Az egészségügy finanszírozása olyan mélyre jutott európai összehasonlításban, hogy a felzárkózáshoz jóval több kell. De egy szuperkórház kijöhet belőle.
A Tisza Párt azt ígéri, hogy választási győzelme esetén nekiáll az egészségügy átalakításának, és évente minimum 500 milliárd forinttal többet fordít a szektorra. Bár ebből az egyetlen mondatból nem lehet semmilyen szakpolitikai következtetést levonni, az összeget mégis érdemes magyar és európai pénzügyi kontextusba helyezni, hogy látható legyen a probléma mértéke, illetve az, hogy évi 500 milliárd forint többlet pénzügyi értelemben mennyire támogathatja az ágazat európai felzárkózását.
Mielőtt a számokat bemutatnánk, a mondat első felének fontosságára is utalnánk: az egészségügy átalakítása – bármit jelentsen is ez a Tisza szerint, ezt ma még nem tudjuk – fontos, mert anélkül évi plusz 500 milliárdot a rendszer könnyen felszívhat, mint a szivacs. Elég csak arra gondolni, hogy a kórházak adósságrendezésére a költségvetésnek évente rendre 100 milliárd forint körüli plusz összeget kell fordítania, de ez csak tűzoltás, a rendszer általános alulfinanszírozottságának minimális kiegyenlítése.
A 2025-ös költségvetésben 3717 milliárd forintot állítottak be egészségügyre, és Varga Mihály pénzügyminiszter (azóta jegybankelnök) kiemelte, hogy ez 330 milliárddal több, mint a 2024-es költés. Bár ez nem hangzik rosszul a Tisza 500 milliárdjához képest, kockázatot jelent, hogy a tervezéskor a miniszter még 3,4 százalékos gazdasági növekedéssel számolt, amiről azóta bebizonyosodott, hogy irreális. A friss konszenzus szerint idén 1 százalékos növekedés már csoda lenne, az épp Varga Mihály vezette jegybank is csak 0,8 százalékra számít. Amennyiben pedig az elmaradó gazdasági teljesítmény miatt a költéseket vissza kell fogni az egészségügyben (is), akkor a tervezett plusz 330 milliárd nem biztos, hogy megérkezik.
Érdemes viszonyítani
Az ehhez hasonló, forintos ígéretekkel egyébként is van jó pár általános nehézség, különösen akkor, ha több évre előre szólnak, mint a Tisza esetében. Az évenkénti (legalább) 500 milliárdos növelés az idő előrehaladtával ugyanis arányaiban egyre kisebb emelésnek számít majd, hiszen a számolás alapja nő, a növekmény azonban nem, ráadásul inflálódhat is. Ki tudja, hogy négy év múlva, a következő választási ciklus végén mennyit fog érni 500 milliárd forint az egészségügyben, ha például emelkedik a rezsiköltség, az eszközök és szolgáltatások ára vagy éppenséggel az egészségügyben dolgozók bére?Azt is érdemes végiggondolni, hogy 500 milliárd forint hétköznapi értelemben ugyan nagyon sok pénz, de a laikus választópolgárok valójában nem látják át, hogy egy olyan irdatlan nagy alrendszerben, mint az egészségügy, ez mennyire sok vagy éppen mennyire kevés.
A hasonló vállalásokat ezért általában inkább úgy szokták értelmezni, hogy az ország gazdasági teljesítőképességének valamelyik mutatójához, leginkább a bruttó hazai termékhez (GDP) arányosítják. Ez ugyanis sokkal inkább utal arra, hogy egy kormány meghatározó allokációs döntéseinél az ország vezetői mennyire érzik fontosnak az egészségügy fejlesztését, azaz ide csatornáznak több pénzt, vagy inkább máshova.
Magyarország GDP-je 2024-ben 81 514 milliárd forint volt, és természetesen most még nehéz megmondani, hogy mennyi lesz idén. Ez a szám ugyanis nemcsak a reálnövekedéstől függ (erre vonatkozik az említett 0,8 százalékos MNB-várakozás), hanem a GDP-t termelői oldalról alkotó áruk és szolgáltatások árváltozásától is. (Ez az úgynevezett GDP-deflátor.) Ennek értéke pedig lényegesen eltérhet a fogyasztói inflációtól, az utóbbi években rendre felfelé. A kormány a jövő évi költségvetés megalapozásakor 5,2 százalékkal számolt idénre (pdf), de az első negyedévben ez 7,8 százalék körül alakult.
Az idei GDP-t a kormány 87 837 milliárd forintra várta, de ekkor még mindig 2,5 százalékos reálnövekedést feltételezett. Mostanra már biztos, hogy ez nem lesz meg, de mivel a GDP-deflátor magasabb lehet, ezért számolhatunk ezzel a prognózissal.
