Mennyiért és honnan lesz áramunk, fűtésünk? Energetikai kihívásokkal folytatódik a G7 Holnap

Már rengetegszer hallottuk az intelmet: mennyire természetesnek vesszük, hogy ha kinyitjuk a csapot, folyik belőle a víz, ha fázunk, akkor bekapcsoljuk a fűtést, vagy ha éhesek vagyunk, főzünk valamit a tűzhelyen. És a sort még folytathatnánk – a lényeg, hogy ezekhez a tevékenységekhez mind energia kell, ami (többnyire még) nem az égből jön, viszont ott van az adott felhasználótól gombnyomásnyira. Mindenki számára húsba vágó, hogy ez nagyon nincs ingyen, ezt láthatjuk a rezsiszámlán vagy épp az emelkedő energiaárakból kiinduló általános dráguláson keresztül – elég csak az elszabaduló inflációra gondolni.

Nyilvánvaló, hogy ha a jövő kérdéseivel foglalkozunk,

az ország energiabiztonsága és energiapolitikája kulcskérdés.

A tavaly a felzárkózás témájával elindított véleménysorozatunkban, a G7 Holnapban ezért most ezzel a témával folytatjuk. Bár a témának különös aktualitást ad a jelenleg is zajló európai gázkrízis, a megszokott módon távolabbra tekintünk az energiaárak vizsgálatában is. Mint tudjuk, Európa elkötelezett abban, hogy a következő évtizedekben drasztikusan csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását, és hogy 2050-re elérje a klímasemlegességet. Ezt nagyrészt azzal tudja elérni, ha a fosszilis energiahordozók helyett tiszta energiaforrást használ.

Tehát ha a hazai energiaellátás jövőjéről gondolkozunk, azok között a már meglévő európai és nemzeti stratégiai keretek között érdemes előrehaladnunk, melyek elvezethetnek a kitűzött célig. És ezeken belül végignézni, hogy hol tartunk: a tervek megfelelőek-e, és követik-e őket a cselekvések. Meg kell néznünk, hogyan befolyásolhatja a zöld átmenet az energiaárakat, mi lesz a hagyományos energiapiacokkal, Magyarország hogyan haladhat előre egyszerre a zöldülésben és óvhatja meg az energiabiztonságot. Milyen beruházások, szabályozások, támogatások szükségesek, hogy a klímacélok megvalósuljanak. Hogyan lehet mindezt finanszírozni.

És miképp lehet megvédeni a társadalom azon rétegeit, melyek nem tudják megfizetni a zöld átmenet költségeit.

A fosszilis energiahordozók utáni kor azonban nemcsak az energiaellátás gyökeres megváltozásáról szól. A megfelelő energiapolitika felcsillantja a reményt az energiaforrásokban szűkös Európa és Magyarország számára, hogy nagyobb energiaszuverenitáshoz jusson, és sikeres legyen azokban az iparágakban, melyeknek a dekarbonizáció ad lökést. Az energiaellátás gyökeres átalakulására ezért érdemes gazdaságfejlesztési programokat is építeni.

Egy tucat szerzőt kértünk fel, hogy szóljanak hozzá az új témánkhoz. Úgy fogunk haladni, ahogy az első témánk, a felzárkózás esetében is tettük. Ahogy akkor írtuk, nem hagyományos, „vitatkozó” vitaoldalt építünk, hanem

„a vendégszerzőinkkel közösen szeretnénk kibontani egy-egy probléma lehető legtöbb aspektusát, a felmerülő dilemmákat,

valamint azokat az értékeket és elveket, melyeket a megoldások keresésénél figyelembe kell venni.”

A témaindító írásunkat Kaderják Péter, a Zéró Karbon Központ vezetője, az Innovációs- és Technológiai Minisztérium korábbi államtitkára, a Magyar Energia Hivatal egykori elnöke jegyzi. A holnap megjelenő első cikket követően az európai gázkrízisből kiindulva kezdjük a kitekintést, hogy aztán szakértőinkkel érintsük az energiaszektor és a zöld átmenet legfontosabb részterületeit.

Jó olvasást és együttgondolkodást kívánunk!