Olcsó orosz energia csak a kormány szerint létezik, és az ellátást sem veszélyezteti a leválási terv. A költségvetésnek viszont hatalmas teher a gázártámogatás.
(A szerző mérnök-közgazdász, 2002-2010 között a Mol vállalati kapcsolatok igazgatója és az MVM felügyelő bizottságának elnöke, 2015-2019 között az FGSZ igazgatóságának tagja. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)
Az Európai Bizottság előterjesztette az orosz energiahordozók teljes behozatali tilalmára vonatkozó tervét, amelynek értelmében az EU 2027 végéig fokozatosan és ténylegesen megszünteti az orosz gáz és olaj behozatalát. A rendelet tervezetének a szélesebb közvélemény számára készített közérthető ismertetése itt olvasható.
Az orosz energia behozatalának tilalmáról azt mondta Orbán Viktor, hogy „ez megöli a magyar gazdaságot, ez földre visz bennünket, ha ezt sikerül keresztülnyomniuk, akkor Magyarországon kétszer-háromszor, de lehet, hogy négyszer annyit is fizetni kell az energiáért, mint eddig, és mi megvédtük a családokat a magasabb energiaköltségektől az elmúlt két-három évben a háború alatt is, de ez egy olyan pénzügyi teher, aminek az elhárítására egész egyszerűen nem látom a lehetőséget.” Szíjjártó Péter meg is nevezte a felelősöket. „Brüsszel és Kijev meg akarja tiltani Magyarország számára, hogy olcsó orosz kőolajat és földgázt vegyünk… A Zelenszkij és von der Leyen terv arról szól, hogy a magyar emberek fizessenek kétszer, háromszor, akár négyszer többet a rezsiköltségeikre.”
Az orosz energiahordozók uniós tilalmának lehetséges hatását a miniszterek és a kormány szakértői 1,5–2 milliárd euróra becsülik, de erre semmilyen bizonyítékkal nem szolgáltak, pedig ezt közel két hónapja Gulyás Gergely megígérte. Mielőtt rátérnék a tilalom néhány ellátásbiztonsági és pénzügyi hatására, érdemes egy eddig nem érintett kérdést közelebbről megvizsgálni.
Miért beszélnek Zelenszkij-von der Leyen tervről és áremelésről?
A kommunikációs offenzíva a korábban már bevált „technológiára” épít. Minden nehézség és baj a külső körülmények miatt van, amit a kormány nem tud teljesen kivédeni, bár hősies küzdelmet folytat a megoldásért. Például 2022-ben a választások után azért kellett a gáz és az áram árát emelni, mert háborús veszélyhelyzet volt; a kormány által előidézett 2022-23-es kiugróan magas hazai inflációt szankciós és háborús inflációnak nevezték; a beruházások visszaesése a nekünk járó uniós források jogtalan visszatartása miatt van. A jobb átélhetőség érdekében az intézkedéseket megelőző kommunikációs kampányokat személyekhez is kötik.
Az orosz olaj és földgáz behozatali tilalommal kapcsolatos kommunikációs előkészítés után a kormány
könnyebben meg tudja lépni a költségvetési hiány nagysága miatt elkerülhetetlen kiadáscsökkentést, a földgáz és áram támogatásának mérséklését.
Ugyanúgy végre tudja hajtani a gáz (és villamosenergia) áremelést, mint ahogy ezt 2022 nyarán megtette. Akkor az energia-válsághelyzetre hivatkozva a kormány a gáz árát az átlagfogyasztás felett köbméterenként 747 forintra emelte. Egy ilyen áremelést jelentő lépés lehet az, ha a 101 forintos árat nem az átlagfogyasztásig, hanem annak valamilyen hányadáig biztosítják, mert az „elhibázott” EU szankciók, valamint Brüsszel és Kijev aknamunkája miatt erre kényszerül a kormány.
