Európa lehet a példátlan amerikai hatalmi csörte legnagyobb nyertese

(A szerző az ING vezető elemzője.)

A jegybanki függetlenség a modern gazdaságpolitika egyik alappillére. Azt jelenti, hogy a központi bank politikai befolyástól mentesen hozhatja meg döntéseit. Ez a függetlenség kulcsfontosságú a gazdasági stabilitás, az inflációs célok elérése és a hosszú távú gazdasági növekedés biztosításának szempontjából. A függetlenség lehetővé teszi a jegybankok számára, hogy szakmai alapon, hosszú távú célokat szem előtt tartva működjenek, és ne rövid távú politikai érdekek szerint. Ebben a kontextusban egyre kirívóbbá kezd válni az amerikai politikai vezetés és az amerikai jegybanki vezetés között feszülő ellentét.

Donald Trump egyre nagyobb nyomást helyez Jerome Powell Fed-elnökre és propagálja a lemondását, ugyanis a központi bank kiváró monetáris politikáját túl szigorúnak és így a gazdaságra károsnak tartja. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke szorgalmazza, hogy az amerikai jegybank azonnal egy jelentős, 200–300 bázispontos kamatcsökkentést hajtson végre, azonban a Fed döntéshozóinak (Bizottság) nagyobb része a monetáris lazítás megkezdését korainak tartja.

Hogy miért ennyire óvatos a Fed? Nos, van az a mondás, hogy „aki egyszer megégette magát, az elkerüli a tüzet”. A jegybankot korábban számos kritika érte, mikor a pandémiát követő kínálati sokk utáni inflációt átmenetinek nyilvánította, aztán ennek ellenére az áremelkedés 2022-ben elérte a 9 százalékot. És itt jönnek a képbe Trump vámjai. Valószínűsíthető, hogy a Bizottság többsége biztosítani akarja, hogy a mostani vámok okozta sokkhatás egyszeri árváltozás legyen csupán, és ne valami olyasmi, ami az inflációt tartósan magasabbra löki. Igazságot tehát rövid távon nehéz lesz tenni, így csekély arra az esély, hogy a szeptemberi ülésig ennek eldöntéséhez elegendő bizonyítékot látnának a döntéshozók.

Pisztoly az asztalon

Mára azonban ez már többről szól, mint csupán a kamatokról. Egy új „fegyver” is előkerült. A Fed központi épülete felújításokon esik át, amely mindkét oldal szerint már időszerű volt. Azonban konfliktus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy vajon mi lehet a 700 millió dollárral megnövekedett kiadások forrása. Trump szerint a költségek elrugaszkodásának alapvető forrásai a luxusberuházások, ami elfogadhatatlan egy intézménytől, amelynek fő feladatai között szerepel a megbízhatóság és következetesség prezentálása. Powell ezeket a vádakat visszautasította és leszögezte, hogy a pluszköltség alapvető oka a nem várt problémák jelentkezése. Mindezzel Trump újabb területen rombolja a jegybankba vetett hitet és bizalmat, legyen csak vélt vagy valós a vád.

A Fed elnöke tehát valószínűsíthetően komoly politikai nyomással nézhet szembe. Ennek ellenére Powell távozásának valószínűsége a mandátuma lejárta előtt (2026. május) továbbra is alacsony. A Polymarket árazása alapján 15 százalék 2025 végéig.

Az amerikai kormány csak indokolt esetben távolíthatja el a Fed igazgatósági tagjait, ehhez nem elegendő a monetáris politikával kapcsolatos nézeteltérés. Kérdés, hogy a felújítással kapcsolatos problémakör kimeríti-e az indokolt esetet. Nem meglepő, hogy ennek felmerülésével már a piacokat is egyre inkább izgatja a lemondás/eltávolítás kérdése, így érdemes megvizsgálni, milyen hatással lenne a jegybankelnök korai távozása az amerikai államkötvényekre és a dollárra.

Példátlan esemény lenne

Feltételezhetjük, hogy Powell korai távozását gyorsan követné egy nagyon laza monetáris politikát képviselő utód kinevezése a Fed élére. Érdekes kérdés, hogy egy ilyen kinevezés milyen mértékben befolyásolná közvetlenül a monetáris politikát, ugyanis végső soron a döntés többségi alapon születik, és a Bizottság valószínűleg megosztott maradna – ahogy azt a legutóbbi jegyzőkönyv is mutatja.

Egy ilyen kinevezés hatására a piacok gyorsan lépnének, és a lazítás megjelenne a jövő év eleji kamatvárakozásokban, ami pedig közvetlenül hatna a hozamgörbe rövidebb végére. Ha a rövid oldalon hirtelen esés következne be, ilyenkor általában a hosszú oldalt is lehúzza a piac. Ugyanakkor a hosszú lejáratú kötvénypiac figyelembe veszi az inflációs kockázatokat is. Ha a rövid oldali kamatok túlságosan alacsonyak lennének a gazdaság állapotához képest, az tartósan magas inflációhoz vezethet. Az eredmény tehát egy sokkal meredekebb hozamgörbe lenne: az eleje (rövid lejáratok) alacsonyabb, a vége (hosszú lejáratok) magasabb. Mindez az amerikai adósságpálya hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos aggályokat vetne fel, még tovább lökve felfelé a hozamgörbe hosszú végét.

A részvénypiacok reakciója kezdetben valószínűleg egy eladási hullám lenne, mivel a befektetők a kockázatkerülés jegyében biztonságos eszközökbe menekülnének. Végül is ez gyakorlatilag egy elismert Fed-elnök kényszerű eltávolítása lenne az amerikai elnök részéről – példátlan esemény, amit a piacnak nehéz lenne elsőre feldolgoznia. Hosszabb távon azonban a részvénypiacok újraértékelhetik a helyzetet, és akár emelkedésbe is kezdhetnek, azon az alapon, hogy a jelentős kamatcsökkentések kedveznek a vállalatoknak.

Ha a dollár oldaláról nézzük a kockázatokat, Powell eltávolítása vagy lemondása valószínűleg újabb súlyos leértékelődési hullámot indítana el, amely tartós károkkal járna. A dollár tartalékvaluta státuszának alapja a Fed függetlensége. Ennek megrendülése pedig jelentős tőkekiáramlást indokolna a dollárból. Az mindenesetre elmondható, hogy

ha a vita tovább éleződik, a piacokon előbb-utóbb elindulhat a mozgolódás, kialakulhat a pánik. Ha pedig ez így lenne, akkor ismét Európa lehet a játszma legnagyobb nyertese.

A befektetők ugyanis kezdenek elfordulni Japántól is, így az euró és az európai államkötvények szolgálhatnak majd biztos menedékül. Az így csökkenő európai hozamok pedig újabb lökést adhatnának az EU gazdasági növekedésének.