Hiába vernek el hatalmas összegeket játékosvásárlásra a csapatok, a futballisták leértékelődnek Magyarországon.
Legalább 2,7 milliárd forintot költött új játékosok igazolására tavaly a magyar labdarúgó élvonal 12 csapata az együtteseket működtető cégek beszámolói alapján. Ennek megfelelően a vállalatok könyvei szerint nőtt is az NB1-ben futballozó labdarúgók együttes értéke. De sajnos a piac mást mond, nagyon úgy tűnik, hogy a rengeteg pénzköltés ellenére a futballisták leértékelődnek Magyarországon.
A magyar labdarúgás helyzetét jól mutatja, hogy a legtöbb pénzt igazolásokra az a Felcsút szánta, amely az elmúlt években utánpótlás-nevelési központját is sokmilliárdnyi adóforintból fejlesztette. A Puskás Akadémia azonban egyelőre nem önti a tehetségeket, így a Puskás FC Kft. kihasználta, hogy az egyik legnagyobb összegből gazdálkodó klubbá nőtte ki magát, és gyorsan el is szórt nagyjából egymilliárd forintot játékosokra.
A Felcsút költése annyira kiemelkedik a mezőnyből, hogy megközelíteni sem tudta senki. Bár a Fradi és a Fehérvár FC is több száz millió forintot szánt ilyen célra, náluk játékos-eladásból is hasonló nagyságrendű összeg folyt be. Olyannyira, hogy Fehérváron például a közel félmilliárdnyi költés ellenére nem hogy nőtt volna, de még csökkent is a futballisták játékjogának könyvekben nyilvántartott értéke*
Részben az eladások, részben az elszámolt értékcsökkenés miatt.
.
Utóbbi egyébként a teljes magyar élvonalban durván 2,9 milliárd forint volt tavaly, azaz a cégek beszámolói szerint összesen ennyit érnek az nb1-ben játszó futballisták. Összehasonlításképpen minden idők legdrágább focistáját, a brazil Neymart tavaly nyáron huszonnégyszer ennyiért (222 millió euróért, azaz jelenlegi árfolyamon közel 72 milliárd forintért) vette meg a Paris Saint-Germain.
Persze a könyvekben nyilvántartott érték nem a játékosok valós értéke. Azt egész pontosan meg lehet mondani a beszámolókból, hogy egy-egy csapat milyen értékben igazol játékosokat, hiszen a könyvekbe ezen a vásárlási áron kerül be a futballisták játékjoga. De ha valaki ingyen érkezett, vagy saját nevelésű focista, akkor azt egyáltalán nem tüntetik fel, pedig az értéke jó eséllyel nem nulla. Másrészt akit nyilván is tartanak a mérlegben, szabályozási okokból annak is évente csökken az értéke.
A számviteli törvény előírásai miatt ugyanis a játékosok játékjoga amortizálódik. Hiába érne a piacon ugyanannyit vagy jó teljesítménye miatt akár többet is egy futballista, mint amennyiért vették, a vállalati könyvekben folyamatosan értékcsökkenést kell rá elszámolni*
A szerződés kezdete és lejárta között főszabály szerint a vásárlási árról nullára írják le a futballisták játékjogának értékét.
. A fenti ábrán így a csapatok keretének piaci és könyv szerinti értéke között akkor kisebb a különbség, ha az adott együttesnél sokat költöttek a közelmúltban játékosokra. Ezzel szemben, ott ahol mostanában nem igazoltak nagyobb értékben, arányaiban nagyon nagy eltérés alakulhat ki a két szám között.
Ennek megfelelően a magyar élvonalban játszó focisták értéke nem 4, hanem inkább 40 százaléka Neymar tavalyi vételárának. Azaz a 222 millió euróból nem 24, hanem csak 2,5 magyar bajnokságot lehetne megvásárolni.
Legalábbis a Transfermarkt adatai alapján. A játékosok piaci értékét becslő, és az átigazolásokat dokumentáló portál szerint ugyanis a magyar élvonalban futballozó játékosok együttes értéke picit több mint 90 millió euró. Ez egyébként hatodával kevesebb az egy évvel korábbinál, ami ugye azért kifejezetten érdekes, mert a csapatok – legalábbis beszámolóik szerint – tavaly százmilliókkal költöttek többet játékosokra, mint amilyen értékben eladtak focistákat. Magyarul az állomány értékének inkább növekednie kellett volna. Úgy tűnik azonban, hogy a focisták csak leértékelődnek a magyar bajnokságban.
Mindez azért szomorú, mert – ahogyan arról a G7 is írt már korábban – a hasonlóan kis bajnokságok csapatai számára az egyetlen komoly bevételi lehetőség éppen a játékostranszfer. A szerbek és a horvátok elég jól kihasználják ezt, de még a cseheknél, és a románoknál is lehet jó példákat találni. Ehhez képest Magyarország az agyontámogatott utánpótlás-nevelés ellenére egy játékostemető, ahol az adatok alapján az igazolások inkább viszik a pénzt, mint hozzák.
Ráadásul a futballisták nem csak ezen a soron terhelik meg erősen a csapatok büdzséjét. Az élvonalbeli együttesek tavaly többet költöttek fizetésekre, mint amennyi a teljes árbevételük volt. Bár a csapatok összesen 15,4 milliárd forintos személyi jellegű ráfordításai nem kizárólag a focistákra ment el, ott ahol megbontották a költségeket jól látszik, hogy ez a kör került a legtöbbe.
Az, hogy a csapatokat működtető cégek többsége ennek ellenére sem termelt hatalmas veszteséget, elsősorban a nem ritkán valamilyen állami támogatást takaró egyéb bevételeknek köszönhető. Némileg leegyszerűsítve a béreken kívül mindent az így befolyó közel 10 milliárd forintból fedeztek.