Az áremelési kényszer erős, mert a költségvetés a jelentős kiadási zárolások ellenére a tervezettnél sokkal rosszabb helyzetben van. A pénzforgalmi szemléletű hiánycélt 651 milliárd forinttal 4123 milliárd forintról 4774 milliárdra növelte a kormány, közben a parlament által tavaly elfogadott idei eredményszemléletű GDP-arányos hiánycél 3,7-ről 4,1 százalékra emelkedett, de a várható hiány ennél is nagyobb lesz. A költségvetési gond nagyságát jelzi a kormány legutóbbi intézkedése is, amely szerint állami tulajdonú társaságoknak 5 százalékkal kell lefaragniuk a személyi jellegű ráfordításaikat, és a megtakarított összeget december 15. napjáig kötelesek befizetni a központi költségvetés javára.
A hiány növekedése és 1 százalék alatti gazdasági növekedés következtében 2025-ben várhatóan emelkedik a GDP-arányos államadósság is. Ennek lehetnek következményei az államadósság őszi minősítéseinél, így rákényszerülhet a kormány a költségvetési kiadások további csökkentésére.
Mennyibe került a hatósági földgázár fenntartása, és mi várható?
A közhiedelemmel ellentétben 2022-ig nem kellett költségvetési forrás a 2013-ban meghatározott 101 forint/köbméteres lakossági földgázár fenntartásához. Az első évben még az energiakereskedők viselték az árcsökkentés miatti veszteséget, 2014 júniusában aztán beszakadtak a világpiaci árak, és 2014 végére előállt az a helyzet, hogy a gáz világpiaci ára jóval a „rezsicsökkentett” magyar hatósági árban meghatározott 66 forintos „molekulaár” alatt volt. Amint a G7 is kimutatta, 2021-ig évenként több tízmilliárd forintos többlete volt az érintett gázipari vállalatoknak. Ezt kihasználva a kormány közvetlenül a 2018-as választások előtt minden háztartást 12 ezer forintnyi egyösszegű gáztámogatással ajándékozott meg.
A 2021 nyarán bekövetkezett jelentős világpiaci áremelkedés még áthidalható volt azzal, hogy a 2021-es télre betárazott gáz nagy részét még a „régi”, kedvező áron vásárolták, és csaknem teljes egészében felhasználták a szintén olcsón beszerzett 1,2 milliárd köbméter stratégiai célú tárolt gázt is. A párnagáz „kölcsönvétele” is fontos könyvelési mutatvány volt a probléma elodázására.
Ezen lehetőségek kimerülésével 2022-től már csak óriási összegű költségvetési támogatással volt fenntartható a változatlan lakossági gázár. A Népszava kimutatása szerint a villamosenergia ártámogatásának összegét is beszámítva
2022 októbere és 2025 januárja között ötezer milliárd forinthoz közelít a költségvetési támogatás összege.
Van további két olyan tényező is, amely szintén a gázáremelés elkerülhetetlenségét vetíti előre. Csak ritkán kerül szóba, de a 101 forintos gázár egyik stabil támasza a hazai kitermelésű földgáz egy részének 30 forint/köbméteres hatósági áron történő értékesítési kötelezettsége. Ez a mennyiség azonban folyamatosan csökken, és az öt évvel ezelőtti évi 700 millió köbméterről 200 millió köbméter alá esett.
A másik ilyen elem a 2022-ben rekordáron, 2 milliárd euróért vásárolt, kétheti téli fogyasztásnak megfelelő 750 millió köbméteres különleges földgázkészlet pénzügyi hatásainak csökkentése akár a készlet felszámolása árán is. A feleslegesen és rossz időpontban vásárolt készlet finanszírozásának állami garanciája a 2022-es költségvetési hiányt is növelte 4,9-ről 6,1 százalékra. A készlet finanszírozásának igen jelentős költségénél fontosabb azonban, hogy felszámolása csökkenti a GDP-arányos államadósságot. A jogszabálytervezet szerint a különleges földgázkészlet értékesítése „a megfizethető energiaárak fenntartása érdekében a kapcsolódó költségvetési kiadások jelentős csökkentését szolgálja”. De ez bizonyosan nem igaz, mert a készletezési törvény értelmében a felhasználásra engedélyezett földgáz ára nem lehet kevesebb, mint a földgáz 2,7 eurós (jelenlegi árfolyamon 1100 forint) köbméterenkénti beszerzési ára.
