Lengyelország elégedett lehet az utóbbi évek gazdasági növekedésével, de a kialakult egyensúlytalanságokra nem biztos, hogy megfelelően reagált.
(A szerző a HOLD Alapkezelő elemzője, az írás az Alapblogon is megjelenik.)
A robusztus belső piaccal rendelkező ország az egyetlen Európában, amely a gazdasági válság idején is növekedni tudott, elkerülve a recessziót. Az azóta eltelt években tapasztalt globális konjunktúrát a költségvetés rendbetételére és az államadósság csökkentésére használták, továbbá jelentős méretű szociális programokat is elindítottak.
A lengyel költségvetési hiányt a szlovákhoz hasonlóan rendkívül mélyről hozták fel nulla közelébe, de a nullás költségvetést ők sem tudták elérni. Habár 2020-ra ígérték az egyensúlyi költségvetést, a piaci szereplők kételkednek ennek megvalósíthatóságában és fenntarthatóságában. A tervezet túl sok egyszeri/egyedi tételt tartalmaz, például jelentős mértékben támaszkodik az 5G frekvenciasávok és a szén-dioxid-kibocsátási kvóták eladásából származó bevételekre. Továbbá a költségvetési tervezetben túl optimistán becsülik a jövőbeli gazdasági kilátásokat, a kormány nem veszi figyelembe kellő súllyal a globális lassulásra utaló jeleket és Európa gyengélkedését.
A magas deficit ledolgozása mellett nemcsak az államadósságot sikerült csökkenteniük, hanem bőkezű szociális programokra is jutott keret. A nyugdíjkorhatár csökkentése és az 500+ elnevezésű gyermektámogatási program költségei kvázi ellensúlyozták a bankadóból és a hatékonyabb adóbeszedésből származó többletbevételeket, így a költségvetési hiányban a nettó hatás minimális.
Termelékenységcsökkentő hatású az állam jelentős befolyása a kulcsfontosságú iparágakban, például a bank és biztosítók, valamint az energiacégek piacán. Ezen tulajdonrészek privatizációjával erősíteni lehetne a versenyt a magánszektorban, és növelni az egy főre jutó termelékenységet, de erre egyelőre nincs állami akarat. További problémát jelent az ország gazdaságára nézve, hogy a következő EU-s ciklusban várhatóan 20-25 százalékkal kevesebb EU-s forráshoz fognak jutni. Ha jogállamisághoz lesz kötve a kohéziós pénzek szétosztása, akkor tovább csökkenhet az országba jutó külföldi tőke mennyisége, és lassulhat a gazdasági növekedés.
A munkaképes korú lakosság aránya Lengyelországban csökken az egyik leggyorsabban a világon, körülbelül évente egy százalékkal. A pozitív nettó bevándorlást leginkább az ukránoknak köszönhetik, akik a jelentős jövedelemkülönbség és a hazai politikai instabilitás miatt választják Lengyelországot. Egy pozitív változás az ukrán helyzetben megfordíthatja a jelenlegi trendet, és a hazaköltöző ukrán munkaerő további bérnyomást okozhat a lengyel piacon. A munkaerő-intenzív növekedési modell az alacsony munkanélküliség elérésével tehát kifulladni látszik, így a termelékenység fejlesztése és az értékláncban való előrébb lépés elkerülhetetlen.
Az utóbbi évek során a lengyel termelékenység fokozatosan felzárkózott az EU-átlaghoz, és a nominális bérnövekedés már 2016 óta 6 százalék körül vagy afölött van. Mivel az országban elenyésző a devizahitelek aránya, ezért a háztartásoknak nem kell félniük a zloty gyengülésétől, magyarul nem futnak olyan devizakockázatot, mint amilyet Magyarország a svájci frank hitelekkel futott. Problémát okozhat azonban az, hogy a visegrádi országok között egyedülállóként a lengyelek nem erőltetik a kamatfixált hitelek terjedését. 2012 óta a magyarok, szlovákok és a csehek is biztosítani akarják az alacsony kamatkörnyezetet az elkövetkező években is, tehát a hosszú lejáratú hiteleket nem változó kamatozással, hanem annál kicsit drágábban, fix kamattörlesztéssel veszik fel. Ez egy kvázi biztosítás az ellen, hogy a bankközi kamatok megemelkedjenek, és kiszámíthatóbbá teszi a hitel visszafizetésének költségeit. Az alábbi ábrán látható, hogy az összes hitel arányában mekkora részt tesznek ki a változó kamatozású hitelek a visegrádi országokban.
Milyen esetben járnak jobban a lengyel háztartások a változó kamatozású hitelek felvételével? Ha a jelenlegi alacsony inflációs és kamatkörnyezet fennmarad az elkövetkező 20 évben, esetleg még alacsonyabb hozamok lesznek, akkor egy most 20 éves jelzáloghitelt felvevő lengyel háztartás olcsóbban kap hitelt, mert nem fizeti a fixálás többletköltségét.
A befektetői psziché hajlamos az aktuális helyzetet hosszú időre extrapolálni és megfeledkezni a korábbi időszakokról, ezért érdemes rápillantani az alábbi diagramra, amely a változó kamatozású hitelek törlesztőrészleteit meghatározó bankközi kamatokat mutatja. Látható, hogy a 2012 előtti időszakban milyen magasan voltak a kamatok, ráadásul a cseheknél már el is indult egy kamatemelési ciklus, tehát kockázatos azt gondolni, hogy az elmúlt néhány év kedvező kamatkörnyezete hosszú ideig fennmarad.
A munkaképes korú lakosság rekordütemű csökkenése mellé nyugdíjkorhatárt csökkenteni politikailag hasznos lehet, de költségvetési szempontból kockázatos. Az egyre szűkülő munkaerőpiac béremelkedéshez vezetett Lengyelországban, amiből következtethetünk arra, hogy a következő években fokozatosan megjelenik az országban az infláció. Ennek hatására a jegybank kénytelen lesz kamatot emelni, ami negatívan érinti a változó kamatozású jelzáloghitelüket törlesztő háztartásokat.
Lengyelország elégedett lehet az utóbbi évek gazdasági növekedésével, de a kialakult egyensúlytalanságokra nem biztos, hogy megfelelően reagált. A Magyarországhoz képest alacsonyabb államadóssággal és jobb termelékenységgel szemben kockázatosabb háztartási hitelállomány és politikai kockázatok állnak.
