Nem a mezőgazdaság lesz a legnagyobb vesztese annak, hogy fogy a víz

Nem a mezőgazdaság lesz a legnagyobb vesztese annak, hogy fogy a víz
Traktor az aszálytól sújtott szántóföldön Csongrád közelében 2024. szeptember 4-én – Fotó: Máthé Zoltán / MTI

631

Heilmann István és Molnár Boglárka a Cambridge Econometrics budapesti irodájának elemzője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.

A gazdaságot hajtó fő erőforrások között ritkán gondolunk a vízre, pedig egyre inkább kellene. A vízzel kapcsolatos, klímaváltozás okozta extrém időjárási események 2050-ig 5,6 billió dollárral csökkentik a globális GDP-t, és szinte minden esetben általános áremelkedést okoznak. Mivel ezek a hatások már most is jelen vannak, és aszály, vihar, árvíz, vagy más formában a mai életünkre is kihatnak, a megelőzésre már csak részben van esélyünk. Az alkalmazkodás és a tervezés során azonban sokat tehetünk azért, hogy kevésbé legyen fájdalmas a jövőnk.

Ha víz van, minden van

Hétköznapi életünk és a legtöbb emberi tevékenység során ritkán számolunk a vízzel, mint szükséges és szűkös erőforrással, sokkal inkább adottságnak vesszük. Ahogy azonban az emberi test hetven százalékát is víz alkotja, ugyanennyire meghatározó a víz mindenhez, amit akár egyénekként teszünk, akár mint vállalatok, közösségek vagy kormányok.

Itthon a víz kérdése hagyományosan leginkább a mezőgazdasági termelés kapcsán merült fel évtizedekig: aszály, belvíz, vagy a sok, kevés vagy éppen rosszkor jött csapadék. Bármelyik is volt a hír, fogyasztóként rögtön tudtuk, hogy drágább gabona-, zöldség- és gyümölcsárakat jelent majd az adott évre.

A víz szélesebb jelentősége csak az elmúlt néhány évben vált láthatóvá: amikor először kiszámolták, hogy mennyi víz kell majd a leendő akkumulátorgyárak üzemeltetéséhez, amikor először kellett visszafogni a Paksi Atomerőmű termelését, mert túl kevés vagy túl meleg volt a Duna vize a blokkok hűtéséhez, és amikor először jelentkezett vízhiány a Budapest környéki agglomeráció több településén.

Ezek a példák jól láthatóvá teszik a vízzel kapcsolatos problémák széles körű hatását. Nem csupán a mezőgazdaság, hanem az energiatermelés, az ipar, az élelmiszergyártás, de akár a szolgáltatóipar is megérzi a hatásokat.

Az energiatermelést elsősorban az aszály, a folyók alacsony vízállása és a víztározók vízszintjeinek apadása érinti a legjobban. Számos ország villamosenergia-termelése vízerőművekre épül, amelyek teljesítménye az alacsony vízállások miatt csökkenhet vagy korlátozottá válhat. 2022-ben Albániában országos energiaválságot okozott a vízhiány, az ország villamosenergia-termelésének 99 százalékát adó három állami és több mint kétszáz magánkézben lévő vízerőmű csökkentett kapacitással tudott csak termelni, és a szokásosnál több áramot kellett importálni.

Itthon a Paksi Atomerőmű kapcsán láthattuk már, mekkora problémát okoz, amikor a nagy meleg alacsony vízszinttel párosul. A legtöbb esetben ez a kettős hatás okozza a legsúlyosabb gondot: minél melegebb van, annál nagyobb az országos energiaigény az épületek hűtésére és annál magasabb a hűtővízként használt folyók vagy víztározók hőmérséklete, és minél kisebb a vízállás, annál kevesebb víz áll rendelkezésre a hűtéshez és a kevesebb víz a mederben még gyorsabban melegszik.

A Duna esetében az atomerőmű hűtővíz-csatorna kifolyójától 500 méterre már nem haladhatja meg a folyó vizének hőmérséklete a 30 Celsius fokot. Ezt a szabályt extrém esetekben – ahogy az 2022. július 30-án is történt – már csak az erőmű termelésének visszafogásával lehet betartani, jellemzően pont olyan esetekben, amikor a nagy meleg miatt az áramra is szükség lenne. A probléma nem csak nálunk jelentkezik, idén például Franciaországban és Svájcban is több reaktor kapacitását csökkentették, vagy állítottak le teljesen a helyi ökoszisztéma védelme érdekében.

Az energiatermelés kapcsán fontos kiemelni, és a Cambridge Econometrics korábbi cikkeiben is többször említettük már, hogy összességében növekszik az emberiség villamosenergia-igénye, elsősorban a globális gazdasági növekedés és új, energiaigényes iparágak megjelenése miatt (mint adatközpontok, kriptobányászat, akkumulátorgyártás), illetve részben a zöld átálláshoz kapcsolódó elektrifikáció kapcsán (például hőszivattyúk, elektromos autók). Ennek egy különösen érdekes szegmense az adat- és szerverközpontok rohamos és globális terjedése, amelyek működtetéséhez és hűtéséhez rengeteg energiára és vízre van szükség: az adatközpontok globális energiaigénye várhatóan két és félszerése emelkedhet 2023 és 2030 között – és ebben jelentős szerepet játszik a mesterséges intelligencia (MI) modellek betanítása és alkalmazása.

A víz- és atomerőművek mellett a fosszilis fűtőanyagokat használó erőművek is jellemzően nagy mennyiségű vizet használnak hűtés céljából. Emellett számos ipari folyamat rendkívül vízigényes, legyen szó alapanyagként való felhasználásról, hűtésről vagy tisztításról. Érdemes megemlíteni egy viszonylag új energiakitermelési eljárást is: a Magyarországon is alkalmazott repesztéses gázkitermelés szintén jelentős vízfelhasználással jár.