Nem az olcsó orosz gáz, hanem a költségvetési támogatás miatt maradt fenn az átlagfogyasztásig a 101 forintos gázár,
mert a kereskedelmet végző MVM mindenképpen megkapja az állami költségvetéstől a gáz magas beszerzési és alacsony eladási ára közötti különbséget. A Népszava rendszeresen elmezi az Eurostat adatai alapján a földgáz beszerzési árakat, és azok nem igazolják azt, hogy olcsón vennénk az orosz gázt. 2024-ben a hosszútávú szerződésen felüli spot (azonnali piaci) vásárlások eredményeként a budapesti gáztőzsdén valamivel olcsóbb volt a földgáz, mint a hollandiai gáztőzsdén (TTF), de ez nem változtat a lényegen. Igaz, hogy mint a G7-en megjelent írás is kimutatta, a többlet orosz vásárláson valakik nagyon sokat kerestek. A Gazprom a 2023-as veszteséges év után minden lehetőséget megragadott, hogy akár árkedvezménnyel is növelje eladásait. Emiatt növekedett az EU orosz LNG (cseppfolyósított gáz) vásárlása is.
Ha igaz is lenne az a kormányzati vélekedés, hogy a földgáz szállítási költségek 5-7 euróval növelnék a beszerzési költséget, akkor a 3 milliárd köbméter hatósági áras gáz költségvetési támogatási igénye legfeljebb 200 millió eurós, 80 milliárd forintos többletköltséget eredményezne. A földgáz tőzsdei jegyzésára ennél sokkal nagyobb mértékben, 30-50 euró/megawattóra között ingadozik. Ha ezt eddig a kormány megoldotta, ezután is megtehetné, ha a költségvetési helyzet megengedné.
A gázellátást sem veszélyeztetné az orosz szerződés felmondása
Nemcsak az Európai Bizottság állítja azt, hogy a globális LNG-kapacitások 2028-ig várhatóan mintegy 200 milliárd köbméterrel nőnek, ami ötszöröse az orosz gáz jelenlegi uniós behozatalának. Szakértők is arra számítanak, hogy bőséges lesz a gázkínálat 2027 után, és a modellszámítások szerint még olcsóbb is lehet a földgáz, mint most. A globális gázkitermelés is növekedett tavaly. Kína a világ negyedik legnagyobb gáztermelőjévé vált az USA, Oroszország és Irán mögött. Kína hazai termelése most már fedezi a fogyasztásuk 56 százalékát, ami segít csökkenteni a cseppfolyósított földgáz iránti versenyt.
Amint az alábbi ábra is mutatja, a hazai földgázszállítási infrastruktúra is lehetővé teszi a bármely irányból történő beszerzést.
De ha segíteni akarjuk a Gazprom beruházásainak (a Fekete-tenger alatti vezeték és a szerb vezeték) megtérülését, akkor a Török Áramlat vezetéken is vásárolhatunk a török gázvállalattól (Botas) földgázt. Törökország 50 milliárd körüli gázfelhasználásának forrása a 18 milliárd köbméter körüli mennyiségű LNG és a 16,5 milliárd köbméter orosz gáz. A Botas beszerzési portfóliójából nem válaszható szét a molekula a forrás eredete szerint. Ezért nem igaz az EU rendelettervezet azon állítása, hogy „Szerbia technikai okokból csak orosz eredetű gázt exportálhat az Unióba”. Nem a hosszútávú szerződés fenntartására kell tehát törekedni, hanem a rendelettervezet vonatkozó rendelkezéseinek módosítását és a török szállítási rendszer szükséges módosítását kell elérni. Ezzel elérhető, hogy lényegében a 15 éves orosz szerződésünk szerinti vagy azt minimálisan meghaladó áron lehessen török kereskedőtől vásárolni.
