Már a leépítések előtt is viszonylag sok álláskereső volt Dunaújvárosban, és a mostani elbocsátásokkal kiemelkedő szintre nőhet a számuk.
Tömeges elbocsátás indult a Dunai Vasműben, a héten 1700 főnek már felmondtak, de az leépítésnek még nincs vége, összesen akár 2600 dolgozó veszítheti el a munkáját. Dunaújvárosban már a felmondások előtt is viszonylag kedvezőtlen volt a munkaerőpiaci helyzet, amin drasztikusan ronthat az újabb álláskeresők megjelenése.
Előzmények: az egykori Dunaferr agóniája évek óta tart, a vasművet mostani tulajdonosa, a Liberty Steel is már a magyar kormány közbenjárásával vette meg 2023-ban. A cégcsoport fenntartására azóta még legalább 100 milliárd forintot költött a kormány a Telex összesítése szerint, ami az utóbbi években termelés helyett a szén-dioxid-kvóták értékesítéséből élt.
- A bérfizetés már tavaly nyáron akadozott, állásidőre kerültek a dolgozók és leállította a kokszoló kemencéket a Liberty (ezek tönkremennek, ha egyszer kihűlnek). Az év végére felmerült újabb cégek bevonása is a vasmű működtetésébe, de erről szóló megállapodás azóta sem született, és eleve csak jócskán lecsökkentett termelési szint került szóba.
- Még május elején is volt két érdeklődő hengerműre (ezek mellett még a vasműhöz tartoznak a régóta álló, így már csak óriási költségek árán újraindítható kokszolók és nagyolvasztók, igaz, külön cégbe szervezve), de annak megmentése is csak ezer munkahely megőrzését eredményezhette volna a 2800-ból.
Dunaújvárosban az országos és a Fejér megyei átlagokat is felülmúlta nyilvántartott álláskeresők aránya a munkavállalási korú népességhez képest az elbocsátásokat megelőzően. A hátrányban vélhetően a vasmű mostoha sorsa is szerepet játszik, aminek létszáma több mint 600 fővel csökkent tavaly november óta.
- Májusban 1152 álláskereső volt Dunaújvárosban, és bár vélhetően az elbocsátott, illetve az az előtt álló 2600 főnek csak egy része lakhat a városban, az álláskeresők aránya a Borsod-Abaúj-Zemplénben és Nógrádban tapasztalt, 8 százalék fölötti szintre nőhet a leépítés után, sőt, jócskán meg is haladhatja azt.
a kormány képzéseket kínál az elbocsátott dolgozók számára, amelyekhez a minimálbér 70 százalékának megfelelő havi támogatást is biztosít. Kézenfekvő megoldás lenne a közeli Iváncsán tavaly átadott akkumulátorgyár felé terelni a vasmű egykori dolgozóit, de ott is leépítések zajlanak.
Tágabb kontextus: az 1970-es évek óta folyamatosan gyűlik a tapasztalat Európában az acélipar leépülésének hosszan tartó és drámai következményeivel kapcsolatban, nem csoda tehát a kiemelt kormányzati figyelem – a fenti térképen is látszik, hogy a magyar nehézipar egykori központjainak helyet adó térségekben máig gyengék a munkaerőpiaci adatok.
