Nagyon jól lekövethetőek a hazai gazdaságpolitikai, illetve esetenként a politikai változások is a magyar építőipari toplista alakulásában. Az elmúlt 15 évben a NER-es cégekhez ezermilliárdok vándoroltak, jelentős részben az államtól, miközben a korábban szintén állami megbízásokból élő multik erősen visszaszorultak, illetve új nemzetközi szereplők léptek a helyükre.
Csak a Lajos
A 2010-es évek elején egyértelműen a nyugati multik uralták a hazai építőipart. Ahogy a lenti grafikonon is látszik, ebben az időszakban a tizenöt legnagyobb cég rendre nagyjából fele tartozott valamely külföldi építőipari csoporthoz*
Ezek a számok azonban elég jól mutatják, hogy másfél évtizeddel ezelőtt a NER még egyértelműen kisebbségben volt az építőipari toplistán. A vállalatok számát tekintve ráadásul ez még évekig nem is változott. Annak ellenére sem, hogy a kezdetektől egyértelmű volt: a Nemzeti Együttműködés Rendszerében az építőipar lesz a tőkefelhalmozás egyik legfontosabb eszköze.
Jelenleg az ország 20 leggazdagabb embere közül kilenc egyértelműen kormányközeli milliárdos, akiknek többsége 2010-ben még a százas listán sem szerepelt. Az elmúlt 15 évben meggazdagodott NER-oligarchák nagy része pedig az építőiparban alapozta meg vagyonát, és ezt forgatta később tovább más ágazatokba is. Így indult Mészáros Lőrinc, Szíjj László, Garancsi István vagy éppen Paár Attila milliárdosi pályafutása is, de nincs távol az építőipartól az ingatlanokban utazó Jellinek Dániel és Tiborcz István sem.
Nem véletlenül volt épp az építőipar a kiindulási pont: mivel itt a legnagyobb beruházásoknál gyakran az állam a megrendelő, viszonylag könnyen lehet hatalmas összegeket kiválasztott üzleti körökhöz irányítani. Bár ez a folyamat elég egyértelműen már 2010-ben megindult, akkor még túl sokan nem profitáltak ebből – legalábbis nem olyan mértékben, mint most.
A NER első öt évében ugyanis az építőiparban – ahogy más területeken is – valójában csak egy kedvezményezettje volt a hatalomnak: Simicska Lajos.
Az egykori Fidesz-pénztárnok cégbirodalmának zászlóshajója, a Közgép nagyon hamar a legnagyobb hazai építőipari vállalattá vált. 2012-ben már egyértelműen vezette a listát, és az első olyan cég volt, amely átlépte a 100 milliárdos árbevételt.
A 2015 előtti időszakban Simicskáék mellett a Market és a Duna Aszfalt volt még rendre top 15-ös cég, de előbbi inkább csak tartotta 2010-es pozícióját, míg utóbbi nem igazán tudott kilépni az építőipar hasonló szegmensében (a mélyépítésben) ténykedő Közgép árnyékából. Az évtized közepére aztán megerősödött néhány más NER-es építőcég is, de ezek jellemzően csak a nem kormányközeli magyar vállalatokat tolták le a toplistáról: 2015-ben még mindig hét nemzetközi vállalat volt a top 15-ben.
Teljes átalakulás
Az igazi átrendeződés ezt követően indult meg. A Simicska-Orbán háború kirobbanása után a Közgép szinte minden állami megrendelését elvesztette, amivel két év alatt lényegében lenullázták a vállalatot. Ekkor indult meg a Market és a Duna Aszfalt igazi szárnyalása, és ebben az évben tűnt fel a legnagyobb cégek listáján először egy akkor még kevésbé ismert felcsúti üzletember saját nevét viselő vállalata, a Mészáros és Mészáros Kft.*
Két évvel később már három Mészáros-cég volt a top 15-ben, és a következő néhány esztendőben az egykori gázszerelő és más kormányközeli oligarchák vállalatai a nyugati cégeket is elkezdték leszorítani a listáról. A NER leuralta az építőipart. Ez a folyamat 2022-ben érte el a csúcsát.