De a rendelet azt is megengedné, hogy egy vagy több tagállam ellátásbiztonságát súlyosan veszélyeztető hirtelen és jelentős fejlemények esetén a Bizottság megtegye a szükséges sürgősségi intézkedéseket azáltal, hogy felhatalmaz egy vagy több tagállamot arra, hogy meghatározott időre ne alkalmazza a földgáz vagy az LNG behozatalára vonatkozóan a rendeletben meghatározott behozatali tilalmakat.
Egyébként a Gazprommal kötött hosszútávú szerződés szerinti 4,5 milliárd köbméter a lényeget illetően nem oszt, nem szoroz az EU szintjén. Az intézkedés célja a nagy mennyiségű és jelentősen tovább növelhető orosz LNG távoltartása az EU piacától és a jövőbeni kereskedelmi ügyletek kizárása.
Az olajembargó a Mol nyereségét csökkentené
A kőolajra áttérve, a csővezetéken szállított kőolaj mentesítése az olajembargó alól nemcsak a Mol számára jelentett extraprofitot, hanem ez tette lehetővé a 2022 végéig fenntartott 480 forint/literes üzemanyag hatósági árat, sőt jelentős költségvetési bevételt is eredményezett az extraprofitadó révén. A társaság éves jelentései szerint az előző másfél évtized 1,5 dollár körüli árelőnyével szemben az orosz kőolaj jegyzésára 2022-ben hordónként 24,9 dollárral, 2023-ban 19,2 dollárral volt alacsonyabb a Brentnél. Ahogy Pletser Tamás fogalmazott: az olajembargó elleni 2022-es magyar vétó leginkább a pénzről szólt.
Az orosz energiahordozókról történő 2028-tól bevezetendő teljes leválás nyomán valóban elveszítenénk az évenkénti több százmillió dolláros háborús járadékot. De ennek semmilyen hatása nincs a rezsiárakra, sőt az üzemanyagárakra sem. Az árakat nem az egyes termelők költségei határozzák meg, hanem az adott termék jegyzésárainak bázisán alapulnak.
A Mol költségei a Mol nyereségére és nem az üzemanyagárakra vannak hatással.
A százhalombattai és a pozsonyi finomító szükséges átalakításával kapcsolatban a Mol 2022-es közgyűlésén Hernádi Zsolt azt mondta, hogy ahhoz 2-4 évre és 500-700 millió dolláros összesített fejlesztési költségre van szükség. Szakértők szerint ehhez fele ennyi idő is elég lenne. Ezt bizonyítja az is, hogy már minden „orosz olajra specializált” finomító elvégezte a szükséges átalakításokat, és nem vásárol orosz kőolajat. Ezzel szemben a Mol arra számít, hogy finomítói csak 2026 végére lesznek képesek mind az orosz, mind a nem orosz nyersolajok feldolgozására, egy évvel később, mint tervezték.
Amint Bucsky Péter elemzéséből kiderül, az ötszáz millió dolláros fejlesztési költségre az orosz olajon 2022 óta elért, a Molnál maradt extra nyereség minden bizonnyal fedezetet nyújt.
A háborús járadék elvesztése kétségtelenül jelentős jövedelemkiesés lesz, de a sokféle kőolaj feldolgozhatóságának lehet nyereséget növelő hatása is. Egy finomító jövedelmezőségét három tényező határozza meg: a földrajzi elhelyezkedése, a finomítói technológia komplexitása és a különböző minőségű nyersolajhoz való szabad hozzáférhetősége. A tengerparttól való távolság teszi lehetővé a jó árazást (a főpiaci jegyzésár + fuvarköltség alapon) a finomítói komplexitás a minél mélyebb feldolgozást, a kőolaj megválasztás lehetősége pedig a piaci igényekhez és a kőolaj beszerzési árakhoz való rugalmas alkalmazkodást.
