Jobboldali radikalizmusról, a szuverenista célok és a külpolitikai orientáció összeütközéséről Bartha Ákos történésszel beszélgetünk a G7 Podcast történelmi témájú adásában.
Magyarország a két világháború között egy birodalmi expanzió farvizén, a hitleri Németországgal szövetségben remélte Trianon revízióját. Bár ez néhány évre részlegesen sikerült, a világháborús pusztulás és a holokauszt tragédiája után a területi nyereség is semmivé lett.
A német orientáció kritikusai között jobboldali radikálisok is voltak. A németellenes magyar fajvédők egyszerre voltak hangos antiszemiták és a nyilasok ellenfelei. Vajon csak az volt a bajuk, hogy a magyarok nem árják? Hogy lehet, hogy még azok is fajelméleti alapon álltak és birodalmi illúziókat kergettek, akik készek voltak fegyveresen is szembeszállni Hitlerrel?
Jobboldali radikalizmusról és annak önellentmondásairól, a szuverenista célok és a külpolitikai orientáció összeütközéséről Bartha Ákos történésszel beszélgetünk a G7 Podcast történelmi témájú adásában.
A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast-appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
1945 előtt az egész magyar politikai életnek a Német Birodalomhoz való viszony volt a fő törésvonala, és ez a korabeli szélsőjobbot is megosztotta. Történész vendégünk szavaival:
Míg a népszerűbb nyilasok bejelentkeztek a németek szálláscsinálóinak szerepére, a szintén antiszemitaként és antibolsevikként induló magyar fajvédők egyre inkább németellenesek lettek, olyannyira, hogy 1939-ben szabadcsapatokat küldtek Lengyelországba, hogy harcoljanak a németekkel. Ez akkor még meghiúsult, de a nyilas uralom alatt már ők lettek az egyébként nem túl nagy méretű hazai fegyveres ellenállás legfontosabb csoportjai, és heves antiszemitizmusuk ellenére még a zsidó embermentésben is aktív szerepet játszottak.A hitleri német projektben a nyilasok megtalálták a maguk számításait segéderőként. Ezzel szemben a fajvédők nem demokrata látószögből kritizálták ezt, hanem megtalálták a maguk birodalmi gondolatát, a turanizmust.
Mindezt az államszocializmusban igyekeztek elfelejteni, de valójában a magyar antifasiszták között radikális jobboldaliak is voltak. Róluk szól Bartha Ákos (Magyar Kutatási Hálózat Történettudományi Intézete) idén megjelent könyve, a Törzsökösök, rongyosok, turániak. Németellenes magyar fajvédelem 1938-1945.
Azt, hogy vannak rögeszméi valakinek, nem jelenti azt, hogy szükségszerűen tömeggyilkos legyen
– mondta a kutató a podcastban Bajcsy-Zsilinszky Endre embermentéséről, bemutatva, hogy olyan figurák is a fajvédők közé tartoztak, mint a fegyveres ellenállást szervező Kiss János altábornagy, akinek ma is utca viseli a nevét Budán.
Hogy lehet értelmezni a fajvédők ellentmondásosnak látszó nézeteit, kik alkották ezeket a csoportokat, mi hajtotta őket a németellenesség felé, és vajon miért támogatta őket titokban a vezérkari főnökség hírszerző osztálya is?
A podcastban mindezek mellett beszélünk:
- a szélsőjobb és a Harmadik Birodalom nem is olyan egyszerű viszonyáról,
- a Rongyos Gárda legendáriumáról,
- a kárpátaljai és felvidéki magyar szabadcsapatokról,
- az első háborúellenes politikai flashmobról,
- a szélsőjobb és a kommunisták közötti kapcsolatról,
- a szuverenista elképzelések és külpolitikai irány ellentmondásairól
