Költségvetési és jegybanki lazaság mellett 430 fölé mehet az euró-forint árfolyam, míg egyensúlyőrző gazdaságpolitika esetén maradhat 400-420 között.
(A szerző a CIB Bank elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Az év elején szokásos kérdés, hogy milyen irányt vehet a devizánk árfolyama, de az év indítása a korábbi előrejelzések értékelésének időszaka is.
2023-ban látványos forinterősödést prognosztizáltunk, ami meg is történt, elsősorban a rendkívül magas (18 százalékos) irányadó kamatnak köszönhetően, ami vonzóvá tette a forintos befektetéseket. Tavaly pedig a fokozatosan olvadó kamatelőny ellenére egy viszonylag stabil árfolyamra számítottunk, ahol a forintárfolyam az épp aktuális piaci hangulat függvényében 380-400 közötti sávban mozoghat az euróval szemben.
Ez a forgatókönyv egészen októberig tartotta is magát. Aztán Trump növekvő győzelmi esélyeivel párhuzamosan először a kritikus 400 forint fölé lőtt az árfolyam, végül a totális republikánus söprés (az elnöki pozíció mellett a Kongresszus mindkét háza az övék legalább két évre) hatására egészen 415-ig emelkedett a legfontosabb devizapárunk árfolyama, míg a dollár-forint kurzus tartósan a 400-as szint fölött ragadt.
A régi-új elnök gazdaságpolitikai tervei ugyanis dollártámogatóak, ilyenkor pedig nemcsak a dollárral, hanem az euróval szemben is gyengülő pályára áll a magyar deviza. Az adócsökkentések, a dereguláció és az állami apparátus lefaragása a magasabb költségvetési hiánypályával párhuzamosan újabb lökést adhat az amúgy is rendben lévő amerikai gazdaságnak. Ezáltal viszont ragadósabb maradhat az infláció, ami még inkább óvatosságra intheti az amerikai jegybankot a kamatcsökkentéseknél. Ráadásul itt van még az extra bizonytalanság a kereskedelempolitikai tervekkel kapcsolatban is.
A bizalom hiánya
Az USA-ba áramló tőke és az erős dollár általános nyomás alá helyezte a feltörekvő országok devizáit, szinte mindegyik árfolyam sokat gyengült a legutóbbi négy hónap leforgása alatt. A forint teljesen kiugró leértékelődésének mértéke (több mint 11 százalék) azonban indoklásra szorul, még akkor is, ha kis és nyitott gazdaságként a protekcionizmus felerősödése talán nekünk árt a legtöbbet a régióban. (A cikk a hét második felének forinterősödése előtt íródott - a szerk.)
Ráadásul a költségvetési kiigazítás is meglehetősen sikeresnek tekinthető. Majd 2 százalékkal sikerült faragni a GDP-arányos hiányt egy év leforgása alatt - meglehetősen visszafogott gazdasági bővülés mellett - úgy, hogy közben a kamatkiadásra fordított összeg még nőtt is. Ez azt is jelenti, hogy az elsődleges (adósságtörlesztés előtti) egyenlegünk többletes lehetett, amire utoljára 2019-ben volt példa. Inflációs többletünk (a pocsék 2022-es és 2023-as adat után) az eurózónával szemben mindösszesen 1,3 százalékra mérséklődött, míg a régiós trendbe abszolút belesimultunk.
Az egyensúlyi mutatók részleges helyreállítása komoly reálgazdasági kárral járt, de GDP-bővülésünk így is szinte teljesen megegyezett az euróövezet összeségének növekedésével. Közben a fundamentumok javulása teret adott a forint kamatelőnyének mérséklésére, bár így is van érzékelhető kamatprémium. Ráadásul a kilátások sem mutatnak romló folyamatok irányába. Mi 2 százalék körüli növekedésre, 4 százalékos inflációra, javuló költségvetési és stabil külső pozícióra számítunk 2025-ben.