Abban az évben a szektor 15 legnagyobb árbevételű vállalatából hat volt Mészáros Lőrinc nevén, és további öt valamely másik kormányközeli milliárdos tulajdonában.
Az utóbbi két évben annyi változott, hogy ismét elkezdtek feltűnni a rangsorban nemzetközi cégek, ám jellemzően már nem azok, amelyek a 2010-es évek elején dominálták a listát. Abból az időszakból egyedül a Colas egy leányvállalata maradt mutatóban, bekerült viszont a legnagyobbak közé a Budapest-Belgrád vasútvonalon dolgozó kínai tulajdonú China Tiejiuju, a paksi munkagödröt ásó német Bauer, illetve a több hazai – például a debreceni BMW és a szintén debreceni CATL*
Az építőipari toplistát azonban a keleti nyitás szektorális beérése ellenére továbbra is a NER uralja. Mészáros Lőrincnek öt cége van a top 15-ben, de az övé egyébként a tizenhatodik és a tizenhetedik hely is. Az egykori gázszerelőnek ez a hét vállalata közel 700 milliárd forintos árbevételt hozott össze 2024-ben. A listán szereplő többi NER-es társaság pedig további 1000 milliárdot húzott be.
Jelentős részben állami megbízásokból, hiszen ezek közül a vállalatok közül több is lényegében kizárólag közpénzes megrendelésekből él. Ilyen például az MNB-botrányban nyakig benne lévő Raw Development Zrt., amelyről számvevőszéki jelentés mondta ki, hogy szinte csak a jegybanktól és a Matolcsy György vezette intézményhez köthető szervezetektől kapott megbízásokat az elmúlt években.
Tizenöt év, 7900 milliárd forint
Talán még látványosabb, hogy miként uralta le a NER az építőipart, ha az előző 15 év bevételi számait összesítve nézzük. Ezt mutatja a lenti grafikon. Ezen is jól látszik a Közgép 2015-ig tartó dominanciája, majd bukása is, illetve a NER többi kegyeltjének ezt követő térnyerése.
Ebben a másfél évtizedben csak a listára felkerülő nyolc NER-cég közel 7900 milliárd forint árbevételre tett szert. A cégek között ráadásul akad olyan, amely nem is 15 év alatt hozott össze több százmilliárdos bevételt: a 2024-es harmadik, összesített kilencedik, Mészáros-féle V-Híd Zrt.-t például csak 2015-ben alapították.
Ezen a grafikonon az is látszik, hogy teljesen azért a nemzetközi cégek sem tűntek el a süllyesztőben. A Strabag három céggel is szerepel a top 15-ben, más kérdés, hogy ezek együttesen sem értek el akkora bevételt, mint a Duna Aszfalt vagy a Market egyedül. A nyugati cégek építőipari láncban betöltött szerepe azonban változott: míg a 2010 előtti időszakban közvetlenül ők nyerték el az állami megbízásokat, az elmúlt években sok esetben NER-es cégek által elnyert közbeszerzéseken dolgoznak. Már hat-nyolc éve is hallottunk olyan véleményt, hogy
„az osztrák Strabag lett az ország legnagyobb építőipari alvállalkozója”.
Önmagában ezzel az átalakulással nem lenne gond. A probléma azzal van, hogy a közbeszerzéseket közvetlenül megnyerő NER-cégek munkája sok esetben a tender behúzásával véget is ér. Erről a járadékvadászatnak nevezett jelenségről a G7-en is többször írtunk már. Ahogy egy korábbi cikkünkben is fogalmaztunk: „ezeknek a vállalatoknak az egyetlen versenyelőnye, hogy másoknál sokkal hatékonyabban nyernek el állami megbízásokat, amiket utána nagyrészt továbbpasszolnak másoknak, lehúzva a saját hasznukat”.
