobb áruházláncok elkezdték megkövetelni a gyártóktól az új technológia használatát, a bevezetésre hajlandó cégek hirtelen nagyobb szeletet hasítottak ki a megrendelések piacából, és ennek kiszolgálására több embert kellett alkalmazniuk.
A vonalkód által automatizált készletnyilvántartásnak köszönhetően a kereskedők több árufajta kezelésére lettek képesek, ami azt eredményezte, hogy a gyártók többféle terméket kezdtek nekik gyártani. Minden iparágra jellemző, hogy a vonalkód bevezetése után a gyártók új márkabejegyzései látványosan megugrottak.
Az adatokból az is kiderült, hogy az amerikai import 1975 és 1992 között azokban az iparágakban ugrott meg, amelyekben a vonalkód alkalmazása a leginkább elterjedt. Ez arra utal, hogy a kerekedők készletezési kapacitását az új technológia annyira megnövelte, hogy a hazai beszállítókon kívül már nyugodtan terjeszkedhettek a megrendeléseikkel a külföldi gyártóknál is.
A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy mindez nem egyik napról a másikra történt. A vonalkód 70-es évek közepétől kezdődő terjedése után a gyártók csak a 80-as években kezdték tömegesen használni az új technológiát, de ennek kedvező hatását a kerekedők ténylegesen csak a 90-es években és a 2000-es évek első felében érezték meg. Mindezt úgy, hogy ebben a durván 30 évben minden piaci szereplőnek folyamatosan fejlesztenie kellett a technológiát, a vállalati szervezetet és az ellátási lánc működését, vagyis pénzt kellett betennie a rendszerbe.