Valójában tehát most egyáltalán nem fundamentális okok vannak a fizetőeszközünk gyors gyengülése mögött (ellentétben a 2022 nyarán látottakkal), hanem sokkal inkább a forint stabilitásával kapcsolatos bizalom hiánya. Ez pedig a meglévő fundamentális sérülékenységünk (legmagasabb adósság és kamatteher a régióban, legrosszabb hitelminősítés, unortodox gazdaságpolitika, EU-s források korlátozottsága, kis, nyitott gazdaságú struktúra) mellett az elmúlt évtizedben sokszor tapasztalt tudatos és szisztematikus árfolyam-leértékelési politikára, a forintba vetett befektetői hitt elinflálására, a gazdaságpolitika függetlenségének megkérdőjelezésére vezethető vissza.
Nagyon sok olyan kockázatot beáraztak a befektetők a hazai fizetőeszköz árfolyamába, amelyek még koránt sem materializálódtak.
A piac félelmei szerint a potenciálisan kiélezett választás közeledtével ismét lazulhat a fiskális fegyelem, illetve a monetáris oldalon is sor kerülhet élénkítésre, mégiscsak a kormányból érkezik új vezető a jegybank élére.
A jegybanktól és a kormánytól függ az irány
Ugyanakkor részben a negatív forgatókönyvek beárazottsága miatt további gyors leértékelődésre - extrém külső sokk hiányában – egyelőre nem számítunk. Ami a külpiacok irányából nyomás alá helyezné a forintot, az a dollár további erősödése, rövid távon viszont a jelenlegi szintek környékén maradhat az euró-dollár árfolyam (hosszabb időtávon pedig erősödhet az euró). A mostani szintekbe már teljes mértékben beárazódtak a két nagy gazdaság fundamentumaiban meglévő eltérések és ezzel összefüggésben a várható kamatpályákkal kapcsolatos várakozások is. (Az amerikai jegybanktól idén maximum kettő, az Európai Központi Bank esetében viszont már az első félévben négy kamatvágásra számít a piac.)
Ami biztosan paritás alá lökné a legfontosabb devizapárt, az egy meglepően szigorú vámpolitika az EU-val szemben, de mi arra számítunk, hogy az új amerikai kormány kezdetben az adócsökkentési politikát helyezi fókuszba, miközben Európa például a cseppfolyósított földgáz vásárlásának felpörgetésével, a védelmi kiadások növelésével mérsékelheti a rá kivetendő vámok mértékét. Külső tényezők szempontjából még a globális kockázatkerülés és a geopolitikai kockázatok alakíthatják az árfolyamot, de például az orosz-ukrán háború kapcsán talán már inkább pozitív fejleményekre van nagyobb esély, ami jelentős prémiumot lökne ki a forint árfolyamából.
A belső faktorokat illetően rövid távon a prémium állampapírból kiáramló tőke okozhat a forint piacán eladói nyomást, de a fő kérdés idén az, hogy a gazdaságpolitika mekkora egyensúlyi pozíciót (árfolyam, infláció, külső vagy belső egyensúly) hajlandó feláldozni egy kis extra növekedés elérése érdekében. Az év elején erre egyáltalán nincs tér az emelkedő infláció, a gyenge forint és a várhatóan szigorú lengyel jegybanki politika miatt, illetve feltehetőleg az új monetáris vezetésnek egy pár hónapba az is beletelik, hogy a hitelességét elkezdje felépíteni, jövőbeli lépéseire a piacot felkészítse.
Emiatt mi nyár előtt nem számítunk kamatvágásra az MNB részéről, ami azt is jelenti, hogy legalább az euróval szemben lesz egy bő 4 százalékos kamatprémium az év felénél, ami támogató külső hangulat közepette támaszt adhat a forintnak. Így év közepére 410 alatti euró-forint árfolyammal kalkulálunk, míg az év végi kurzust az határozhatja meg, hogy az MNB belekezd-e egy agresszív lazításba akár kamatvágásokkal, akár egyéb unortodox lepésekkel, illetve, hogy a költségvetés tartja-e magát az eredeti hiánycélhoz, vagy a választások közeledtével ismét osztogatásba kezd. Utóbbi esetben akár bőven 430 fölött zárhatjuk az évet az euróval szemben, míg egy egyensúlyőrző gazdaságpolitika mellett idén stabilizálódhat a fizetőeszközünk a 400-420 közötti sávban.
