Több mint egy év telt el a palackvisszaváltási rendszer éles indulása óta, de továbbra is gyakorinak tűnik, hogy egy-egy boltban feltorlódik a sor, azaz kevésnek bizonyul az automaták száma. Ráadásul ezek érzésre túl gyakran igényelnek külső beavatkozást, nem működnek, újra kell indítani, tisztítani vagy üríteni kell őket. Megkérdeztük a rendszert üzemeltető Mohut és néhány nagy boltot, hogy a számok és tapasztalatok visszaigazolják-e ezt a feltételezett minőségi és mennyiségi problémát, és a válaszokból ki is derült, hogy hol van a rendszerszintű megcsúszás.
A Mohutól kapott tájékoztatás szerint az országban jelenleg 1700 kézi (vagyis nem automatás) és 3300 gépi, azaz automatákat működtető visszaváltási pont van. A 3300 automatás helyből 500 tartozik olyan kisbolthoz, amelynek alapterülete nem éri el a 200 négyzetmétert, vagyis ahol nem is lenne kötelező automatát működtetni. Ezekből a számokból tehát összességében az derül ki, hogy 2200 kisboltban lehet ma palackot visszaváltani (1700 helyen kézi megoldással és 500 helyen automatákkal), és 2800 nagy boltban vannak kihelyezett automaták.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2024 végén összesen 31,7 ezer élelmiszerüzlet volt az országban, ebből pedig a 2800 nagy boltot levonva azt kapjuk, hogy 28,8 ezer a kisboltok száma. Mivel azonban csak 2200 kisboltban lehet valamilyen módon palackot visszaváltani, kiderül, hogy az ilyen üzletek 92 százaléka a mai napig nem csatlakozott a rendszerhez.
A palackok meghatározó része így a nagy boltokra zúdul, ezek terhelése aránytalanul nagy lett. Míg a nagy boltoknak jogszabályi kötelezettségük a csatlakozás, a kicsiknek nem. Ők önkéntes alapon léphetnek be a rendszerbe, de ezek szerint egy év alatt nem sikerült sokukat meggyőzni ennek előnyeiről.
Az összesen 3300 (kis- és nagy boltos) visszaváltó helyre 4400 automata jut jelenleg, vagyis pontonként átlagosan 1,3 a gépek száma. A Mohu azt mondja, a nyári hónapokban folyamatosan napi 10-11 millió palackot váltanak vissza a vásárlók, azaz egy visszaváltó pontnak ilyenkor átlagosan napi 3 ezer palackot kellene kezelnie. Csakhogy ezzel van egy elég nagy probléma: ennek területi eloszlása is rendkívül aránytalan lett.
Nem elég tehát, hogy a kisboltok kimaradása miatt a nagyokra ömlenek a palackok, ez az egyenetlen terhelés még területi alapon sem oszlik el jól, azaz bizonyos körzetekben még jobban felgyülemlik a palackmennyiség.
Ráadásul az olyan, nagyobb forgalmú területeken, mint például Budapest belvárosa, nincs összhangban a jogszabályi kötelezettség a piaci realitással, hiszen eleve nincs annyi visszaváltásra kötelezett nagy bolt, amennyi le tudná vezetni a nagy forgalmat, a kicsiket viszont nem kötelezték a csatlakozásra. Márpedig amíg ők nem lépnek be a rendszerbe, addig nem sok változás várható, mert az automaták számának növelése ugyan részmegoldás lehetne, de ez helyigényes, és épp az említett belvárosi részeken a legnehezebb infrastrukturálisan (mert nincs hely, különösen nem az eladótéren kívül, az engedélyeztetés bürokratikus, a kiépítés pedig drága).
A Mohu azt mondja, egy új program bevezetésén dolgozik, ám ennek részletei még nincsenek kimunkálva.
Bolt nélküli független visszaváltó pontokkal szerződnének, ahol a vouchert a szerződéses fél azonnal készpénzre váltaná.
A Mohu és a boltok közötti együttműködés információink szerint továbbra sem zökkenőmentes. Ennek egyik látványos megjelenése volt a napokban, hogy az Országos Kereskedelmi Szövetség hevesen tiltakozott, amikor kiderült, hogy a Mohu átalakítaná a boltoknak a palackok és automaták kezeléséért járó díjak rendszerét.
