Az öregedő országokban egyre több 65 éven felüli dolgozik és a relatív szegénységben élő idősek aránya is nő.
Európa társadalmai rohamosan öregednek. A 2020-as években világszerte esésbe kezdtek a születésszámok, az Európai Unióban a 2010-es évek stagnálását követően erős csökkenésnek indult a teljes termékenységi arányszám (az egy szülőképes korú nőre jutó születések száma), 2024-ben pedig a legtöbb tagállamban, köztük Magyarországon is mélypontot hozott.
Miután ez a jelenség az átlagéletkor – a koronavírus-járvány alatt némileg megtorpant, ám azóta folytatódó – emelkedésével párosul, a folyamatok sok minden más mellett az állami szociális- és nyugdíjrendszerek jelenlegi formában való fenntarthatóságával kapcsolatban is komoly kérdéseket vetnek fel.
A Bruegel gazdaságpolitikai agytröszt 2024-es modellezése szerint a növekvő szociális kiadások és az öregedéshez köthetően csökkenő bevételek együttese az uniós tagok háromnegyedében jelentős költségvetési kiigazítást fog megkövetelni 2024–2031 között.
Ez főként az előző években kiköltekezett államok esetében lesz súlyos: ahhoz, hogy az öregedés növekvő költségei mellett is tartani tudják a 3 százalék alatti költségvetési deficitet előíró uniós kritériumot, Romániának a hét év alatt a GDP 7 százalékára, Szlovákiának 7,3 százalékára rúgó kiigazítást kellene végrehajtania. Magyarország esetében a GDP 3,3 százaléka az öregedés pluszköltsége.
Ugyanakkor a hatodik kivétel, Észtország példája azt is jelzi, hogy az öregedés és a keleti tagállamok esetében az elvándorlás mentén a szociális rendszerek egyes helyeken egyre kevésbé képesek tisztes időskort nyújtani. A balti államokban például kiemelkedően magas az idősek szegénysége, és Európa-szerte emelkedik a dolgozó idősek aránya. E tekintetben pedig Ázsia öregedésben élenjáró országai is intő példát jelentenek.
Több nyugdíjas dolgozó, emelkedő relatív szegénység
Az OECD modellezése szerint alig hét olyan uniós tagállam van, ahol a következő 15 évben nem várható a nyugdíjkiadások GDP-arányos emelkedése, a fenti kivételeken túl Görögország esik még bele ebbe a csoportba, ahol az adósságválságot követő kiigazítások a szociális rendszer leépítéséhez vezettek.65 éven felüli, de Dél-Koreában még ennél is magasabb az arány. Mindkét országra igaz, hogy állami nyugdíjrendszere rendkívül fukar, az egyéb, foglalkoztatáshoz kötött kasszákból pedig a korábbi generációk jelentős része kimaradt.
Az EU-ban ezek a magas adatok a balti államokon kívül nem jellemzőek, de különösen a férfiak körében szinte mindenhol növekszik a gazdaságilag aktív 65 éven felüliek aránya. Sok helyen ez feltételezhetően nem a szociális rendszer gyengeségének jele, a legmagasabb arányt például Izlandon mérte az Eurostat, ahol a 65 éven felüli férfiak közel fele dolgozik, és más skandináv országokban is az EU-átlagnál némileg magasabb az arány.
Bár a két mutató között nem minden országban van világos összefüggés, az életfogytig tartó munkavállalás nem független a relatív szegénységben élő idősek arányának növekedésétől.
Ez megint csak a balti és ázsiai országokban kiemelkedően magas, Észtországban és Lettországban az idősek harmadának jövedelme nem éri el a mediánjövedelem felét, Litvániában is 27 százalék az érték, Dél-Koreában 45 százalék, Japánban és az Egyesült Államokban 20 százalék. A magas relatív szegénységű országok között van Svájc, Izrael és Új-Zéland is, bár ezen számokhoz például Svájc és az Egyesült Államokban esetében is hozzájárul a kiemelkedően magas jövedelmi szint.