Ha idén tényleg 3717 milliárd forint megy a költségvetésből az egészségügyre, akkor az 4,2 százalékos GDP-aránynak felelne meg, alig valamivel a tavalyi 4,1 százalékos arány felett.
Európai, vagy ha az a szint a cél, akkor nyugat-európai összehasonlításban (és pénzügyi értelemben) a magyar egészségügy nemcsak azért alulfinanszírozott, mert a magyar GDP értéke, vagyis a számolás kiindulópontja viszonylag alacsony. Hanem azért is, mert a magyar kormány arányaiban nem fordít akkora hangsúlyt a szektorra, mint a nyugat-európaiak, azaz a pénzt máshova allokálja (erről még a cikk végén írunk).
Ezt mindennél jobban jelzi, hogy az említett 2023-as 4,1 százalékos adat uniós összehasonlításban a legalacsonyabb volt (2024-es pedig még nincs az Eurostat adatbázisában).
A V4 országokban pedig így alakult az arány az elmúlt években:
Mire elég plusz 500 milliárd?
Az esetleges kormányváltás (mire az új kabinet hivatalba lépne) nagyjából 2026 közepére esne, így inkább a jövő évi számokhoz érdemes viszonyítani. Persze a GDP megtippelése így még nehezebb, nem világos például, mennyire bizonyul újra kincstári optimizmusnak a kormány 4,1 százalékos (reál)növekedési prognózisa. Mivel azonban ezt ismét ellensúlyozhatja a gyorsabb termelői infláció, elfogadhatónak tűnik a 95 747 milliárdos kormányzati előrejelzés.
A költségvetés szerint jövőre az egészségügy 3919 milliárd forintra számíthat az államtól, ez alapján a fentiekhez hasonlóan 4,1 százalékos GDP-arányos ráfordítás adódik. Ha ezt egy Tisza-kormány már jövőre 500 milliárddal tolná meg, az 4,6 százalékra emelné ezt a mutatót. Természetesen nem tudjuk, hogy más európai országokban ez hogyan alakul jövőre*
Románia például éppen megszorítások előtt áll, bár ennek kifejezetten egészségügyi vetülete eddig nem merült fel.
, de ha feltételezzük, hogy maradnak a fenti grafikonon látható arányok, akkor
hazánk a GDP-arányos állami egészségügyi kiadásokban így is az utolsó helyen maradna.
Igaz, a Tisza „legalább” 500 milliárdos pluszról beszél, amit kis jóindulattal lehet úgy értelmezni, hogy ha a gazdaság növekedése engedi, akkor az összeg (és így az arány is) lehet ennél nagyobb. Ha viszont „megúszósan", az idei bázishoz viszonyítjuk a plusz 500 milliárdot, akkor az csak 4,4 százalékos GDP-arányos ráfordítást adna ki jövőre.
A fenti számokból mindenesetre látszik, hogy már a V4-es költési arányok megközelítéséhez is jóval több mint évi 500 milliárd forint pluszra lenne szükség (ismét hangsúlyozva, hogy szerkezeti átalakítással együtt), és az még mindig nem jelentene nyugati színvonalú ágazati viszonyokat.
Eddig kórház helyett tényleg stadion épült
Ahogy korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk, a számok alapján nem demagógia azt állítani, hogy az Orbán-kormányok a pénzallokációs döntéseiket úgy hozták meg, hogy nyugati színvonalú egészségügyet ugyan nem építettek, nyugati szintű stadionokat viszont igen.Ezt az építőipar számai támasztják alá: kórházakra és egészségügyi épületekre jóval kevesebbet költöttek, mint sportcsarnokokra és stadionokra, pedig elvileg semmi sem akadályozta, hogy ezek az arányok fordítottak legyenek.
Nagysángrendileg azonban ezekkel vethető össze az időben is párhuzamosan folyó budai szuperkórház tervezése, amely 300 milliárd forintba került volna. Ezt először 2023-ban tervezték átadni, de idővel 2026-ra tolták a megnyitót, majd nemrég bejelentették, hogy nem épül meg, mert nincs rá forrás.
Az infláció miatt a szuperkórház 300 milliárdos költsége vélhetően ma már nem reális, de jelzi, hogy körülbelül hova helyezhető el 500 milliárd forint az állami egészségügyben. Budapest közelébe ugyanis a tervek szerint négy szuperkórház épülhetne, amelyek nemcsak a főváros, hanem a környező megyék teljes lakosságát is kiszolgálnák, és ha megvalósulnának, az tényleg nagyot lendíthetne az ellátás színvonalán.