A Mohu a fentiek miatt egyébként érhető módon a kisboltok bekapcsolására koncentrálna, ösztönzőként oda csatornázna több pénzt kezelési díjként, amelynek összege egyébként eddig 18 milliárd forint volt, és a rendkívül egyenlőtlen visszaváltási eloszlás következtében döntő részben a nagy boltokhoz került. A boltok azonban szintén érthető módon nem akarják ezt a törvényileg rájuk kényszerített, sokszor konfliktusos munkát az eddigieknél kevesebbért elvégezni.
A két fél azonban teljesen egymásra van utalva, az automaták a Mohu tulajdonában vannak, az üzemeltetést viszont a boltoknak kell elvégezni a kezelési díjért.
A Mohu adatai szerint a leggyakoribb leállási ok a berendezések tisztán tartására vezethető vissza, azt mondják „ezen kell még közösen javítani, ezért kapják a boltok a kezelési költséget”.
„A világ piacvezető berendezéseit alkalmazzuk, a rendelkezésre állás mindkét gépgyártó esetében 95 százalék feletti, miközben a nemzetközi benchmark 90 százalék” – teszik hozzá.
A Lidl Magyarországnál viszont azt mondták nekünk, tapasztalataik szerint az automaták nagy része ugyan megbízhatóan működik, de a Mohu nem biztosította az elmúlt másfél évben a gyártók által ajánlott mélytisztítást (évi 1-2 alkalom legalább), és ez megnehezíti a munkát.
„A bolti dolgozók igyekeznek a gépeket naponta takarítani, de világszinten az elsők között vagyunk a gépek kihasználtságában, miután Magyarországon extrém magas a visszaváltott palackok egy gépre jutó mennyisége, köszönhetően az egy boltra eső magas forgalomnak. Emellett a Mohu biztosítja a gépekhez szükséges tárolóedényeket és zsákokat, ezekben pedig rendszeres elmaradások vannak, ami miatt a gépek időnként szintén nem használhatóak.”
„Ha nincs zsák vagy üres üveges tárolóedény, akkor a gépek nem működnek.”
A Lidl szerint további nehézséget okoz, hogy a Mohu nem veszi figyelembe az egyes boltok tárolási kapacitását, mert az általa meghatározott általános szerződési feltételek alapján szabja meg az ütemtervet, amelytől csak kivételes esetekben tér el.
„Jó példa erre, hogy a nyári időszakra májushoz képest a Mohu körülbelül 15 százalékkal növelte meg a begyűjtési kapacitását, míg a visszaváltott palackok száma a nyári megnövekedett fogyasztás miatt körülbelül 25 százalékkal nőtt. Tehát ebben a szezonális időszakban a normál működéshez képest relatív alacsonyabb begyűjtési kapacitást kaptunk ” – mondja a Lidl.
Egy másik piaci forrásunk szerint a kisebb automatákkal van jóval több probléma a két elterjedt modell közül. A nagy kapacitásúak ugyan sokkal megbízhatóbban működnek, ám ezek helyigénye jóval nagyobb, ami az említett infrastrukturális nehézségeket fokozza.
A Lidl szerint tulajdonosként a Mohunak lenne lehetősége olyan fejlesztésekre, amelyek meggyorsíthatnák a folyamatot, és a vásárlók edukálására is nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük, mert az ugyancsak segítené a gördülékenyebb visszaváltást.
A Mohutól kapott tájékoztatás alapján azonban jobb, ha megbarátkozunk a jelenlegi gépekkel, mert ezek hasznos élettartama a cég szerint még ilyen jelentős igénybevétel mellett is nagyságrendileg 7-10 év. A Mohu azt mondja, a fejlesztések folyamatosan érkeznek. Tesztelik a fogyasztói visszajelzésekben is gyakran előkerülő, úgynevezett beöntős berendezéseket is (ahol a gép egy nagy tartóból az oda beöntött összes palackot saját magának adagolja be), de ahogy mondják, „ezek bevezetése és elterjedése a későbbiekre várható a rendszer finomhangolása és a szemléletformálás előrehaladása során.”
