Hiába az elsőre kedvezőnek tűnő kép, ha a számok mögé nézünk, látszik, hogy az infláció alakulása tartogathat még kellemetlen meglepetéseket.
(A szerző a CIB Bank elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Az év első felében a várakozásokhoz képest sokkal kedvezőbb inflációs kép rajzolódott ki a hazai gazdaságban, aminek köszönhetően az éves pénzromlási ütem egyszer sem lépte át a jegybanki toleranciasáv 4 százalékos tetejét. A júniusi inflációs adat is pozitív meglepetést okozott a piaci szereplők számára: a 3,9 százalékos elemzői konszenzushoz képest 3,7 százalékkal emelkedtek az árak egy év leforgása alatt, míg havi összevetésben stagnálást mért a KSH.
Azonban meglehetősen korai lenne győzelmet hirdetni a gyors drágulási ütem felett. Az infláció szerkezete a közelmúltban ugyanis megváltozott (a szolgáltatások dezinflációja jóval lassabban zajlik, mint a teljes fogyasztói kosár árdinamikájának csökkenése), ami komoly fejtörést okoz a jegybankoknak, ráadásul mind a nemzetközi, mind a hazai inflációs kockázati tényezők inkább felfelé mutatnak.
A mostani kedvező inflációs trend leginkább az élelmiszerárak minimális elmozdulásának és az energiahordozóknál (háztartási energia és üzemanyagok) tapasztalt jelentős deflációnak tudható be, miközben a szolgáltatószektor esetében az átárazás mértéke jócskán meghaladta a historikus átlagot. Utóbbit nem számítva már rég a jegybanki inflációs cél alatt alakulna a hazai pénzromlási ütem mértéke, azonban a még mindig 10 százalékhoz közeli szolgáltatásinfláció továbbra is igen „ragadósnak” tűnik. Ezt csak részben magyarázzák a nagy szolgáltató vállalatok visszatekintő árazásai (az előző évi inflációhoz igazították az idei áremeléseket), ugyanis szinte a teljes szektorban tapasztalható a széles körű árnyomás.
Ennek több oka és magyarázata is van:
- már a Covid előtt is érezhetően nagyobb volt a szolgáltatások inflációja, mint a termékeké, az olló viszont tovább nyílt az utóbbi időszakban.
- A 2022-es inflációs sokk elsősorban a nyersanyagokat, élelmiszereket és energiahordozókat érintette, így a szolgáltatószektor pusztán csak „késve” követi le a drágulást.
- A háztartások fogyasztásán belül egyre meghatározóbb a szolgáltatások aránya, a növekvő kereslet pedig emeli az árakat.
- A szolgáltatószektort sokkal jobban érinti a munkaerőköltség emelkedése, amit azonnal át is hárít a fogyasztókra.
Az infláció szerkezetének megváltozása meg is látszik az inflációs alapfolyamatokat jól megragadó maginfláció alakulásán. Ellentétben a fő inflációs mutatóval, a maginfláció még nem esett 4 százalék alá, sőt júniusban még emelkedni is kezdett.
Ráadásul, ha az utolsó három hónap maginflációjából számított évesített értéket nézzük, akkor azt látjuk, hogy az árszínvonal emelkedése nagyjából a kétszerese a jegybanki célnak, így ezt még nehezen nevezhetjük árstabilitásnak. Látva az inflációs alapfolyamatokat, valószínűleg ez tendencia a közeljövőben is folytatódni fog. Miközben a fogyasztói árindex továbbra is a jegybanki toleranciasáv teteje közelében fog alakulni (bár év utolsó hónapjaiban rövid ideig - főleg a bázishatás miatt - akár az 5 százalékot is megközelítheti), addig a maginfláció fokozatosan feljebb kúszhat.
Összességében tehát a most tapasztalt dezinfláció leginkább a maginfláción kívüli tételeknek köszönhető, amikre nincs ráhatása a monetáris politikának, de ezen felül is akadnak olyan kockázati faktorok, amelyek emelhetik az inflációt.
Hazai tényezők:
- A fogyasztás az év első felében még nem indult be teljes mértékben, annak ellenére sem, hogy a munkaerőpiac továbbra is meglehetősen feszes, míg a reálbér-dinamika a két számjegyű tartomány közelében mozgott. A fogyasztásban tapasztalt óvatossági motívumok fokozatos oldódása, valamint a fogyasztói bizalom további lassú visszaépülése a közeljövőben fokozhatja a vállalatok átárazási képességét.
- A nyári adóemelések árfelhajtó hatása is minden bizonnyal előbb-utóbb érvényesülni fog.
Külső faktorok:
- Hosszú ideje nincs érdemi változás sem a közel-keleti konfliktus, sem az ukrajnai háború fejleményeiben. Ugyanakkor mindkét esetben bármelyik pillanatban eszkalálódhat a helyzet, ami az energiahordozók áremelkedésén és a piaci turbulenciák negatív hatásán keresztül bizonyosan magasabb inflációt eredményezne.
- A novemberi amerikai elnökválasztásig még nagyon sok minden történhet, de a mértékadó közvélemény-kutató cégek felmérései, valamint az azokból származtatott statisztikai modellek többsége egy újabb Trump-elnökséget prognosztizál. A republikánus elnökjelölt adó-és gazdaságpolitikája pedig nem tartogat nagy meglepetéseket, a gazdaság felpörgetése mellett protekcionista gazdaságpolitikai irány várható. Az élénkítés, valamint a kereskedelmi kapcsolatok aláásása pedig egyértelműen inflatorikus hatású.
Hiába tehát az elsőre kedvezőnek tűnő inflációs kép, ha a számok mögé nézünk, illetve azonosítjuk a kockázatokat, akkor jobban érhetővé válik, miért ilyen óvatos a Magyar Nemzeti Bank a kamatcsökkentésekkel, ugyanis az infláció alakulása még tartogathat negatív meglepetéseket.