Az elektrifikáció hatására egyre nagyobb kereslet mutatkozik az elektromos járművek iránt, amelyek működéséhez elengedhetetlenek az akkumulátorok. Az akkumulátorgyártás világszerte hatalmas vízmennyiséget igényel.

Itthon a már megépült és épülő akkumulátorgyárak vízigénye egy félmilliós város fogyasztásával vetekszik majd.

Észre sem vesszük, de szinte minden meglévő és új technológia is adottságnak veszi, hogy rendelkezésre áll a szükséges mennyiségű víz. Azt, hogy ez mekkora globális tévedés, a pangó Duna-meder mellett számtalan egyéb jel is jól mutatja: például Kaliforniában a víztározók sokszor évekig nem érik el az ideális feltöltési szinteket, ez pedig már nem csak az energiatermelést és az ipart, hanem a lakosság vízellátását is veszélyezteti.

Vihar, árvíz, aszály

Ne ragadjunk le azonban a vízhiánynál, hiszen a vízzel kapcsolatos problémák ennél sokrétűbbek. Az aszály és a szárazság mellett a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbá válnak a viharok és az árvizek, és ezek hatása globálisan még nagyobb is a vízhiánynál.

Az Aquanomics kutatása szerint – amely részben a Cambridge Econometrics számítási modelljével készült – a viharok 49, az árvizek 36, a szárazság/aszály pedig 15 százalékos mértékben okozzák a 2050-ig 5,6 billió dollárra becsült GDP-veszteséget, amit a cikk elején említettünk – és a veszteség csak az extrém időjárási események hatásait becsli. A kutatás szerint a következő évtizedekben a legnagyobb gazdasági hatást kiváltó vízzel kapcsolatos változások a következők lesznek:

  • A nagy mennyiségű, hirtelen lehulló csapadék növeli a vihar- és árvízkockázatot.
  • A hosszabb, forróbb aszályos időszakok és az erdőtüzek több kárt okoznak a mezőgazdaságban, az épületekben, az infrastruktúrában és az élőhelyekben.
  • A földalatti víztartó rétegekben a vízszintek világszerte csökkennek.
  • Továbbra is nagy erdő- és vizes élőhely-területeket irtanak és csapolnak le a mezőgazdasági és ipari termelés érdekében.
  • A folyókat vízerőmű-, öntözési és vízellátási célokra alakítják át.

Míg a kutatás az emberi és társadalmi hatásokat is részletezi, gazdasági szempontból érdemes kiemelni az egyes ágazatok érintettségét vizsgáló megállapításait. E szerint a leginkább érintett gazdasági ágazatok a termelés és disztribúció, a fogyasztói termékek és kereskedelem, valamint a banki és biztosítási szektor lesznek, és csak ezeket követi a mezőgazdaság és az energiatermelés.

Ismét elmondhatjuk tehát, hogy a legnagyobb hatások a kevésbé látható területeken jelentkeznek. És itt érdemes kiemelni, hogy a pénzügyi szektor (bankok, biztosítók) szerepel a harmadik helyen. Ez azt mutatja, hogy a vízzel kapcsolatos változások jelentős része természeti katasztrófák formájában jelentkezik majd (viharok, árvizek, stb.). Ezek óriási terhet rónak az emberekre, a társadalomra és az ellátórendszerekre, de legtöbbször a biztosítótársaságoknál és a bankoknál válnak számszerűsíthető veszteséggé a kárkifizetések, a kereskedelmi folyamatok fennakadása, az infrastruktúra-hálózatok zavara és a termelőeszközök át- vagy leértékelődése miatt. A pénzügyi szektor pedig erős fokmérője a gazdasági zavarok mértékének.

Felkészül: infláció

Gazdasági értelemben a vízzel kapcsolatban várható globális események legnagyobb és legkézzelfoghatóbb hatása az általános árszintek növekedése lesz a következő évtizedekben, amely globálisan alacsonyabb mértékű termelést és a jóléti szintek általános csökkenését hozhatja el.

Ennek fő oka, hogy a klímaváltozás vízgazdálkodást is egyre inkább érintő hatásai és az egyre gyakoribbakká váló természeti katasztrófák növelik a működési költségeket (például időszakosan le kell állítani a termelést vagy többet kell öntözni) és újabb beruházásokra késztetik minden érintett szektor szereplőjét (például a vízigény csökkentése érdekében, vagy alternatív vízforrások kiépítéséhez).

A víz pótlása, illetve a vízigény kielégítése egyre magasabb termelési költségeket eredményeznek, amely a fogyasztói árakat is növeli.

Például az iparban, az élelmiszer-előállításban és az energiatermelésben olyan új technológiákra kell átállni, amelyek alacsonyabb vízhasználat mellett is lehetővé teszik a termelést.

Ezek a beruházási költségek szintén beépülnek majd az előállított termékek árába, tovább növelve az árszinteket.

Ez rövid távon keresletcsökkenéshez vezet, hosszabb távon pedig a vízhatékonysági beruházások eredményétől függ, hogy a korábbi termelési értékek tarthatók-e, vagy a kialakuló új piaci egyensúly alacsonyabb termelési értékek és magasabb árak mellett fog létrejönni.

Mindezeket összevetve kijelenthetjük, hogy a jelenleg leginkább alulértékelt természeti erőforrás a víz (a tiszta édesvíz), a valós értékét és piaci árát azonban majd a most következő évtizedekben fogjuk megfizetni.

Kövess minket Facebookon is!