Az ingyenes szolgáltatások többet érnek, mint hinnénk
Mióta közgazdaság létezik, vannak olyan javak és szolgáltatások, amikhez ingyen jutnak hozzá az emberek. Ezeket nehéz mérni, de nem lehetetlen.
Mindig is voltak olyan javak és szolgáltatások, amikhez ingyen jutnak hozzá az emberek, és a közgazdasággal szinte egyidős az a törekvés, hogy ezek értékét mérni lehessen. Ez nehéz, de nem lehetetlen vállalkozás, egy új tanulmány az egyik lehetséges mérési módszert mutatta be, és ezen keresztül azt, hogy hogyan változott a brit emberek értékelése a kijárási tilalom hatására.
Diane Coyle és David Nguyen annak járt utána, hogy mennyire értékelik az emberek azokat a szolgáltatásokat, amik ingyen vannak. Ilyenek például a közparkok, de a Facebook vagy az online bankolás is. Azt kérdezték meg több mint 10 ezer brit lakostól, hogy mennyit kéne fizetni nekik, hogy ne használják a szolgáltatást (egy évig vagy egy hónapig).
Azért ezt a módszert használták, mert szerintük ez jobban megragadja a szolgáltatás hasznát, mint ha azt kérdeznék, hogy mennyit fizetnének érte. A korábbi kutatások megmutatták, hogy általában kevesebbet hajlandóak fizetni az emberek egy jelenleg ingyenes dologért, mint amennyit nekik kéne fizetni, hogy ne használják. Ez részben azért lehet, mivel a veszteséget nagyobb fájdalomnak élik meg az emberek, mint a nyereséget. Így amit kifizetnek, nagyobb hasznosságveszteséghez vezet, mint ha ugyanannyi összeget kapnánk. Ezt figyelembe véve a szerzők szerint a valós hasznosságot az méri, hogy mennyik kérnének azért, hogy ne használják a szolgáltatást.
Az értékelésen kívül azt is megkérdezték a résztvevőktől, hogy ki használja az egyes szolgáltatásokat. Nem meglepő módon az értékelés szorosan összefüggött azzal, hogy a lakosság hány százaléka használja az adott szolgáltatást. Amit szinte mindenki használt, az az online keresés, emailezés, ingyenes TV és online bankolás. Ebből adódóan ezeket értékelték a legmagasabbra.
Szinte az összes szolgáltatásnál az átlagos éves értékelés kevesebb, mint a havi átlagos értékelések tizenkétszerese. Ez azért van, mert minél távolabbi jövőben gondolkozunk, annál kevésbé érezzük hasznosnak a szolgáltatásokat, így folyamatosan csökken, hogy mennyit kérnénk azért, hogy ne használjuk.
Ami viszont még érdekesebb, hogy a legtöbb szolgáltatás értékelése a kutatáson belül meghaladta az egy főre jutó bevételét az adott szolgáltatásoknak. Tehát az eredmények szerint ezek nagyobb értéket teremtenek, mint amennyi bevételt szereznek vele a szolgáltatást nyújtó cégek.
Kihasználva a koronavírus miatti kijárási tilalmat az Egyesült Királyságban, a szerzők azt is meg tudták vizsgálni, hogy hogyan változott ezeknek a szolgáltatásoknak az értékelése és használata. Az eredeti kutatást februárban végezték, viszont a lezárások miatt májusban végeztek egy második felmérést, így kapták meg a lezárás hatását.
A Google Maps használata nyilvánvalóan csökkent, emellett a nyomtatott újságoké és a rádióé is. A leginkább az online bevásárlási felületek használata nőtt, továbbá a kommunikációs alkalmazásoké (Skype, Messenger, WhatsApp).
Mivel az értékelés szorosan együtt mozog a használattal, az utóbbi szolgáltatások értékelése nőtt a leginkább. Fontos kivétel viszont a közparkok haszna: annak ellenére, hogy kicsit még csökkent is a használatuk, nagyon felértékelődtek. Ez számunkra sem meglepő, hiszen a korlátozások óta nálunk is nagyon megnőtt a parkok, kirándulóhelyek kihasználtsága.
A kutatás fő tanulsága, hogy az ingyenes szolgáltatásoknak is fontos mérni a hasznát és az értékét, ami hosszú távon a szerzők szerint oda is vezethet, hogy egy módosított GDP-mérőszámot hozhatunk létre, ami a gazdaság valós értékét méri, és nem csak a piaci árral rendelkező javak és szolgáltatások számítanak majd bele.