Az első két tényezőben a Mol finomítói kiválóak, de a harmadikat még nem tudták kihasználni. Ez utóbbi jelentőségét mutatja az is, hogy a finomítók általában többfajta nyersolajat dolgoznak fel. Például az OMV három finomítójában több mint tíz országból származó kőolajat dolgoznak fel. A román finomítók 2017-ben 7,8 millió tonna, elsősorban Kazahsztánból, Oroszországból, valamint Azerbajdzsánból, Irakból, Líbiából és Türkmenisztánból importált kőolajat dolgoztak fel.
Veszélyezteti-e az ellátást az orosz olaj behozatalának tilalma?
„Egy cső jó, két cső jobb” – szokta Hernádi Zsolt hangoztatni. Ez igaz, csakhogy amint az alábbi ábrából látható, a két vezetékkel rendelkező finomítók kivételesek az EU-ban. Csak a gelsenkircheni és karlsruhei finomító rendelkezik ilyen lehetőséggel az orosz olajról levált finomítók kivételével.
Ennek pedig az az oka, hogy egy rendkívül tőkeigényes beruházásnál különösen fontos a kapacitás maximális kihasználása.
A Mol vezetői rendre felvetik, hogy az Adria vezeték kapacitása nem elegendő a magyar és a szlovák finomító ellátáshoz, és azt is hozzáteszik, hogy a Janaf nem volt szégyenlős elképesztő mértékben emelni a díjakat. Szíjjártó Péter pedig nem megbízható tranzitországnak nevezte Horvátországot, amit az olajtranzitot végző Janaf visszautasított. Egyebek mellett közölték azt is, 2023 februárjában a Mol-csoport képviselőivel együtt tesztelték a vezeték szállítási kapacitását a magyar határ felé eső szakaszon, és megállapították, hogy havonta 1,2 millió tonna. Teljesen hamisnak minősítették a külügyminiszter azon állítását is, hogy a Mol-csoport nem köthet többéves szerződést a Janaffal. De a szállítási díjak emelésére vonatkozó állításokat is cáfolták. Állításuk szerint a díjak számítási módszertana a magyar fél képviselői előtt ismert, és semmi esetre sem önkényes. A módszertan figyelembe veszi a vezeték egyes szakaszainak hosszát és kapacitáskihasználtságának mértékét, valamint a tárgyalási folyamatot, és nem kötődik jogi személyhez.
Az Adria vezeték tarifáját a monopoleszközökre vonatkozó szabályok szerint állapítják meg: indokolt költség + megfelelő eszköz/tőkearányos nyereség osztva a tervezett mennyiséggel. (Ezért, a gázfelhasználás csökkenése miatt, növekedett a hazai elosztási tarifa). Így 2 millió, illetve 11 millió tonna olaj szállítása esetén más a tarifa. De az Adria tarifanövelésében szerepet játszott az energiaköltség növekedése is. Sőt minden bizonnyal az is benne van, hogy a Janaf is részesedést kért a Mol orosz olajon elért extra nyereségéből. Ez minden más árunál így van. Ha a szállítandó áru tulajdonosának nagyon megnövekszik a nyeresége, akkor ebből érthető módon a fuvaros is szeretne részesedni. Ez akkor is így lenne, ha például az MVM lenne a Janaf tulajdonosa, mert minden cég vezetése a saját vállalat profitjának maximalizálására törekszik.
Érdemes összehasonlítani a Janaf és a szintén monopolhelyzetű Mol-leányvállalat, a Földgázszállító Zrt. eszközarányos nyereségét. A Janaf 2024-es beszámolója szerint a társaság eszközarányos nyeresége 6,5, az FGSZ-é 17,3 százalék. Kérdés, hogy az új magyar-szerb kőolajvezeték magyar oldali szakaszát 320 millió euróból megépítő Mol mekkora eszközarányos nyereséggel számol a szállítási tarifa megállapításánál, ha sokallja a 6,5 százalékot.
Összességében tehát az orosz energiafüggőség már régen nem igaz, és mint ahogy ebből az írásból is kiderül, nincs olcsó orosz energia sem. Illetve ami átmenetileg van, az az orosz olajon elérhető háborús járadék, de az nem a különleges magyar-orosz viszony, hanem az EU döntése miatt van.
